Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-13 / 33. szám

Igen, tanulnia! azért, hogy el ne maradjon a világtól. Ez az a mit én százszorosan ajánlok tanítóinknak ; ez az, a mi megmenti őket a könnyelmű szórakozásoktól, melyek zabolázhatlan szenvedélyekké válhatnak. A ki valamely iskolát ugy akar vezetni, hogy az valóban erkölcsös és józaneszü embereket bocsásson az életbe, annak ne legyen más szenvedélye, mint a — tanulás és tanítás! . . : 12. Kicsiny híja, hogy szomorúan nem végződött gyűlésünk. Nagys. Kund Vince egyházmegyei felügyelőnk kijelenté, hogy hanyatló kora miatt nem érzi magát többé elég erősnek a felügyelői állás terheinek viselésére, s hogy ennélfogva kénytelen leköszönni hivataláról. A váratlan nyilatkozat után nt. esperes úr, világi urak, jegyzők s az egész közgyűlés oly kéröleg, oly szívesen, oly élénken maraszták a fáradhatlan s egyházmegyénk előtt oly sok érdemet szerzett, derék ősz férfiút, hogy utoljára engednie kellett a kérő szavak rohamának, s kijelenté, hogy miután mindnyájan ugy akarják, kész továbbra is viselni a felügyelői hivatalt. Éljen! És igy mégis vidáman végződött közgyűlésünk. Horváth Sándor. HOLD-MEZŐ-VÁSÁRHELY, 1865. julius 30. Nt. szerkesztő úr! Azon édes remény táplálja lelkemet, hogy egy egyszerű polgár és egyházi előljáró.igénytelen, de őszinte sorainak, enged egy kis tért, becses lapja hasábjain. Annál is inkább mivel városunk s kivált ref. egyházunk mozzanatairól oly igen ritkán irnak a lapokba a nálam sokkal tudományosabb s avatottabb egyének. Mellőzve városunk egyéb dolgait, közelebbről azt is, hogy rendezett városi tanácsunk feloszlattatván, most szavazat útján a nép által választatott biró ül a birószéken; mondom mellőzve ezt s több efféléket, csak közelebbről egyházunkat érdeklő egyes eseteket említek föl, egyszerűen, minden cifra válogatott szavak nélkül. Egyházunkban még csak most e mult hét végén tartatott meg az úgynevezett canonica visitatio nt. Hajn a 1 Ábel esperes és nt. S z a 1 a i István egyházkerületi főjegyző urak által. Pénteken a népiskolákat látogatván meg, azokat, mint nt. esperes úr a presbyteri gyűlésben ma délelőtt tartott beszédében nyilvánitá, nagy lelki örömünkre, mind rendben találta s a tanításban sikert és előhaladást tapasztalt. Szombaton tartá meg nt. esperes úr, főt. Balog Péter püspök úr, közös fájdalmunkra személyesen meg nem jelenhetvén, az érettségi vizsgát tek. Kovács Ferenc presbyter úrral, kit nagyságos L ó n y a i Menyhért úr maga betegsége mialt gátoltatván, esperes úr által, őt helyettesitni felkéretett. Az érettségi vizsgára négy ifjú jelentkezett előre, s az Írásbeli vizsgát ki is állották, azonban szóbeli vizsgát tenni, nagy lelki fájdalmunkra csak egy jelent meg. Annál meglepőbb volt ez a dolog, mivel ezt nemcsak a vizsgán megjelent küldöttség, de még csak a tanár urak sem tudták az egyetlen szaktanáron kivül, ki közülök kettőt megsekundázott, egynek pedig alig kielégítő osztályzatot adott. Ez reánk nézve szomorú eseményt mellőzve, kedves kötelességemnek ismerem,, néhány szóval arról Í8 megemlékezni, ki nekünk vásárhelyieknek már rövid ittléte alatt ís, oly sok édes boldogító perceket szerzett mostoha körülményeink között, ki midőn a balsors csapásaitól s világi bajoktól leveretve jelenünk meg az úrnak szent házában buzgó könyörgései s kenetteljes szép egyházi beszédei által nyugalmat önt a hánykódó, zaklatott keblekbe, s vigasztalás édes mennyei balzsamával gyógyítgatja a kedveseik elvesztése miatt vérző szívek sebét ; és az a ránk nézve Isten küldötte férfiú, kit népünk aranyszájú, aranyos szavú szép papnak nevezett el; nem más mint a pesti főiskola volt növendéke, - a mi kedves igen-igen szeretve tisztelt segédlelkészünk tiszteletes Turgonyi Lajos úr. E kedves segédlelkészünk vigasztalt meg bennünket ma is, midőn a fentnevezett nt. urakkal együtt, mielőtt közügyeinkről tanácskoznánk, az Úrnak hajlékában megjelentünk. Szépen kidolgozott tanításában, kitűnő, páratlan, egyszerű, keresetlen s mégis szívet lelket megragadó szónoki előadásával, férfiúi csengő, erőteljes, kedves szavaival rajzolta, hogy Isten az embert el nem hagyja, s hol elhagyni látszik, a nyomorban és szenvedésben áll legközelebb hozzá. Csak árnyékvonásokkal ecsetelhetem a mi kedves segédlelkészünk kitűnő tulajdonait. Mert e férfiúi külső szép alak mellett, mi már magában is egy egyházi szónokban nagy előny, Istentől megáldatott minden szellemi s lelki ajándékokkal. Valóban nagy köszönettel tartozunk főt. Török Pál püspök úrnak, hogy népes egyházunkba ily kitűnő lelkészi tehetsége kel megáldatott ifjú lelkészt küldött segédlelkészül, mert szeretett segédlelkészünkben még azok is, kik talán eddig ellenségei valánk a pesti iskolának, megszeretjük most azt annyira, hogy tiszta szívből óhajtjuk s kívánjuk „v i r á g o z t a s s a az úr a tudományok ama veteményes kertét hazánk fővárosában ezután r a is, hogy reform, szent vallásunknak és szeretete magyar hazánknak sok ily kitűnő tehetségekkel megáldott kálomista papot nevelhesse n." 1 ! Egyszersmind kérjük, — mert bátran irom. hogy kérjük, mivel jól tudom, hogy a 30 ezernél több lelket számláló egyház forró óhajtását tolmácsolják szavaim, — ifjú papunkat, hogy célját s szándékát, megismerni a mi egyházkerületünk belszervezetét s igazgatását is, egy év alatt elérvén; ne távozzék vissza, mint akar, egyházkerületébe, s ne hágjon itt bennünket, hiszen itt sok a gabona de kevés az arató. Isten áldja meg őt továbbra is szellemi s anyagi áldásaival, és egyházunkat, hogy őt egykor mint rendes lelkészét bírhassa! A nazarénusok, vagy mint magokat nevezni szeretik, Krisztus követők száma városunkban folyvást apad.