Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-01 / 1. szám

de még akkor sem mondhatja senki sem roszakaratunak, sem rágalmazónak, hanem legfölebb TOSZ nézetűnek. Senki sincs feljogosítva jóhiszeműségemet kétségbe vonni azért, mert gondolkozásmódom neki nem tetszik; okoskodásom helyes volta felett vitatkozhatni, de jóhiszeműségemet megtámadni az egy Istenen kivül senkinek jogában nem áll. De világos, hogy roszakaratu volt a tudósító — mondja Szabó úr — mert ama tanári értekezletben sok méltánylandó is történt s erről ,,egy betűvel sem emlékszik; csak mindenütt gáncsol gyaláz" ergo... Engem, megvallom, e következtetés cseppet sem győz meg tudósitóroszakaratáróL Bőmének az ő ellenei hazafiatlanságui rótták fel neki, hogy Írásaiban a németeket folyvást hurogatja, s mintha honfiaiban semmi dicsérni valót nem találna, mindig csak ferdeségeikrŐl, hibáikról szól. Bohók, viszönza Börne, mikor a csillagász a napot vizsgálja, jut-e eszébe annak fényét dicsérni ? A nap fényét minden ember tapasztalja, arról beszélni felesleges, a napfoltok azok, melyekről szólni kell. Fogadni mernék, hogy Rákosi úr szinte oly büszke az erdélyi derék tanári karra, mint Börne volt az ő tudós német honfiaira, s még ha ellenfelét Szabó urat is valami idegen gyalázni találná, dicsekedve kiemelné, mennyi érdeme van Szabó úrnak, mint munkás szakértő tanárnak; *) de épen mivel ezeket ország világ tudja, szükséges volt-e arról csak szót is tenni, hogy oly jeles férfiaknak a haza tanügyéről folytatott tanácskozása sok méltánylandó jót eredményezett? ezt mondani sem kell, ez magától értetik; de a foltokra, a netán elkövetett hibákra figyelmeztetni igen is szükséges. Leginkább megróvás alá eshetnék Rákosi r *) Óvást teszek e soraim gúayoros értelmezése ellen, valamint az ellen is mintha ez captatio benevolentiae akarna lenni; mert ez nem egyéb mint öntapasztalatból merített meggyőződésem, tiszta kifejezése. Egyáltalában távolról sem kívánom Sz. collega úr érdemeit kisebbíteni; csak a jelen vitában kifejlett túlhajtásokat akartam a kellő mértékre visszavinni s ezt tenni kötelességemnek tartottam karunk érdekében, mert meggyőződésem, hogy a ki állása méltóságára tart, annak mindenekelőtt m é rsékl et által kell tisztelnie a társulatot, melynek tagja. B. M. úr, ha a jegyzőkönyv hitelességét vonta volna csakugyan kétségbe. — De csudálatos, én még azt sem látom Rákosi úr cikkében, sőt ellenkezőleg azt olvasom ki szavaiból, hogy ő a jegyzőkönyv iránt oly tisztelettel viseltetik, hogy hajlandó volna az iránti tekintetből ejtett véleményét módosítani, „ha egyfelől több fültanuk egyhangú előadása a tek. tanár úr magán jegyzeteivel (melyek a jegyzőkönyv felette rövid előadását felvilágosítják) annyira nem ellenkeznék; másfelől, ha a tek. tanár úr magánjegyzetei a jegyzőkönyv 6. pontjával nem ellenkeznének stb." Nem a jegyzőkönyv hitelessége van tehát itt megtámadva, hanem Szabó úr magánjegyzetei ; ebben meg ismét semmi crimen laesae nincsen, mert Szabó úr is csak ember, pedig errare humánum est, különösen mikor egy gyűlés már feloszlófélben van, és az ember csak félfüllel hallgat a szólókra. Summa summarum: Rákosi úr cikkében semmi sincs, mi által oly kemény rendreutasitást távolról is kiérdemelt volna; azonban közölnöm kellett Sz. úr cikkét nehogy szerkesztőségünk részrehajlással vádoltassák; másrészről nem szabad eltörnünk, hogy becsületes tudósítóinkon csak amúgy alto supercilio packázzanak és bántalmakkal illessék. — Ne mondja pedig nekem Szabó collegám, hogy nem ismerem az erdélyi viszonyokat, ne fenyegesse szerkesztőségünket hitelvesztéssel ; mert épen mivel jól ismerjük a kérdést, mivel mind a két oldalról nézzük és nem. vagyunk személyesen érdekelve a dologban, nem tudunk az egyik oldalon csupa angyalokat, a másikon csupa ördögöket látni. *) *) Ne hogy valaki következetlenséggel vádoljon azért, mert lapom egyik számában igy nyilatkoztam: ,,Mi magyarhon központján sokkal távolabb vagyunk Erdélytől, hogy sem ennek az ügynek teljes lefolyásáról biztos tudomásunk lehetne stb." s most mégis azt mondom, hogy ismerem az erdélyi viszonyokat; ne hogy tehát ismétlem ezért következetlenséggel vádoltassam : ki kell jelentenem, hogy e dolognak lefolyásáról igenis csakR. úr leveleiből s illetőleg a tudva levő tanári értekezlet közleményeiből szereztem magamnak tudomást, de mi a vita alatti dolognak ilyen lefolyását okozta, azaz annak elhallgatott rugóit nagyon jól, talán az illetőknél is jobban, mert több oldalról ismerem. B. M.