Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-07-23 / 30. szám
nem illik kiirni, s estve többek között macska zene ig volt, — mit semmi esetre nyilvánosságra nem hozunk, ha maga nem dicsekedett volna főispánokat megillető fényes bevonulásával, s maga nem hinné és irná, hogy ez szálka a többi papok szemében, — ki a bölcseségnek és Öndicsekvésnek oly nagy füstjével lépett fel, hogy minden idegen önkénytelenül e {kérdésre fakad: ki légyen ő, s hol vagyon hazája? — Van e neki valami múltja, melyre hivatkozhatik ; irt-e már valami tudományos munkát; vagy mutathat-e fel életéből oly mozzanatokat, melyeknél fogva igényt tarthatna a vezéri szerepre, melyre oly nagyon vágyakozik ? 1 s mely kérdésre mi más válaszszal nem szolgálhatnánk, mint azzal: hogy a kérdéses sületlen cikkén és E 1 p árologtatásán kivül, tudtunkkal még egy silány sirbeszédet irt, s más semmit; mint szintén annak is tudomására jutottunk, hogy tanuló korában rendesen az utolsók közé tartozott, s a papi eensurát is midőn letette, az 1863-iki egyházkerületi jegyzőkönyv 64-ik pontja szerint, az utolsó osztályzatot nyerte el ; mit semmiesetre nyilvánosságra nem hozunk, ha cikkei szerény hangon volnának irva, s az önhittség szelétől felfuva, fel nem szólított volna, hogy bontakozzunk ki régi elmaradottságunkból, vetkezzük le a régi kaputrokot, ne lógázzuk lábunkat, hanem ismerjük el Őt vezérünknek, — s nyilvánosságra nem hozunk, ha önmagát oly nagy tudósnak nem hirdetné, hogy sem észt, sem tudományt, sem bölcseséget koldulni nem szorul sem egyikhez, sem másikhoz, — s mely öndicsőitésre csak azon csekély észrevételt bátorkodunk tenni, hogy egy felfujt hólyag annál nagyobb lármát csinál, mennél kevesebb kukorica szem van benne, — s a valódi tudós nem szokott dicsekedni sem tudományával, sem nagy eszével; s ki ily dicső múltjára támaszkodva, minden állításait oly hiteleseknek tartja, mint a szent irás, s mások állításaira, sőt a felhozott tényekre büszkén ezt szokta válaszolni : „ez v alótlan állítás; ez szemtelen rágalom, gyalázatos hazugság!", — ki atyja nyomdokait követve, ellensége minden farizeuskodásnak, jezsuitáskodásnak, farkcsóválásnak, — s e jellemszilárdságot már az előtt két évvel bebizonyította azzal, kogy midőn a köztiszteletben állt Poór Zsigmond cservenkai lelkész úr meghalálozott, s temettetésekor a szomszéd lelkészek mély bánatba merülve a paplakon összejöttek, — ő volt egyedül az, ki mint cservenkai káplán, örömtől sugárzó arccal és vidám kedélylyel iépdegelt a szobában, s mindenek közbotrányára a lelkész temettetésekor, és igy mint mondani szokás, még akkor, midőn a megholt lelkész meg sem hült, egyszer csak kirukkol azzal: hogy ő cservenkai lelkész akar lenni, — felkérvén a jelenlevő lelkészeket, hogy őt e céljában, atyja érdemeinél fogva segítsék elő; s ki ujabban is, mennyire ellensége minden farizeuskodásnak, jezsuitáskodásnak, farkcsóválásnak, bebizonyítja azzal, hogy első cikkében minden német egyházak tagjairól — Cservenkát sem véve ki — azt irta, hogy rosz templombajárók, — hogy oly értetlenek, buták, hogy e mialt ma holnap pirulnunk kell, — s másik cikkében egy kis retirádát tévén, — e szerint Oservenka már exceplio, — most már ott szorgalmasan jurnák templomba, de másutt nem, most már a cservenkaiak nem értetlenek, nem buták, hanem csak a verbásziak : neki most már nem kell pirulni, holott első cikkében igy irta: pirulnunk kell, hanem csak másoknak kell pirulniok; ki azt várta — mi mind két cikkéből világosan kitűnik, hogy a többi papok Cservenkára fognak rohanni e felkiáltással: „J e r, légy vezérünk, s mi követünk téged" í s mert őt vezérül elfogadni nem akarjuk, magát az igazság oly vértanuja gyanánt mutatja be, kire a többi papok haragusznak, mert az igazságot kimerte mondani, mert őket szunnyadozásukból, semmit nem tevésökből felmerte riasztani; mely felriasztás egy kis tarkabarka egerecskét szült, mely egerecskének azonban reá nézve még is oly hatása volt, hogy szülte a históriai nevezetességű Elpárologtatást, mely nem csak tagadásaiban, de állításaiban is szó szerint tele van „v alótlan állításokkal, szemtelen rágalmakkal, és gyalázatos hazugságokká 1." E tekinteteknél fogva a bácskai német lelkészek méltóságokon alulinak tartanák ezen irodalmi kulláncscsal tovább vitázni, ily vitára legméltóbban alkalmazható levén: hoc scio procerto stb. ha Elpárologtatásában a közvéleményre nem hivatkoznék ; s miután ezt teszi, épen a közvélemény felvilágosítása végett, becsületbeli kötelességnek tartjuk, néhány észrevételttenni, s végül neki megsúgni, hogy épen Bácsban, hol a körülményeket ismerik, mit tart róla a közvélemény. Mindenek előtt szabad legyen kérdeznünk a t. Elpárologtató gépésztől: hogy nem volt e valaha színész, vagy az Üstökös munkatársa, miután oly sokat beszél a szinházról, színpadról, színészekről, Üstökösről stb. Annyi mindenesetre kitűnik E 1 p á r ologtatásából, hogy nagy hajlama van a színészethez és Üstökösbe illő munkálatokhoz, mert különben mikép tanulta volna oly bölcsen másra alkalmazni: ,,m ást beszél Bodóné, ha a bor árát kéri k," holott ő, midőn felhozott állításait illetőleg, tények által megfogatott, mint a tökbe esett egér, még is szaladgál, ugrándozik, hangosan ezt kiáltva: hogy ő bizony nem esett tökbe. Az első cikkben irja: „hogy a bácskai ref. iskolákban csak káté, irás -olvasás; számvetés taníttatik'-; b azon felhozott tényre, hogy taníttatik biz ott természettan, földleírás, Magyarország reformatiojának történelme is stb, Elpárologtatásában azon bölc3 észre vééit, teszi: „hogy nem evedményteljesebb voln a-e azt az időt, mit a tanítók az említett