Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-02 / 27. szám

tanácsainak, utasításainak, Encyclicában kifejezést adnia, — és mi követendjük atyai szavát. A gyűlés egyéb tárgyai inkább csak helyi érdeküek lévén, nem kívánjuk azok közlésével a t. c. olvasó közönség türelmét továbbá is igénybe venni. Petz Gyula, m. berényi evangelicus pap. TÁRCA. KIVONATA aturkeveihelv. hitv. egyháztanács gyűlési jegyzők onyvének 1865-ik évi május 25-röl. 42-ik szám. Olvastatott pesti kereskedő tek. H o 11 ó s s y Béla úrnak Pesten 1865. máj. 8-án kelt s tek. Katona Sándor úrhoz intézett levele, melyben tudatja, hogy boldogult kedves atyjának, néhai tek. Hollósy Mihály úrnak, a tek. béga-szent-györgyi uradalom volt ügyigazgatójának végrendeletében a 6-ik pont c) alatti cikke következőkép hangzik: „Szábadságukba hagyom Bela és Gyula fiaimnak, hogy könyveim közül azokat, melyek nekik szükségeseknek vagy használhatóknak látszanak, kiválogathassák, a többieket pedig kegyeletes emlékezésem tanúságául a turkevi helv. hitv. tanodának hagyom, s oda azok holtom után fiaim által mindjárt elszállitandók, még pedig gróf Széchenyi István, Deák Ferenc, Balogh Péter, Török Pál és a gályarabságot szenvedett helv. hitv. lelkészek arcképeikkel együtt." — O tehát a könyveket az arcképekkel együtt tek. Katona Sándor úrhoz utasítva vaspályán bérmentve már elküldötte s kéri azokat az illető helyre átadatni s róla a tanodai elöljáróságtól adandó átvételi bizonyítványt nékie megküldeni; s a küldött könyvek, — melyeknek száma 368 külömböző tartalmú 472 darabot tészen, — és az aranyos keretű becses képek egyszersmind a gyűlés előtt felmutattattak. Végzés: A nevezett hagyomány nagy becsii voltától, de különösen a boldogult kegyes hagyományozónák, mint egyházunk s iskolánk egykori kitűnő tehetségű növendékének hálás kegyeletétől mélyen meghatott kebellel fogadták az egyháztanács tagjai e valóban becses ajándékot, s midőn szívbeli részvétökkel a csak mostanában elhalt derék családfőnek elhunytán kesergő utódok fájdalmában érzékenyen megindulva osztoznak s óhajtják, hogy méltó keservöket egy hosszú életen keresztül derengő folytonos boldogság minél előbb váltsa fel: egyszersmind elrendelték, hogy e kegyeletes tett jegyzőkönyvileg s az ilynemű célra készíttetett „Emlékkönyvben örökittessék; és a ,,Protestáns Egyházi és Iskolai Lap"ban s a ,,Politikai Újdonságokéban az egész magyar protestáns egyház előtt is követésre méltó példa gyanánt nyilvánosan felmutattassék; sőt, hogy az elhunytnak emléke firól-fira, nemzedékröl-nemzedékre örökké élő legyen, e könyvadományt oly könyvtár alapjául örökíteni kívánják, mely mint ,,H o 1 1 ó s s y K ö n y v t á r" nem csak tanodánk növendékei, hanem egyházunk minden tagjai által önképzésök és szellemi foglalkozásuk segédszere gyanánt használtathassék •, az aranyoskeretii becses arcképeknek az egyházi gyülésterem diszesitéseiil fölfüggesztése határoztatott el • — s végre elnök lelkész úr megkéretett, hogy a midőn az év utolsó napján, egyházunk és ennek intézetei iránt az év folytán nyilvánult s tanúsított kegyes jótétemények — kegyeletes szokás szerint — a templomi szószékből nyilvánosan elsoroltatnak, ezt, mint kiváló becsű adományt említse meg, és az elhunyt hálás honfi emlékét akkor néhány melegebb szóval elevenítse fel buzdításul az egyházhivek előtt. *) Kiadta Turkeviben május 26. 1865. Kovács József, m. k. egyházi rendes jegyző. Nt. szerkesztő úr ! Ha becses lapjai valamelyike'ben közlésemnek hely adatik, lehetetlen nyilvánosság elé nem hoznom, miszerint: volt botykai reform, lelkész t. Gaal István özvegye,5

} született Kovács Mária asszony mult máj. 30-án 61 éves földi pályafutását bevégezvén, most már kihirdetett végrendelete szerint — miután kötvényekben lévő pénzbeli vagyonából egyeseket is jótéteményezett — azon egyházaknak — Sz. Erzsébet, Becefa, Soósvertike, Botyka — hol boldogult férje mint lelkész szolgált külön-külön száz, az utóbbinak két száz frtot, — születés helyén — Siklóson levő reform, egyháznak száz husz frtot, — férje születéshelyén — Szabadszállásán lévő szegények között — az ottani lelkész es egyháztanács belátása szerint — kiosztandólag száz frtot, — utolsó lakhelye Szigetvár két templomának külön-külön száz száz frtot, — a felső-baranyai helv. hitv. egyházmegye papi és tanitói özvegy-árva gyámintézetének száz frtot, — a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület főiskolai pénztárának száz frtot, — a magyar tudományos akadémiának száz frtot, — a raoldva-oláhországi missiónak templom és iskola építésekhez száz frtot, — és igy jótékony célokra 1300 frton felül hagyományozott. Hol tettek szólanak minden további beszéd fölöslegessé vált, és nem hiszem hogy mindenki — ki e sorokat olvasni fogja — föl ne fohászkodjék: adjon Isten hazánknak s egyházunknak több ily nemes gondolkozású honleányt, és lelkipásztornőt, — adjon Isten a boldogult — botykai sírkertbe eltemetett tetemeinek csendes nyugodalmat, ki már maga magának szép emlékosz*) E cikknek átvételére a „Politikai Újdonságok" szerkesztősége is teljes tisztelettel felkéretik.