Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-30 / 31. szám

j ah ! ez több volt mint csak az Ö-Testamentom szaggatott részei; itt volt eleje és vége az evangy élitmoknak és még Barnabás levele is. Kérelmére megengedtetett neki a kéziratot a maga cellájába vinni. ,.A mint magam voltam a szobámban.-— irja — szabad iblyást engedtem az öröm és elragadtatásnak. melyet e felföd Özés nekem okozott. Az Úr egy megbecsülhetetlen kincset adott a kezembe, egy az egyházra ugy, mint a tudományra nézve legnagyobb fontosságú okmányt. Legmerészebb reményeim is felül voltak múlva. Azon mély megindulás közepett, melyet e gondviselésszerű esemény nekem okozott, nem szabadulhattam a gondolattól, hogy „nem lenne-e még a Barnabás levele mellett a „Pásztor szövege is ott?" — magam is elpirultam e hálátlan uj kívánságra a tapasztalt oly nagy kegyelem mellett, midőn szemem önkény tel en egy csaknem kitöri ott lapon akadt meg. Kibetűztem valahogy a címet és elámultam, midőn ezt olvastam le: „A Pásztó r." Ki írhatná le az én örömömet? Megvizsgáltam aztán mit tartalmaznak e lapok; állott pedig az egész 346 legnagyobb rétii lapból. Az Ó-szövetség 22 könyvén kivül meg volt az egész Újszövetség minden lelkisebb hézag nélkül, továbbá Barnabás levele és Hermas Pásztor első része. Képtelen lévén szemet behunyni, hozzáfogtam Barnabás levele lemásolásához ... rj ugráltam örömömben, midőn elgondoltam, hogy megajándékozom a keresztyénséget e tiszteletreméltó szöveggel. E levél első része eddigelé csak igen hiányos latin fordítás után volt ismeretes, s a második részt is oly görög kéziratok szerint birtuk, melyek ujabb korbeliek s igy igen csekély hitelt érdemelnek. Azonban a II és III századbeli egyház ezen apostol neve alatt irt levelet egy színvonalra tette sz. Pál és sz. Péter leveleivel " ' Tischendorf tapasztalatból tudta mennyire nem hajlandók a Sinái szerzetesek kézirataik eladására ; nem akart tehát mást kérni, mint csupán engedelmet arra, hogy a Codexet első betűtől az utolsóig lemásolhassa; de mikép fogjon oly munkához magában a zárdában minden ahhoz való segedelem nélkül ? A szöveg nem állott kevesebből, mint száz húszezer sorból s az Alexandriai szépiró, ki azokat a IV. században leírta.bizonyosan tovább dolgozottV munkán egy esztendőnél. Az a gondolatja jött tehát, hogy elvégzi e munkát valamely legközelebbi városban, pl. Kairóban. Pe arra még felhatalmazás kellett, a zárda perjele pedig néhány nappal Tischendorf oda érkezte előtt elutazott volt Kairóba, hogy onnan uj patriarcha választására Konstantinápolyba menjen. Tischeiídorfnak tehát nem maradt más teendője, mint közvetlen visszasietni Kairóba s ha még ott találja a perjelt kérelmével hozzáfordulni, más külömben pídig a rend egyéb'dignitariusait (mert Kairóban van a szerzet székhelye) keresni meg, hogy engedjék neki ama kéziratot nehány[[hónapra magáhoza

venni; ha mind e lépések siker nélkül maradnak, el volt határozva a Sz. Katalini zárdába visszamenni és sajátkezíileg lemásolni az egészet, ha esztendeig*tart is. 7-ik február 1859 Nazar beduin napkeltekor a zárda kapuja előtt állott embereivel és tevéivel. A szerzetesek utazónkat elkísérték egész a puszta határáig és a karaván megindult. Percet sem vesztettek. Hetfőnap indultak el. szombaton Suezen és vasárnap Kairóban voltak. A perjel még nem utazott el. Egy, a szerzet egész bizodalmát biró beduin elküldetik, hogy hozza el a kéziratot. Tischendorf gazdag jutalmat ígér neki s ez sietteti lépteit; kilenc nap alatt, a mi csak nem hihetetlen, dromedár hátán, a beduin elvégzi az utat Kairóból a Sináig és a Sináitól Kairóig. Végre a kézirat megjött és a másolók hozzá fogtak a munkához. Tovább két hónapnál, a tudomány zarándoka, mintha oda szegezték volna székéhez a Hotel des Pyramides-ben, vezeti fárad -hatlanul a munkát; hiába játszik a tavaszi szellő ablaka előtt, hiába csalogatja figyelmét magához a piacnak európaiakkal és keletiekkel tarkázott élete; ő nem lát, nem hall mind ebből semmit, Őt csak azon szent vonások vonzzák, melyeket bíí kezek 15 századdal azelőtt a pergamenre vetettek és nem hall egyebet azon benső szózatnál, mely folyvást súgja neki: „Ne lankadj! még egy sort, még egy lapot! a keresztyén tudomány várja tőled ez áldozatot, várja tőled legrégibb szövegét ama könyvnek, melybe föl lett jegyezve az örvendetes hírmondás." Omledezései közepett Tischendorf azt kérdi magától, vájjon belegondolhatja magát az olvasó az ő elragadtatásába? Valóban csak az érdeklődéi*