Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-02 / 27. szám

lopot emelt, midőn szorgalmas munkássága és példás takarékossága által gyűjtögetett, — s még özvegységében is szaporitott javainak elhagyományozásával oly szépen, és vallásosságát kifüntetöleg gondolkozott. . . Áldás porai fölött!! Főző Lászlóm, k. reform, lelkész. G7ÁSZHIB. Baranya, jun. 20. 1865. Még meg sem száradtak az e bó 1-én temetett dobozi volt lelkész t. Tatár Ferenc könnyektől áztatott sirhalmának hantjai, már ismét egy uj sírdombnál kelle megállanunk, s fájó érzések közt tapasztalnunk amaz igék igazságát: hogy „az Úr az ő dolgainak sem adott változhatatlan erősséget." Tiszteletes Biró Lajos a ref. kovácsházi egyház lelkészének sirdombja volt ez, kit e hó 16-án adtunk át közös atyánknak a földnek. Elete legszebb idejében 41 éves korában kelle elhagynia a földet, és számos tagból álló családját, kinek ép most lett volna legnagyobb szükségük a boldogultra. Siratják őt özvegye és 6 árvája, kik közül a legnagyobb mint szerencsétlen a váci siketnéma intézetben van felvéve, sajnálja öt gyülekezete, mert benne egy szelid lelkű, jó pásztort vesztett el. Fájlalják elhunytát több tisztelői, jó barátai, kik szép számmal megjelntek ő gyász tisztességtételén. Gyászbeszédekét tartottak a boldogult hideg tetemei felett t. Dvorszki András dombegyházi ref. lelkész úr és alólirott, ez tartván a sirnál gyászimát is. Nyugodjanak békével porai a korán elhunyt lelkipásztornak, igazán árván maradt családjának pedig támasszon az árvák atyja minél több résztvevő szíveket. S. L. lelkipásztor. HIVATALOS JELENTÉS. „Jelen soraimmal tudósítom akadémikus hitjelölt— jeimet, kik dunántúli ág. hitv. evangyélmi egyházkerületemben egyházi hivatalra jutni kívánnak, hogy magukat nálam folyó 1865-ik évi aug. hó 9-ik és következő napjain Kőszeg városában tartandó egyházkerületi közgyűlésünk előtt bemutassák, a hol, ha a gyülésileg kinevezendő vizsgáló-consistoriumban kellő képességüket bebizonyitandották és meghivattatásukat felmutathatják, általam ordináltathatnak is. — Hogy azonban az examenre pro s. ministerio bocsáttathassanak, el kell látva lenniök mindazon bizonyítványokkal, melyek korukról, iskolai és egyetemi tanulmányaikról és tudományos előhaladásukról, valamint s főkép erkölcsi jó magukviseletéről hiteles tanúságot adjanak. Hozniok kell magukkal önmaguk által latin nyelven gondosan készített vitae currieulumjokat. Szinte hozniok kell egy e textusból G a 1 a t. 2, 20 maguk által kidolgozott és oly annyira jól betanult magyar és német prédikációt, hogy azt akár egyik, akár másik, akár mindkét nyelven a templomban bíráló hallgatóság előtt elszavalni képesek legyenek. — Kelt Sopronban az iskolai tanvizsgák alkalmával jun. 21-én 1865. Haubner Máté, dunántúli ev. superintendens. VEGYESEK. Egy adat a Schenkel ügyhöz. A mult év september havában Hanau tartomány lelkészei missiói ünnepre gyülekeztek össze Gelnhausenban, s itt nagyon természetes a sok felmerült tárgy közöl nem maradhatott el a Schenkel ügy sem, mely egy idő óta Németországban kicsinyt nagyot egyaránt foglalkodtat. Valamelyik lelkész úr a javából az ünnepély alatt orthodox sopánkodással szólalt fel, hogy bizony már egyszer ideje volna, ha ők is anathemát mondanának arra az „istentől elrugaszkodott könyvre." Az Összegyülekezettek egy része „Hoch"-hal fogadta az indítványt. De hát mint mindenütt, ugy itt is fellépett a viszálkodás gonosz szelleme, és konkolyt hintett az elvetett tiszta buzaközé ; ugyanis egyik impertinens tag igy merészelt nyilatkozni: hogy ő hát maga részéről is elfogadja az indítványt, ha valamelyik „Brúder" szives leszen a kérdéses könyvet részletezni, és kijelölni, hogy tulajdonképen miért érdemli meg az, hogy az indexbe tétessék, és hogy miben különbözik más ilyféle könyvektől stb.; ekkor az összegyülekezett orthodox urak egymásra néztek, és nagy sokára csak kisült, hogy az egyházi átokkal sújtandó istentelen könyvet értéktelensége, silánysága miatt az öszszegyülekezettek közöl egyik sem olvasta; no világos hogy ily körülmények között az anathema kimondása is jobb időkre halasztatott. A Gustáv-Adolf egylet számadása szerint az 1863 — 1864-ik évben kiosztott kegyadományok oly nagy öszszegre mennek, milyet az még egyetlen egy évben sem ért el; ugyanis az egész összevéve 190,000 tallért vagyis 332,000 forintot tett. Excommunicatio. Egy Wittman nevű irodalmár folyó évi april havában sajtóvétségből a straubingeni esküdtszék elé lett idézve, s itt ugy nyilatkozott hogy „ő sem nem katholikus, sem nem protestáns, hanem egyedül keresztyén." Erre a st. Márton egyházbeli plébános felhívta az illetőt, magyarázná ki magát, hogyan értette a fenebbi szavakat. Wittman minden-magyarázatot megtagadott azon észrevétellel, hogy ő nem hagyja magát vallásilag senki fija által sem megexamínáltatni, s liogy a fenebbi szavakat a müncheni ordinariatus saját kénye kedve szerint magyarázhatja. E nyilatkozványra az ordinariatus megbízta Seelos érseki biztost, hogy Wittmant szólítsa fel, miszerint fenebbi szavait nyilvánosan okvetetlenül visszavonja, különben négy hét múlva az érsekség minden szószékéből ki fog hirdettetni a katholika egyházból való kiközösjtése. Wittman barátságos úton felszólítva megjelent az érsek biztosánál s itt oda nyilatkozott, hogy a mit mondott, azt meggyőződésből mondotta, s kész annak minden következményét elviselni, s hogy ő ezután sem írásbeli, sem szóbeli meghívásra nem fog megjelenni. Egyszersmind kimondotta, hogy ő a négy heti elhalasztásról is lemond, mert négy hét múlva is ugy fog gondolkodni és beszélni, mint ma. Erre Seélos közölte vele, hogy a kiközösítés négy hét múlva be fog következni. Az „A u g s b. Alig. Z t g" szerint a római pápa egyik beszédében igy nyilatkozott: „Mai napság kevésre megy a hóhérok száma, a kik pallossal vágják le a fejeket, hanem vannak más hóhérok és ezek számosak. Ezekre kell alkalmazni az irás szavait „Megfeszítitek látnokaitokat." Elkorcsosult sajtó sok mocsoktalan embert feszit meg; istentelen és ocsmány iratokban koncolják szét azokat, a kik szent szék jogait védelmezik. A világ négy tája felé fordulva kiáltok fel: kicsodák azok, a kik azon boldogtalan irók védőinek nevezik ma-