Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-16 / 29. szám

íme előttünk áll a népnevelés ügye igen érdekes mozzanatokban. Ki tagadhatná, hogy a mustármag kikelt, sőt már ágazni kezd, s hulló levelkéivel hatalmasan táplálja önmagát? Csak öntözgessék, csak ápolják tovább is a hü kezek. Hová fog ez ügy fejlődni, azt halandó szem be nem láthatja. A Gusztáv Adolf egylet 1864-ben mintegy 335 ezer frt segélyezési Összeg felelt rendélkezett, pedig az egésznek egy igen mérsékelt adomány szolgált kezdetben alapul. A derék Franké európai fényben ragyogó emléke a hallei árvaház eredeti alapja kevéssel tett többet egy pár tallérnál. Akkor itt, hol oly szent ügyben annyi megedzett erö és anyagi nemes akarat egyesül, azt kell mondanunk hittel és bizalommal: hová fejlődnek az ügyek, halandó szem be nem láthatja. Dunamellék i. A BELSŐ-SOMOGYI EV. REF. EGYHÁZMEGYE ELŐTERJESZTÉSE A FŐT. EGYHÁZKERÜLET ÁLTAL FÖLÁLLÍTANDÓ TANITÓ-KÉPEZDE ÜGYÉBEN. (Folytatás.) V. Hány tanár alkalmaztassék a tanitó-képezdébe ? E kérdésre a t. bizottmány felelete, hogy 3 rendes és 2 segédtanár kell. A bizottmány javaslatábani tantervnek rendes tanárok által tartandó tanórái minden erőtetés nélkül legalább is 43 órára levén visszavihetők nem foghatjuk meg, hogy ezen 43 órát hogyan oszthatni föl 3 rendes fizetésű tanár közt, mert hogy egynek-egynek csak 14 órát szánt volna a bizottmány, azt föltenni sem akarjuk. Azonban mivel az általunk ajánlott szervezet is határozottan 3 rendes tanárt kiván : e kérdéshez nem szólunk többet. Két- t. i. ének, zene, és rajz-szépirási-segédtanár mindenesetre szükséges, természetesen nem zárva ki az esetet, hogy ha oly segédtanár találkoznék, ki eléggé képzett mind a két szakot elvégezni — ugv, mert azt az órák száma miatt megteheti — egy is elég leend VI. Miképeu díjaztassanak a tanárok '? A t. bizottmány azt ajánlja erre nézve, hogy a képezdei tanárok akként díjaztassanak mint a középtanodai tanárok. Ebben nem értünk egyet a jeles bizottmánynyal. Ugyanis az általunk ajánlott szervezet tán többet kiván a tanártól, mint a mennyit ez idő szerint iskoláinkban a tanároktól általában kívánnak. Ez azonban természetes, mert mi azt akarjuk, hogy a sok elfoglaltatást ne csak dicsértetni hallják, hanem a tanár példájából lássák is a növendékek — s csak is akkor nem tekintik ők saját elfoglaltatásukat számukra kitalált teherként, s akkor teendik kész örömmel, ha ezen elfoglaltatásban tanáraik is lehetőleg részt vesznek. Annyit azonban az általunk ajánlott szervezet sem kiván meggyőződésünk szerint a tanártól, hogy tanulmányai folytatására, szakában a korrali haladásra ideje ne jutna. Igaz ugyan hogy mi nem a tanszéken készülgető s experimentálgató, hanem kész tanárokat óhajtunk a képezdébe, olyanokat kik a képezdeí szakra hivatást és lehető jó képzettséget tudjanak fölmutatni — de épen ezért azt hisszük hogy egy ily tanárnak — kinek a korrali haladásban nincs is annyi folytonos tanulmányozásra szüksége, mint valamely egyetemi szaktanárnak az általunk óhajtott elfoglaltatás mellett is marad elég ideje önképzésére. Sokat kívánunk — ismételjük — a tanártól, de épen azért illő díjazást is óhajtunk számára, mely lenne az igazgató tanár számára 1050 forint és ingyen szállás maga és családja szamára. Első r. tanár számára 650 frt és ingyen családszállás a képezdeí növendékek épületében. Második rendű tanár számára 650 frt s ingyen családszállás a helyi tanitói lakban. E mellett e két rendes tanár húzná a mintaiskolává alakított népiskola tanitói díjat — s ezt magok közt egyenlőn osztanák meg. Es is tenne 4 — 5 száz forintot. A segédtanárok számára legfölebb 500 frt lenne fordítandó. Legfölebb — mondjuk, mert néhány év múlva már hisszük, hogy a kép. tanfolyamot bevégzett jelesebb ifjak közül ily segédtanári foglalkozásra mindig találkoznék eléggé képzett, kik egy vagy két évre még jutányosabb föltételek mellett is benmaraszthatók lennének. A tanári állomások betöltésére nézve van még megjegyzésünk. S ez az, hogy bár mi a csőd útjánni választást nem tartjuk is absolut jónak, de mivel ott, hol egy oly nagy testület, mint az egyházkerület, rendelkezik a tanári állomás betöltésénél, ez idő szerint ezt látjuk legcélszerűbbnek . . . óhajtjuk hogy előlegesen mondatnék ki kivételt nem tűrő szabályként, hogy a k. tanári állomások mindig csőd útján töltessenek be, s még itt is azon megszorítással, hogy a csődre jelentkezettek közül ne általában, hanem csak az okmányilag egyenlőn legalkalmasabbaknak bizonyultak közt döntsön a szavazat általi választás. Mivel pedig mi a képezdei tanárságnál épen nem oszthatjuk ama másutt is ferde elvet „fac me talem talis ero/' hanem megkivánjuk, hogy a képezdei tanár e szakra kellön képzett s készült legyen, — s mivel ily kész képezdei tanárt jelenben alig nyerhetnénk, óhajtanánk, hogy még a képezde fölállitása előtt nyittatnék most első alkalommal csőd, azon kikötéssel, hogy az elválasztott tanárok hivatalokba lépésök előtt legalább egy évig Némethon és különösen Schweic legnevezetesebb képezdéit meglátogatni és tanulmányozni Ieendenek kötelesek, ez alkalommal még pár száz forint egyházkerületi segélyben is részesítvén őket. VII. Miből fedeztetnének a felállítandó képezde költségei V Ezen kérdésre nem felel a bizottmány dolgozata, mi azonban legalább általánosságban igyekszünk megfelelni, midőn e pont alatt némely mellékes forrásokat a