Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-07-23 / 30. szám
kik atyját személyesen ismerlek; és akkor tetszése szerint akár oly istenitést is alkalmazhatott volna rá, minőt Virgil egy halandóról mond : leljük: hogy biz ezen combináló észről tanúbizonyságot tevő eredeti szerződés a torzsai egyház levéltárában van letéve, melyet az Elpárologtató bármikor saját szemeivel megszemlélhet, mely szerződés 1845. jun. 11-én kelt s melynek 3-ik pontja szerint t Schilling András úr i s fáradságáért 50 o. frttal (nem pengő pénzben) jutalmaztatott ; s csudáljuk, hogy a t. Elpárologtató az ő éles eszével észre nem vette, hogy itt a súlypont az i s szócskában fekszik, mert P. Károly úr fáradsága i s megjutalmaztatott, s még más két lelkész fáradsága i s megjutalmaztatott, kik a káté kinyomatása végett Pestre utaztak. No t. Elpárologtató! ,,hát hol itt a combináló ész?" — S miután a lelkészeket ekkép leostobázza, neki ront a megholt Poór Károlynak, s mert egy jobb munkát tudott és merészelt irni, mint az atyja, leostobázza, legyalázza; s hogy az ő atyja kátéja jobb volt mint P. K.-é, s hogy mily megmérhetlen távolságban állt az ő atyja P. K. felett, azt bebizonyítja részint atyjának azon munkáiból, melyek halála után a kemence áldozatai lettek, — részint azzal, mert volt az ő atyjának egy bibliothékája, melyben Herder, Kánt, Schelling, Gőthe, s más remek munkák voltak, mely bibliothckából valami csudaszerü elpárologtatás által, a fent nevezett hírneves írók tudománya belepárolgott az ő atyja capitoliumába; P. K. capitoliumába pedig ama hírneves írók tudománya bele nem párologhatott, mert neki nem volt ily remek bibliothékája, mit ő határozottan állit, holott P. K, lakásán soha nem volt; s ekkép folytatja dithyrambját: „hogy az ő atyja oly tiszta, rendithetlen, szeplőtlen magyar érzelmű, termetű, kinézésű s viseletű ember volt (hát a fia nem oly remek termetű és kinézésű ?) stb; — hogy az ő idejebeli német papok felett magosan állott, mi mostaniak pedig — ha élne —• nem volnánk méltók, hogy sarujának kötőit megoldhassu k." A gyermeki kegyeletet szülei iránt tisztelni kell ugyan s mindég tiszteletre méltó érzés, ha az más rovására nem történik; miután azonban a t. Elpárologtató összehasonlításokat tesz, még pedig olyakat, hogy atyja mellett több élőket, s ezeknek megholt atyáit gyalázattal illeti, — e tekintetnél fogva szabad legyen e hallatlan dicsői tésre nézve azon észrevételt tenni, miszerint a dicsőitőnek kár volt nem követni e részben azon utat és módot, melyet a római egyház szokott követni azokra nézve, kiket a szentek közé akar számítani, kikre nézve haláluk idejétől fogva igen bölcsen szász éves novitiátust szokott megalapítani, mert ezalatt ne taláni hibájuk és gyengeségök emléke elpárolog, — azon bizonyságok, kik őket személyesen ismerték, s kik ellenök felléphetnének, többé nem léteznek, és igy senkisem cáfolhatja meg azon érveket, melyeknél fogva a szentek közé Boroztattak. Ezt az utat és módot kellett volna a t. Elpárologtatónak is követni, t. i. ezt a hallatlan dicsőítést több évek múlva közzé tenni, midőn már mindazok elhaltak, Ipse tibi jam brachia contrahit ardens Scorpius et coeli justa plus parte reliquit. De igy, midőn azok még nagyobb részt élnek, kik t. Sch. A. urat személyesen ismerték, — ily dicsőítésre csak azt lehet mondani: ignotos faliit, notis est derisui. Egyébiránt, hogy ki volt tudósabb Poór Károly-e, vagy Schilling András ? e felett hosszabban feleselni i őszünkről épen oly indiseretio volna, mint minő nevetséges volt öntől ama hallatlan istenítés ; — a legdühösebb feleselésnek is az volna vége : liogy P. K. k á t é j a jobb, mert ezt fogadta el az e. kerületi bizotttmány, de azért Sch. úr fáradsága 50 frttal megjutalmaztatott. — Mindössze is azon állítására: hogy atyja a magyar gramatika tanítása által magyarosította Vadkertet annyira, hogy most már minden harmadik vasárnap magyar predicatio tartati k," — azon észrevételt el nem halgathatjuk, hogy azon állítása nagyszerű világbolonditás; mert még mielőtt atyja Vadkertre ment lelkésznek, már szokásban volt minden harmadik vasárnap magyar predikátiót tartani, mire nézve azon hiteles adattal szolgálhatunk, hogy egy élő bácskai tisztes nő, még mint leány Vadkerten lakván, atyja elődje, Poór Bertalan lelkészségében, minden harmadik vasárnap magyar isteni tiszteleten volt jelen. — Hogy pusztán magyar gramatica tanítása által valamely német egyházat annyira magyarosítani lehetne, hogy még magyar prédikációkat is lehessen tartani: — ilyet csak oly ember hihet, kinek oly képzelő tehetsége van, mint midőn valaki, annak bebizonyítására, hogy az állatoknak is képzelő tehetségük van, azt állitá, hogy neki egy szamara van, mely ait képzeli magárúi, hogy ő nem szamár, hanem telivér angol paripa. Egyébiránt felettébb örülni fogunk, ha a t. Elpárologtató ebbeli kétségünket ténynyel fogja megcáfolni. — Külömben Magyarország reformátióján s a természettanon kívül egykét helyen magyar grammatica is taníttatik; csak persze az a baj, hogy többek között Magyarország reformátiója ön állitása szerint valamelyik lelkész által kidolgozott szánandó Abriss szerint taníttatik, s nem az ön kidolgozása szerint, minthogy ez esetben az szánandó nem lehetne, ha>aem valami csuda remekműnek kellene lenni ? ! Azon általa tényképen felhozott tételre: „hogy a németek rosz templomba járó k," mi azt feleltük, hogy nekünk hallgatóink templomba járása ellen nincs panaszunk, más részről azonban agy vagyunk értesülve, s ugy tudjuk, „hogy a c s e r-~ venkai egyháznak egyharmadrésze a templomnak feléje sem megy"4 mely közlésre a t. Elpárologtató ezt kiáltja : „e szemtelen rágalom, gyalázatos hazugság!"
