Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-23 / 30. szám

tessék a t, gyászoló családhoz ; — mely indítvány köztetszéssel fogadtatván, a gyűlés, értesülvén arról, miszerint a t. kerületi felügyelő úr e családját ért veszteségtől indíttatva, az egyházi életnek szentelt működése teréről egészen a családi életnek szentélyébe visszavonulni szándékozik, e részvétirathoz egyszersmind azon tisztelettel- . jes kérelmet csatolni határozta, hogy egyházkerületünknek szeretve tisztelt világi elnöke azon hivatalban, melyre gyülekezeteinknek közbizalma emelte, jövőben is megmaradni kegyeskedjék. Felbontatván az e célra kiküldött bizottmány által az egyes gyülekezetek által beadott esperest s egyházi számvevőt választó szavazatok, örömmel jelenttetett, hogy az első diszes hivatalba szavazattöbbséggel ismét ntv Ráhner Máté, az utóbbira pedig t. Lipóth Mihály, raogvorósdi lelkesz urak választattak meg. Felolvastatott néhány, a körmendi gyülekezethez tartozó egyháztagoknak abbeli folyamodványuk, miszerint a Szombathely püspökvárosi leánygyülekezetbe szán- , dékba vett bekebleztetésük engedtessék meg. A gyűlés megengedvén azt, hogy a folyamodó hívek gyermekeiket a lakhelyükhöz közelebb fekvő szombathelyi iskolába járathassák, azon oknál fogva, mivel a nevezett egyéneknek lakhelye a körmendi lelkészi hivatalhoz a kőszeginél sokkal közelebb esik, mely utóbbira a szombathelyi leányegyháznak lelki ápolása van bizva, addig, mig Szombathelyen önálló anyagyülekezet nem alakul, — kérelmüknek hely nem adatik. Nevezett a diasporában lakozó hívek egyszersmind jelentést tesznek, miszerint a róm. k. iskolatanitó részére tőlük követelt egyházi illetéknek beszolgáltatását megtagadván, a polgári hatóságtól ellenük executió rendeltetett el. Az egyházmegyei ügyész úr által a t. megyei alispáni hivatalnál e részben tett erélyes közbenjárás eddig eredménytelennek bizonyulván be, — a közgyűlés a főt. tek. egyházkerületi hatóság közvetítése által e sérelem orvoslása tekintetéből a nm. m. k. helytartótanácsnál jelentést tenni határozta. A pápai reform, collegiumban az újonnan felállított jogtanszék segélyezésére több gyülekezetben gyűjtött adományokról tétetett örvendetes jelentés. Felolvastattak a körlelkészi és tanitó egyleti jelentések, melyek szerint egyházmegyénkben a tanügy a folytonos fejlődés és haladásnak jeleit tünteti föl; egyes tanitók dicsértetnek, a túlnépes tanodákban segédeknek alkalmazása sürgettetik, az itt ott mutatkozó hiányoknak mellőzése illetőleg pótlása elrendeltetik, s határoztatik, hogy jövőre a körlelkészt hivatalos körútján mindig egy tanitó kisérje, hogy igy a néptanítók egymásnak működését figyelemmel kisérvén, egymástól tanuljanak. Az egyházkerületi gyülekezeteknek épületei tömeges biztosításának eszméjét, az első magyar biztosító társaságnak tervjavaslata alapján, egyházmegyénk magáévá tette, föntartván magának a jogot, azon biztosítótársasággal szerződésre lépni, mely a legkedvezőbb feltételek mellett ugyanazon előnyökben részelteti egyházainkat. Mellőzvén az egyes gyülekezetek és egyéneknek többnyire csekélyebb érdekű folyamodványait, megemlítem még, miszerint egyházmegyénk az egyetemes gyűlés egyházi főjegyzőjének fizetéséhez arány szerinti járulását önkényt megajánlotta. Poszvék Sándor, meszlérii evang. lelkész. T. SCHILLING KAROLY CSERVENKAI REF. NÉMET LELKÉSZ ÚR ELPÁROLOGTATÓSÁRA NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL. *) T. Schilling úr az érdemben és dicsőségben sebesen halad előre! Első cikkében mint hírneves felfedező mutatta be magát a közönségnek; s második cikkében már mint elpárologtató gépész lép fei, ki e mesterségét rövid idő alatt oly tökélyre vitte, hogy az állításai ellenében felhozott tényeket, egy puszta tagadással, egy büszke „ez nem igaz" mondással annyira képes elpárologtatni, mintha a tények nem is tények, hanem oly légből vett állitások volnának, mint az ő állításai; & valóban ki Schilling úr Elpárologtatását olvassa, méltán kétkedésbe jő, hogy müveit emberek társaságában van-e, vagy pedig valamely oly hírhedt helyen, hol a piszkolódások és szitkozódások első tekintetre kimutatják az ott garázdálkodóról az emberiséget becstelenitő helyet, hol maradott; — vagy kétkedésbe jő, hogy' ez a Schilling egy közönséges emberi lény-e ? s nem oly rendkívüli tünemény-e, ki csudával határos éles látása, hallása és elméje által egy két mértföldre is jobban ellát és elhall, mint azok, kik a hely szinén vannak ? ki két mértföldre belát az iskolákba, melyekben soha nem volt, ott hallja nem csak azt, hogy a tanitók mit tanítanak, hanem azt is megtudja két mértföldről ítélni, hogy képesek-e az uj tanrendszer szerint tanítani vagy nem ? meglátja egy két mértföldre, hogy a papok vasárnap reggelén egy penészes predicatiót feszitnek ki a szuette gerendából, s azt a hallgatók előtt felolvassák, s a hallgatóknak még gondolatait is tudja, — miután tudja, hogy azért nem járnak templomba, mert a lelkészek oly predicátiót olvasnak fel előttök, melyet már sokszor hallottak ; ki maga nem szégyenli kiírni és vele dicsekedni, hogy neki főispánokat megillető fényes bevonulása volt Cservenkán, — mely fényes bevonulás abból állott, hogy 4 négyes fogatú paraszt kocsi ment elébe a falu határáig néhány lovassal, — a bevonulási fő utcában azonban az út, épen ez alkalomra olyas valamivel volt behintve, mit *) Hogy ezen elmérgesedett polémiának s a kedélyek zaklatásának elvalahára véget vessünk, közölni akarjuk most egy füst alatt mind azt, a mi Schilling úr viszonválaszára beérkezett olyan, hogy annak közlését az illetők a viszonválasz után joggal követelhették. Ha tiszt. S. úr keménynek találja e viszonzést, legyen meggyőződve, hogy más sem gyönyörködik benne j de rég megmondatott, hogy „ki szelet vet, forgó szelet arat." S z e r k.