Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-13 / 33. szám

ujat, az előbbinél szebbet s nagyobbat emelt, s hogy az iharosi leánygyülekezet egy negyed telket szerzett jövendőbeli tanítója számára. 2. Olvastatott a mult évi kerületi gyűlés jegyzőkönyve 23. pontja, mely szerint a nm. m. kir. helyt, tanács a főt. superintendens úr által'a lelkészeket felhivatja, hogy ajánlják a népnek az eperfaültetést és selyemtenyésztést. Ez ügy emlékezetébe hozá a gyűlésnek a községi faiskolák szomorú állapotát. Több helyütt vannak e célra kijelölt helyek, be is vannak kerítve, — néhol egynehány fa is van bennök de van oly helység is, mely eddig semmit sem tud a faiskoláról, sőt van olyan is, mely az e célra szánt helyet kiadta bérbe .... káposztás-kertnek ! — Meghagyatik a lelkészeknek, hogy a faiskolákra ügyeljenek, s a tanítóknak, hogy azokat célirányosan rendezzék s mibenlétökről nyújtsanak be évenként egy kis értesítést. Ha a világi hatóság is közreműködik : jó eredményt várhatunk, különben e határozat csak jámbor óhaj marad. 3. Szóba jött a takarékmagtárak felállítása. — Mi alig remélhetjük, hogy készek legyenek egyházaink sok költséget igénylő magtár-épületeket emelni; pedig ezek hiányában alig lehet az ily közvagyont veszély nélkül kezelni. Különben is vidékünk annyi vasúttal bir, hogy rosz termés esetében sem igen tarthatunk a rendkívül magas gabona-ártól. Aligha nem egészségesebb és nagyobb reményű szölöttei az ujabb kornak: a népbankok, takarékpénztárak s általában a pénzintézetek, melyek jobban kamatoztatják a közvagyont, — mint a magtárak, melyek nemcsak biztos kamatot nem Ígérnek, hanem még a tőkét is sok, emberek és elemektől származható veszélynek teszik ki. Egyébiránt egyházmegyénk senkinek sem akar praejudikálni, csak szerény véleményünket mondók ki. 4. Az e lapokban is többször szőnyegre került tolnai ügyre nézve a kerületi gyűlések határozataihoz tartja magát egyházmegyénk. Egyébiránt azon óhaj fejeztetett kí: bár békés egyetértés váltaná fel mielőbb a kölcsönös recriminátiók hosszú sorát! 5. Nt. Pálfy József képezdei igazgató úr „Bibliai történetek" cimü könyve hathatósan ajánltatik népiskoláinknak. Kár, hogy e jeles könyvet, drágasága miatt, rendkívül nehéz a szülőkkel, iskolába járó gyermekeik számára megvétetni. 6. Az egyetemes gyűlés jegyzőjének most sem kész egyházmegyénk fizetést rendelni. A kit e diszes hivatalra megválasztanak, vegye azt tiszteletnek, mely meg ér annyit, hogy érte évenként néhány napot fáradjon az ember! 7. Az egyházi épületek tűz elleni biztosítása kérdésére nézve, mely jelenleg az egész magyar prot. egyház figyelmét foglalkoztatja, — oly utasítást adtunk az egyházkerületi gyűlésre menendő küldötteinknek, hogy a kölcsönös biztotitás elve mellett buzgólkodjanak. 8. A gyámintézet ügyével, mely más egyházmegyékben oly szép sikert mutat fel, mi somogyiak eddigelé mostoha gyermekként bántunk. Ujabban egy-két gyülekezetünk szivére vette a dolgot, ez évijközgyülésünk pedig elhatározta, hogy ezután évenkint egyszer, advent első vasárnapján, istenitisztelet alkalmával minden gyülekezetben önkéntes adományok gyűjtessenek a gyámintézet számára. 9. A gyékényééi gyülekezet azon panaszára vonatkozólag, miszerint a csurgói cs. kir. szolgabíró által megtiltatott az evangélikusoknak a zákányi hegyben kath. ünnepeken való dolgozás, — azt határozza a gyűlés, hogy a somogymegyei főispán őmltgához fog folyamodni a sérelmes ügy mielőbbi méltányos elintézése végett. Annál feltűnőbb az illető hivatalnok egyházi törvényeinkbe ütköző eljárása, mivel a nevezett szőlőhegyen eddigelé kath. ünnepeken is szabadon dolgozhatott az evang. ember. 10. A v é s e i gyülekezet folyamodása, mely azt kérelmezi, hogy a reá kivetett kerületi, főtanodai s egyházmegyei terhekből tétessék át egy rész esperességünkbeli más gyülekezetekre, melyek eddig aránylag sokkal kevesebbet fizettek, mint a vései egyház, — a kerületi gyűlésre utasittatik, azon egyszerű okból, hogy ezt egyházmegyei gyűlésen elvégezni nem lehet. A körül támadt vitát nem szellőztetem, de annyit kénytelen vagyok kérdeni : vájjon egy egyház megyének nincs-e annyi joga, hogy az idők és körülmények változtával egyes gyülekezetekre súlyosan nehezedő egyházi terheket a maga körében újra, méltányosban oszthassa fel s a hozott végzést csak megerősítés végett terjeszsze a kerületi gyűlés elé ? ... Vagy csak ugyan centralizáltatunk ? .. Az 1856-dik évben még szabad volt az egy egyházmegyének, a mi ma már „ne bántsd virág" nekünk. A nevezett évi kerületi közgyűlés jegyzőkönyve 55. pontja helybenhagyja a vasi közép egyházmegye oly eljárását, a milyent a vései gyülekezet kivánt, sőt a soproni alsó és felső megyékre ily önmegegyezésen alapuló felosztást egyenesen reábíz az egyházkerület. Egyébiránt ha Vése sokallja a terheket, azon senki ne csudálkozzék. Mikor van itt sok olyan polgárcsalád, mely lelkész-tanítói fizetésre 3 mérő gabonát, 3 forintot s az itt említett költségekre 1 frt 60, sőt 1 frt 80 krt is ad évenként, — akkor ne mondja senki, hogy e nép nem buzgó, hogy nem szereti vallását és iskoláit 1 11. A körlelkészek iskolavizsgálati jelentései elismeréssel említik fel a tanítók szorgalmát és buzgalmát. E sorok irója, mint egyik körlelkész, következő szavakkal végzé jelentését: Igaz, hogy sok kitartás kell ahoz, miszerint a tanitó irás, olvasás és számvetésen kivül egyéb tantárgyakra is kiterjeszsze figyelmét. De melyik pálya az mai nap, — a melyen szorgalomra, sőt erőfeszítésre szükség nem volna ? . . . Avagy mig a világ minden téren halad, addig az iskolatanitónak szabad legyen-e folyton a régi schlendrián mellett megmaradni ? . . A tanitó hivatása: átszivárogtatni az általános miveltséget a népéletbe. A ki e feladatnak eleget kiván tenni, annak nemcsak tanítani, hanem tanulnia is kell folytonosan.