Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-16 / 29. szám

íme előttünk áll a népnevelés ügye igen érdekes mozzanatokban. Ki tagadhatná, hogy a mustármag ki­kelt, sőt már ágazni kezd, s hulló levelkéivel hatalmasan táplálja önmagát? Csak öntözgessék, csak ápolják to­vább is a hü kezek. Hová fog ez ügy fejlődni, azt ha­landó szem be nem láthatja. A Gusztáv Adolf egylet 1864-ben mintegy 335 ezer frt segélyezési Összeg felelt rendélkezett, pedig az egésznek egy igen mérsékelt ado­mány szolgált kezdetben alapul. A derék Franké euró­pai fényben ragyogó emléke a hallei árvaház eredeti alapja kevéssel tett többet egy pár tallérnál. Ak­kor itt, hol oly szent ügyben annyi megedzett erö és anyagi nemes akarat egyesül, azt kell mondanunk hittel és bizalommal: hová fejlődnek az ügyek, halandó szem be nem láthatja. Dunamellék i. A BELSŐ-SOMOGYI EV. REF. EGYHÁZMEGYE ELŐTERJESZTÉSE A FŐT. EGYHÁZKERÜLET ÁLTAL FÖLÁLLÍTANDÓ TANITÓ-KÉPEZDE ÜGYÉBEN. (Folytatás.) V. Hány tanár alkalmaztassék a tanitó-képezdébe ? E kérdésre a t. bizottmány felelete, hogy 3 rendes és 2 segédtanár kell. A bizottmány javaslatábani tantervnek rendes ta­nárok által tartandó tanórái minden erőtetés nélkül leg­alább is 43 órára levén visszavihetők nem foghatjuk meg, hogy ezen 43 órát hogyan oszthatni föl 3 rendes fizetésű tanár közt, mert hogy egynek-egynek csak 14 órát szánt volna a bizottmány, azt föltenni sem akarjuk. Azonban mivel az általunk ajánlott szervezet is határo­zottan 3 rendes tanárt kiván : e kérdéshez nem szólunk többet. Két- t. i. ének, zene, és rajz-szépirási-segédtanár mindenesetre szükséges, természetesen nem zárva ki az esetet, hogy ha oly segédtanár találkoznék, ki eléggé kép­zett mind a két szakot elvégezni — ugv, mert azt az órák száma miatt megteheti — egy is elég leend VI. Miképeu díjaztassanak a tanárok '? A t. bizottmány azt ajánlja erre nézve, hogy a ké­pezdei tanárok akként díjaztassanak mint a középtano­dai tanárok. Ebben nem értünk egyet a jeles bizottmánynyal. Ugyanis az általunk ajánlott szervezet tán többet kiván a tanártól, mint a mennyit ez idő szerint iskoláink­ban a tanároktól általában kívánnak. Ez azonban ter­mészetes, mert mi azt akarjuk, hogy a sok elfoglaltatást ne csak dicsértetni hallják, hanem a tanár példájából lás­sák is a növendékek — s csak is akkor nem tekintik ők saját elfoglaltatásukat számukra kitalált teherként, s akkor teendik kész örömmel, ha ezen elfoglaltatásban tanáraik is lehetőleg részt vesznek. Annyit azonban az általunk ajánlott szervezet sem kiván meggyőződésünk szerint a tanártól, hogy tanulmányai folytatására, szaká­ban a korrali haladásra ideje ne jutna. Igaz ugyan hogy mi nem a tanszéken készülgető s experimentálgató, ha­nem kész tanárokat óhajtunk a képezdébe, olyanokat kik a képezdeí szakra hivatást és lehető jó képzettséget tudjanak fölmutatni — de épen ezért azt hisszük hogy egy ily tanárnak — kinek a korrali haladásban nincs is annyi folytonos tanulmányozásra szüksége, mint vala­mely egyetemi szaktanárnak az általunk óhajtott el­foglaltatás mellett is marad elég ideje önképzésére. Sokat kívánunk — ismételjük — a tanártól, de épen azért illő díjazást is óhajtunk számára, mely lenne az igazgató tanár számára 1050 forint és ingyen szállás maga és családja szamára. Első r. tanár számára 650 frt és ingyen családszál­lás a képezdeí növendékek épületében. Második rendű tanár számára 650 frt s ingyen csa­ládszállás a helyi tanitói lakban. E mellett e két rendes tanár húzná a mintaiskolává alakított népiskola tanitói díjat — s ezt magok közt egyenlőn osztanák meg. Es is tenne 4 — 5 száz forintot. A segédtanárok számára legfölebb 500 frt lenne fordítandó. Legfölebb — mondjuk, mert néhány év múlva már hisszük, hogy a kép. tanfolyamot bevégzett jelesebb ifjak közül ily segédtanári foglalkozásra mindig találkoznék eléggé képzett, kik egy vagy két évre még jutányosabb föltételek mellett is benmaraszthatók len­nének. A tanári állomások betöltésére nézve van még meg­jegyzésünk. S ez az, hogy bár mi a csőd útjánni választást nem tartjuk is absolut jónak, de mivel ott, hol egy oly nagy testület, mint az egyházkerület, rendelkezik a ta­nári állomás betöltésénél, ez idő szerint ezt látjuk leg­célszerűbbnek . . . óhajtjuk hogy előlegesen mondatnék ki kivételt nem tűrő szabályként, hogy a k. tanári állo­mások mindig csőd útján töltessenek be, s még itt is azon megszorítással, hogy a csődre jelentkezettek közül ne általában, hanem csak az okmányilag egyenlőn legal­kalmasabbaknak bizonyultak közt döntsön a szavazat általi választás. Mivel pedig mi a képezdei tanárságnál épen nem oszthatjuk ama másutt is ferde elvet „fac me talem talis ero/' hanem megkivánjuk, hogy a képezdei tanár e szakra kellön képzett s készült legyen, — s mivel ily kész ké­pezdei tanárt jelenben alig nyerhetnénk, óhajtanánk, hogy még a képezde fölállitása előtt nyittatnék most első alkalommal csőd, azon kikötéssel, hogy az elválasz­tott tanárok hivatalokba lépésök előtt legalább egy évig Némethon és különösen Schweic legnevezetesebb képez­déit meglátogatni és tanulmányozni Ieendenek kötelesek, ez alkalommal még pár száz forint egyházkerületi se­gélyben is részesítvén őket. VII. Miből fedeztetnének a felállítandó képezde költségei V Ezen kérdésre nem felel a bizottmány dolgozata, mi azonban legalább általánosságban igyekszünk meg­felelni, midőn e pont alatt némely mellékes forrásokat a

Next

/
Oldalképek
Tartalom