Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-13 / 33. szám

talmába kerül, s bizonyos jeladásra imádkozó, kiszabott időben böjtölő, mosdó s magát kínozva vezeklő géppé aljasittatik; nemzedékről-nemzedékre kiszámított korlátok között neveltetvén, szívreható butaságban],tanittatik hinni, mit nem tud, nem ért." — Ez elég kemény beszéd, az bizonyos; de épen mivel ilyen, mindenki beláthatja, hogy az nem egész vallástársaságra céloz, hanem akármely vallásfelekezetnek uralomra vágyó fanaticusairól mondathatott. Edes Vince]úr beszéde épen ugy ráillik a berlini betürágó prot. Ober-Kirchenrath némely, tagjára, mint a muhamedán rajongó ulemára, s midőn a „Religio" azt különösen a kath. egyházra vonatkoztatja, ez is mondhatná : Óvjon meg Isten az ügyetlen barátoktól, az ellenségtől majd magam óvom meg magamat. Hogyan? hát a „Religio" szerint a kath. vallás nem volna egyéb, mint szánandó lelki fogság, melyben az értelem meg van kötve,... s az emberiség bizonyos jeladásra imádkozó, kiszabott időben böjtölő, mosdó (!!?) s magát kínozva vezeklő géppé aljasittatik ? Tu dixisti! Valóban a legveszettebb szájhős, ki London utcáin kiabálja a „no poperyu

-t, sem prostituálhatta volna csúfosabban a róm. kath. egyházat, mint a hogy e védelem teszi. — Valamely német bohózatban fordul elő, hogy az egyik szereplő „Spitzbubot" emlegetvén, a másik elkiáltja magát : „Hah! ich bin erkannt \u

— A „Religio" szerkesztője a jelen esetben egészeu ugy cselekszik mint ama másik szereplő; Édes Vince beszél ferde vallásfogalmakról, a butitó vakbuzgóságról s erre a „Religio" elkiáltja magát: ez az én vallásom. Ha a „Religio"-nak tetszik t. Édes V. ur rajzában az agyában élő rom. katholicismusra ismerni, mi arról nem tehetünk; volenti non fit injuria. — Mi részünkről mindig protestáltunk azon eljárás ellen, mely egyesek túlzásai miatt az egészet kárhoztatja, és e jelen esetben is azt tartjuk, hogy ha a „Religio et consortes" olyannak látja is a római katholicismust, a minőnek Édes V. úr csak a vallási intézmények elfajulását festi, mi azért oly egyházra soha követ nem emelendíink, melynek főpásztorai között oly férfiak működtek és működnek, mint Wessenberg, Sailer, hazánkban Rudnay, Bartakovics stb. Hasonló áll mind arra nézve a mit a „Religio" idézett hosszú cikkében Zsarnay úr beszédéből felhoz. Midőn a ref. főpap híveit arra szólítja, fel, hogy vessék meg a betti és emberi határozatok kényszerét; vessék meg azon szőrszálhasogatást, mely a sz. irást elforgatja . . . vessék meg a babonás hitet, mely ellen a szerény és igazságra vágyó ész fellázad stb., valóban megfoghatlan imprudentia a „Religio"-nak egyébként nagy tudományu szerkesztőjétől abból a kath. vallás megvetésére való felszólitást olvasni ki, a mint hogy tökéletes meggyőződésem, hogy azt egy higgadt kath. ember sem fogja magára venni és vallását azzal azonositani. De nem folytatom tovább e gyűlöletes themát. Nincs abban semmi üdv, hogy egymást gyalázzuk. — „Ich sage dieses, du sagst jenes, ein anderer sagt ein anderes — wer von uns hat Recht ? Der hat Recht, der den beiden Andern nicht Unrecht gibt, und dennoch Recht behalt. Der Grlaube ist der Rechte, der, dass er der rechte bleibe, nicht gezvvungen ist, einen andern irrglaubig zu finden." Ez az én álláspontom e kérdésekre nézve. S ebből láthatja a „Religio" t. szerkesztője, hogy mi egymással nem vitatkozhatunk. Ön azt mondja: vessük el az öntudatot a csalhatatlanságról és el van veszve az egyház; mi meg azt mondjuk: fogadjuk el az ön csalhatatlanságát s el van veszve az emberiség. Ön csalhatatlansági öntudatánál fogva hitelveinket kárhoztatja, meggyőződéseinket ostromolja; én senki őszinte hitét nem kárhoztatom, senki meggyőződését bántani nem akarom. En csak a kárhoztatást kárhoztatom s semmi más ellen türelmetlen nem vagyok, mint a türelmetlenség ellen. Dixi. Ballagi Mór. T. SCHILLING ÚRHOZ EGY IGÉNYTELEN KÉRÉS. T. Schilling úr az ő „elpárologtatósában" szives volt a torzsai ref. egyházról külön is megemlékezni, még pedig arról: „hogy a cservenkai publikum előtt, mint a hol sok értelmes ember van, másként kell beszélni, t. i, magas röptű eszméket elmondani, mini a torzsai, vagy verbászi előtt. — S hátrább: „hogy a németek a kocsmákban dőzsölnek és veszekednek, s ezt azzal okadatolja, mert Torzsán, Sovén a kálvinistáknak s lutheránusoknak külön kocsmáik vannak, s nem tanácsos, hogy egyik a másikéba menjen. Noha csekély felfogásommal nevetségesnek tartok ily összehasonlítást két szomszéd falusi egyház közt, hogy égyikben másként kell beszélni, mint a másikban,