Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-01 / 1. szám

Nagy ideje lenne, hogy mind a két rész vessen egyszer véget ama személyes vetekedéseknek, melyek keserűségnél egyebet nem szülnek és fordítsák figyelmüket és fáradságukat az ügvek és helyzetek világosságra hozására^és kiegyenlítésére. Erdélyben most két eszme foglalkodtatja az elméket: a képviseleti rendszer behozatala az egyház- és a fő- és középtanodák kormányzatának szélesb alapra fektetése az iskolaügy terén. Ily nagy fontosságú kérdések szerencsés megoldásához egymás higgadt meghallgatása conditio sine qua non. E térre lépjenek a felek s én szívesen megnyitom lapom hasábjait az érdekes vitának, a nélkül hogy a legkisebb beleszólás által zavarni akarnám a vita folyamát. Áldás és béke mindnyájunkkal. B a 1 1 a g i Mór. KÖNYVSSMERTETES. -D i e Pabstfabeln des Mittelalters. E in Beitrag zurKirchengeschichte von J. v. Döllinger. München 1863. Döllinger ama nagy irók egyike, kik midőn a tudomány terén fáradoznak, az igazság érdekén kivül más érdeket nem ismernek és semmi confessioi előítélet nem elég erős, hogy tiszta látásukat elhomályosítsa. Tisztelet a róm. katholikus írónak, kit egyházi méltóságai sem tartóztatják a felismert történelmi igazság- kimondásától még akkor sem, midőn irányadó körökben szókimondó jgazságszeretetét nem kedvesen fogadják. Döllingernek e kis terjedelmű műve a pápák történelme megírásához tett előmunkálatok alkalmával keletkezett és szerző éles esze az adatok megrostálásában mesteri világosságú előadás mellett első rendű tünemény:oyé teszik azt a történelmi kritika mezején. A pápák történetébe becsúszott számos költött adat a könnyenhívöség áital szentesitve jó részt napjainkig tartotta fen magát az egyháziöru-nelemben, és nem egy találkozik azok közt olyan, melyet prot. irók sem igen bolygattak, minthogy nem találkozott tudós, ki azokat tüzetes vizsgálat aiá vetse volna, pedig a mint szerző mondja „ama m s k és kö temények, b irmi külömbözők voltak is az azokat .-ziilő okok. s akár szándékosan keletkeztek, akár nem szán 'ckosan, mégis nagy, néha épen elöntő befolyást gyakoroltak h középkor egesz nézletmódjára, az akkori történeleinirása. költészetre, theologiára és jogtanra." Az első nyomozás foglalkozik Johanna nőpápa mondájával. E monda következő. Ingelheimi születésű Gilberta Fuldában egy oda való szerzetessel lépett szerelmi viszonyba és hogy a zárdába bejuthasson, férfiruhába öltözött. Később szeretőjével együtt megyszökött és Athénében görögül megtanult és tudós ismeretekre telt szert. Szeretője meghalálozván, Rómába ment s itt Johannes anglus név alatt iskolát alapított és nagy tudománya és munkássága által magát annyira kitüntette, hogy elébb a curia jegyzőjévé, később bibornokká és végre 854 VIII. János neve alatt pápává lett. Mint pápa folytatta feslettségeit, terhes lett s egy processio alkalmával a Colosseum közelében nyilvános utcán lebetegedett, és nemsokára az újonnan szült gyermekkel együtt meghalt 856, Sokkal könnyebb e pikánt történet költött voltát bebizonyítani, mint azt kimutatni, honnan vette magát ? és mi adott annak keletkezésére okot és alkalmat ? „A nyugoti és byzanti összes irodalomban 850-töi 1250-ig legtávolabbi vonatkozás sem található a nőpápa féle eseményre. Csak 1250 körül tétetett e monda jegyzésbe s akkor is még néhány évtized kellett mig elterjedt. De a ]3-ik század végével különös buzgalom mutatkozik annak történelmi érvényre emelésében és különösen a domonkos rend az, mely abban az időben — VIII. Bonifác idejében, ki a minorita rendeknek nem igen kedvezett — e tekintetben legmunkásabb volt. A papi rendekből való történészek a pápai tekintély hanyatlásának e korában a botrányokat a pápák életében bizonyos előszeretettel emlegetik és festik. Azontúl e mesét bebizonyult tényképen veszik és magok a pápák sem kétkedtek valóságában." ,,A monda keletkezése és tovább kifejtésére négy dolog hatott össze: az átlyuggatott szék (sella stercoraria) használata az újonnan választott pápa beigtatásánál; egy feliratos kő, melyet siremléknek tartottak egy ugyanazon helyen talált kőszobor nőinek vélt öltözékkel és végre a processiok alkalmával egy útban eső utcának szokott elkerülése. — A mi már a széket illeti, annak használata legelőször II. Paschalis beigtatásásál 1099-ben említtetik először; régi római időből valószínűleg, nyilvános fürdőkből való szék volt az, melyet antik alakja és a kő pompás szine miatt választották az ünnepélyes cselekvényhez. A feliratos kő egy mithrapapé volt — mithrapap pedig páter patrum nevet viselt — és valószínűleg valami különös ünnepélyességgel bemutatott áldozat emlékére állíttatott fel. Azon utcának elkerülése, hol ama kö és a szobor, mely alkalmasint valami pogány istenséget ábrázol, találtatott, egyszerűn onnan magyarázható, hogy az utca nagyon szük. A fantazia s tán épen a nép elméncsége is mind ezen, neki megmagyarázhatlan mozzanatokat egybekapcsolta, s azokból a nöpápa féle mondát alkotta, a traditio kicifrázta és a római szék iránt ellenséges indulattal viseltető irók mohón kaptak rajta, hogy följegyezzék." A következő nyomozás Cyriacus pápát tárgyalja, ki állítólag azért tette volna le a pápai méltóságot, hogy sz. Orsolya és 11,000 szűzzel együtt a vértanúi halált keresse és e halált aug\ 8-án Kölnben meg is találták;