Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-23 / 30. szám

s több tudományok ledictálására fordítanak, a gyermek értelmének kifejlesztése végett felhasználni!" — Jobb volna biz az t. úr! s épen e végett kérték fel a német lelkészek már az előtt két évvel az egyház megyei gyűlés útján az egyházkerület közreműködését. Menynyiben pedig Elpárologtatásában azt látszik hinni, vagy másokkal elhitetni akarni, mintha nem mondta volna, hogy e tudományok nem tanittatnak: — akkor mire való vo/t e kérdés első cikkében: „nem lenne-e üdvös természetrajz, természettan, földrajz stb. tanitása is?" Ugyan ezen pont alatt azon állítására: „hogy Bácskában csak egy 4 gymnasialis osztályt végzett tanitó van," — azon ténynyel feleltünk: hogy a cservenkai tanítót kivéve, minden más egyházakban részint 4-5 gymnasiális osztályt, részint praeparandiát végzett tanítók vannak! — S mit felel erre Elpárologtatásában? Azt, hogy ö cikkében ezt a szót tudtomra beleszúrta; s ezen szóra oly roppant nagy súlyt fektet, mintha azt nem is mondta volna, mit mondott. — Ugy de nem tudja-e, hogy a tudtomra szónak csak akkor van némi súlya, Iia az ember olyas valamit állit, melynek bizonyossága felől mindjárt hiteles adatot nem szerezhet. De önnek csak néhány lépést kellett volna tenni rektorához, hogy tőle megtudja, hogy csakugyan valót ir-e vagy nem? És ön készebb volt valótlant írni, mint rektorától ezt megkérdezni. — Pedig ha ön oly szorgalmasan látogatja az iskolát, mint a hogy ön magát feldicséri (propria laus), nagyon könnyű lett volna önnek a cservenkai rektortól hiteles adatokat szerezni és közölni, mint a tudtomra szó palástja alatt valótlanságokat írni. — Egyébiránt nagyon érdekes lett volna azt is megírni, hogy mi eredményét tapasztalta a t. Elpárologtató gépész* az ő szorgalmas iskolai látogatásának ? mert mi is szoktuk az iskolákat látogatni, s erre nézve a t. cikkírónak sem tanácslataira, sem esperesi hangon irt intéseire nem szorulunk, s teszszük ezt azért, hogy részint a tanítókat, részint a gyermekeket tanitsuk és útba igazítsuk ; s egy általában nem vetemedünk arra, hogy valamely iskolás gyermek előtt annak szüléit gyalázzuk, mint — tudtunkra — azt a t. E 1 p á r o= logtató gépész Cservenkán iskolalátogatáskor tenni szokta. — Mi tehát önt az iskolalátogatás e dicsőségében nem fogjuk követni, hanem látogatjuk iskoláinkat, hogy tanítsunk; nem fogjuk követni abban sem, hogy a vallást a természetrajzért és gramatikáe'rt elhanyagoljuk, hanem eztán is fősúlyt fogunk fektetni a vallásra. — Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való! Vájjon mit érthetett a próféta a tudomány alatt ? Talán grammaticát és természetrajzot? És ön t. leikész úr! ön ezen vallásos érzelmet nem szégyenli ref. lelkész létére, „a vallás dühös tanításának, és oly te ndálásnak bélyegezni, mi által az értelmességre átok kiáltatik?!" A vallás dühös tanításai Valóban lelkész szájába illő hang! Egy példabeszéd mondja: a madarat megismerni hangjáról; s nem önkénytelenül emlékeztet-e ily hang azon tapasztalatra — mit még most nem akarunk egészen önre alkalmazni — miszerint az ujabb kor nem szűkölködik oly modern lelkészekben, kiknek megismertető jellernök : nagy adag hányavetiség s nyegle szájhősködés , párosulva nagy adag vallástalansággal és pökhendiséggel ? ! Az általa felhozott káté rosz fordítására vonatkozólag, mi e ténynyel feleltünk: „hogy a káté fordítására két német lelkész, u. m. Poór Károly és Schilling András urak vállalkoztak. Az egyházkerület a két fordítás közül Poór Károlyét fogadta el mint jobbat; azonban a roszabbik Schilling féle fordítás is 50 frttal jutalmaztatott, és igyaz ő fáradsága sem volt hiában. Ezen tényt mi szárazon, röviden, minden indokolás nélkül adtuk elő, mert egyáltalában nem volt célunk, néhai Schilling András volt vadkerti lelkész urat dehonestálni; s éppen azért mellőztük a káté fordításának hoszszas történetét, melynek előadása több ívekre terjedne, s msly a torzsai egyház jegyzőkönyvében is fel van jegyezve — s mely at. Elpárologtató gépésznek bármikor rendelkezésére áll; s mert nem volt célunk egy holtat gyalázni, mellőztük annak előadását: hogy midőn a két nevezett lelkész a kátét németre fordította, először a bácskai és külső somogyi német lelkészek által megbiráltatott, és ezek egytől egyig Poór Károlyét fogadták el mint jobbat. Azután mind két munka felküldetett az egyházkerületi tanügyi bizottmányhoz, mely azon időben tudományos bizottságnak neveztetett, s melynek tagjai voltak néhai Polgár Mihály, Szabó Sándor, és Karika János urak; ezek a két munkát újra bírálat alá vették, s szintén P. Károlyét Ítélték jobbnak, s ezen egyházkerületi tudományos bizottság ítélete következtében fogadtattak el és nyomatott ki P. K. kátéja. A német lelkészek feleletükben — azon már többször említett oknál fogva, mert holtat nem akartak prostituálni, — mind ezeknek hosszas előadását mellőzték, s a tényt oly szárazon és röviden adták elő, hogy azt már rövidebben előadni nem lehetett. S mit felel erre t. Sch. úr ? Először neki esik dühösen a superintendentiának, s azt leostobázza, mert egy jobb munkának ítélte az elsőbbséget a roszabbik felett, azaz, mert P. Károlyét ítélte jobbnak Sch.-gé felett, — mely megtiszteltetésért a superintendentia kétségkivül csak hálával fog iránta eltelni; azután neki esik a német lelkészeknek, hogy miként tudnak oly bolondot hinni és közölni, hogy az atyja 50 frttal jutalmaztatott volna, s mert ezt hisszük és közöltük, kérdésbe méltóztatik tenni ránk célozva: „hol itt a combináló ész?" Mely szerény kérdésre egész szerénységgel csak azt fe~