Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-13 / 33. szám

Most bezárom őszinte soraimat azon ígérettel, hogy ha nt. szerkesztő úr szívesen veendi, becses lapja olvasóit egyházunk mozzanatairól időnként értesitendi, a most közlőitekért tiszta lélekismerettel jótálló szem és fíiltanu. Egyház tag és presbyter, TÁRCA. E PLURIBUS UNUM. Egy kis szóváltás a ,?

Religio" t. szerkesztőjével. Alig jelenik meg a „Religionak" egy-egy száma, melyben vagy a protestantismus általában vagy különösen a magyar protestáns egyház ne volna megtámadva. Mi e támadásokat rendesen ignoráljuk; mert a vitatkozásban nem tartjuk helyt-állónak a latin közmondást: „ut possumus, quando ut volumus, non licet," hanem azt hisszük, hogy vitás kérdéshez vagy kellőleg, vagy semmit sem kell szólani, de legfőbbkép azért, mert tudjuk, hogy a „Religio^-nak válaszolni annyi mint szerecsent mosni, mivel contra principia negantem non datiir disputatio. Most azonban nem tarthatom magamat a szólástól fölmentve, miután egy lapomban megjelent cikk miatt a „Religio" jónak látta fegyvereit általunk nagyrabecsült személyek ellen fordítani, és második félévi 8-ik és 9-ik számaiban megtámadja a tiszáninneni helv. liitv. egyházkerületnek országszerte tisztelt főgondnokát, báró V a y Miklós ő n.méltóságát, továbbá ugyanazon egyházkerület superintendensét, főtiszt. Z s a r n a y I^ajos urat. Ha valaTd, én bizonyosan tisztelem a véleménynyilvánítás és vitatás szabadságát, és eszembe sem jut panaszkodni, ha akárki is a harc hevébén a szót meg nem válogatva élessé, sőt gorombává is válik; de jelen esetben épenséggel nem lehet elnézőnek lennem, mert jelen esetben nem volt ok harcot kezdeni és csak kákán csomót kereső viszketeg találhatott lapomban ürügyet a nevezett tisztelt férfiak megtámadására. T. olvasóink bizonyosan emlékeznek azon remek beszédre, melyet báró Y a y M i k 1 ó s Ő n.méltósága a tiszáninneni egyházkerület legutóbbi közgyűlésén mondott, s lapom 28-ik száma közlött. E beszédben a nemes báró, a többi között? tiltakozik a boldogult provisoriumi kormány abbeli rendelete ellen, melynél fogva a protestáns iskolákban tanuló kath. ifjak bizonyítványa csak azon esetben tekintetik jogérvényesnek, ha a kath. ifju kormányi engedélylyel látogatta a protestáns iskolát, a mire nézve a nemes báró igy nyilatkozik: „Míg iskolánk a törvény által szentesitett létezéssel bir, azt senki előtt el nem zárjuk, s ha a legfőbb országkormány korlátokat von a róm. kath. ifjak elé, azt feljegyezzük, mint a szülei szent jog megsértését s kiáltó tanúbizonyságát annak, hogy az annyiszor pengetett egyenjogúság csak irott szó, élet s malaszt nélkül." E nyilatkozat ellenében a „Religio" védelmére kél a provisoriumi kormánynak, és kijelenti, hogy az mint kath. hatóság (!??) épen ugy tett, a mint a prot. egyház irányában tennie kellett. Különösen a báró beszédének idézett részét illetőleg következőképen nyilatkozik: „Kath. szülőnek nincs joga gyermekének prot. nevelést, prot. oktatást adni. A szülői jog tehát, melyet nm. b. Vay Miklós úr feljegyez, és védelembe befogad, meg nem sértetik. A kath. szüle, ha a természeti és egyházi törvényre nem hajlít, államilag köteleztetik, hogy gyermekeit mint kath. szüle neveltesse stb.£

í Mi erre egyszerűn azt kérdezhetnők: melyik országgyűlés hanyadik törvénycikke szerint köteleztetik a szüle államilag, hogy gyermekeit mint kath. szüle neveltesse? — De a dolog sokkal fontosabb, semhogy azt oly rövid szerrel elüssük. Ha van az egyéni szabadságnak egy-egy szentélye, a hová semmiféle idegen akaratnak befolyás nem engedhető, kétségkívül a családi viszony az, mely minthogy érzelmeken alapul, természeténél fogva senkinek beleszólót nem engedhet. Avagy mi lehetne még biztos az állam beleavatkozása ellen, ha a szülői jog sem elég szent, hogy ahoz ne nyúljon ? Az államnak joga, illetőleg kötelessége a szellemi közbiztonság tekintetéből őrködni a felett, hogy az iskolák a kitűzött céloknak megfelelők legyenek; de nem lehet joga megparancsolni a polgárnak, hogy az államilag elismert iskolák közül melyikbe járassa gyermekét. Ha az állam ebben rendelkezhetnék, épen annyi jogcímmel azt is megparancsolhatná, micsoda életpályára nevelje kiki a maga gyermekét. 66 *