Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-30 / 31. szám

hetik igazán ez ügy iránt, ki abba bele van avatva. A theologiára alkalmazott philologiai iteszetnek célja nem egyéb, mint megtisztítani a szöveget a hibáktól, a készakarva vagy véletlenből tett búcsúztatásoktól, szóval mind attól, mit emberi kezek századokon keresztül az eredeti szöveghez toldottak és erre nézve 1859-ig három kézirat a IV. és V. századból szolgáltak vezetőktil: a hires Yaticani kézirat, az ugy nevezett, alexandriai kézirat Londonban és a codex palimpsestus Ephraemi syri Parisban. Már pedig e kéziratoknak egyike sem teljes. A Párisi kézirat az Uj-Testamentomnak csak télét tartalmazza, a Londoniból hiányzik az egész első Evangélium, két fejezet a negyedikből és Pál korinthusbeliekhez irt második levele majd nem egészen, a mi a legrégibb, legfontosabb Yaticani kéziratot illeti, a desideratákboz tartozik: Pál négy levele, a Héberekhez irt levélnek utolsó fejezetei és az Ápokalypsis. Megfogható már most, mily értéke lehet oly görög szövegnek, mely régiségre nézve a Yaticanival vetekedik, és egyedül teljes mind azon kéziratok közül, melyek az Y. századtól a XY-ig keletkeztek és az évek rongálásaitól megmenekedtek. íme a nagy vívmány, melvlyel Tiscbendorf úr az orosz missiot Palaestinába felavatta, íme az emlék, mely általa Constantin Nagyherceg Jerusálembe tett utazásához csatlakozik. Az orosz hajócsapa t most már bátran megjel enhet a középtenger vizein, bátran kiköthet Jaffánál: az nap, mikor a cár testvére és nemos hitestársa lábokat vetik a szent földre, a szent szövegek nyomozója, ki fölfedezés! útra előre volt küldve, megmutathatja nekik az óhajtott gyémántot, a keresztyén keletnek gyöngyét, a Codex S inai ti cus-t! Kóma, Páris, London, mindegyik birtokában volt ama régi korok egy-egy tanúságának; most Pétervárnak is lesz egy, és ez mindnyája közt a legbecsesebb. Máj. -10-én 1859 Constantin Nagyherczeg megérkezik Jaffába és a fényes fogadtatási ünnepélyeknek végük hosszuk nincs. E közben Tisehendorf a Jaffai vesztegházban letartóztatva minden türelmetlen berzenkedései mellett nem mehet többre, mint hogy egy levelet juttat a Nagyherceg kezébe, melyben tudtul adja neki Sinái fölfedezését. S ime, minden hódolatok közepett semmi sem esik oly jól a fenséges párnak, mint ezen egyszerű jegyecske: „küldetésünk nem lesz hiábavaló, nagy dolog fogja megszentesiteni annak emlékezetét. Közre fogom bocsátani, Ön segítségével, az Evangélium legrégibb, ismert kéziratát.u Másnap hajnalban, Constantin Nagyherceg és kisérete elindultak Jatfából Jeruzsálembe. Oda volt kitűzve a találkozás. Tiscbendorf ugyan az nap szabadult ki a vesztegzár alól és három fogolytársával, egy porosz tiszttel, egy skóttal és egy Amerikaival útnak indult. Hamarjában ellátták magokat lovakkal és öszvérekkel; sebesen átfutnak a Sáron gazdag völgyén, mely oly költőileg meg van dicsőítve az Énekek Énekében, megérkeznek Ramlehba, hol mohamedán minaretek köré annyi bibliai és keresztyén emlék csoportosul; megállapodnak pár órára a Sz. Nikodemi latin klastromnál, és nemsokára észreveszik a láthatáron a Nagyherceg karavánját. Utazónk egész elragadtatással irja le a nagyhercegi útitársaságnak ama vidékeken soha nem látott fényben való följelenését, és midőn Jerusálera közelében tanuja a fenséges vendégek számára előkészitett vallásos ünnepélyességü fogadtatásnak, Tiscbendorf lelkesedése alig ismer határt. Kevés híjjá, hogy e jelenetet ugy nem mutatja fel, mint az Üdvözítőnek bevonulását Jerusálembe. Csakugyan a nagy pliilologus könyve ezentúl tele van hódolati gondolatokkal. „Az egység — mondja Tiscbendorf —, a keresztyén felekezetek egysége a Nyugot védnöksége alatt, ez a jövendő programmja." S úgylátszik tudósunknak épen nem volna ellenére, ha e védnökség az oroszok kezébe tétetnék le. Ámde e gondolatra Lengyelország képe emelkedik fel a lelkek mélyében és ellentmond az emberiség nevében. A mi jót az orosz kormány valaha Palaestinában tehetne, eleve le van rontva amaz iszonyatos emlékezetek által. Taillandier a Nagyhercegnek három évvel a krimi háború után tett szentföldi utazásában titkos politikai célzatot sejt és nem győz eléggé csodálkozni Tischendorf rövidlátó lelkesedésén; de mi nem követjük Taillandier urat Tiscbendorf könyve e gyönge oldalának feszegetésében, mint a mi politikai tendentiájánál fogva lapunk feladatához nem tartozik, csak azt emiitjük még meg, hogy Tischendorf miután a