Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-02 / 27. szám

A HOLLANDI REFORMÁTUS EGYHÁZ. » II. Egyházi alkotmány. (Folytatás.) Az egyházi tanácsosok választása körül az 1815-iki alkotmányban kimondott elv megmaradt, az uj szerint (17) ha valamely községnek az alkalmas egyének hiánya miatt nem lehet egyházi tanácsa, ügyeit a megyei kormány viszi, a pappal. (20) Az egyh. tanács elnöke a pap. (23) A papot, presbitereket, diakónusokat a község választja. A választást — feltartva egy lehető harmadik jogát, — vagy az egész község, vagy erre a község által felhatalmazottak hajtják végre, a mi később részletes szabályok által meg lesz határozva. Míg ez megtörténnék, a fenálló szabályok érvényben maradnak. (38) Az általános megyegyülés (classikale vergadering) tagja a megye minden papja, s minden község küldhet annyi presbiteri, a hány papja van. Egy presbitert azon község is küldhet, melyben a papi állomás üres. — (37) E testület gyűléseit tartja junius utolsó szerdáján, s szabadon választja a megyei és tartományi kormány tagjait. (41) A megyei kormány tagjai: az elnök, ülnök, írnok, a megye nagysága szerint még 2—4 pap, mint az 1815-iki alkotmány szerint, de minden hét papi tagra jő egy világi presbiter. (46) Tart évenként négy gyűlést. (48) Mindenik tartományban van egy tartományi kormány, melybe minden megye küld egy papi tagot, s két megye rendre egy presbitert, szabad választás útján az általános megyegyűlésen. (49) A testület elnökét a testület tagjai választják a papi tagok közül. (55) Az összes hollandi ref. egyház közügyeit kezeli a közzsinat, mely az egész egyházat képviseli. (56) Mindenik tartományi kormány, saját tagjai közül szabad választás útján küld a közzsinatra egy papi követet, szintén a vallon egyház, és az indiai prot. egyház is egyet. Ezenkívül a zsinat tagja három presbiter, kiknek küldési joga a tartományok és a Wallon egyház közt rendre jár. Ülésök van a zsinaton, csak tanácskozó szavazattal : a három ref. theol. facultás (Utrecht. Leyden. Groningen) egy-egy küldöttjének, a jegyzőnek és pénztárnoknak, de ez utóbbinak csak a pénzügyi dolgokban. (58) Jelen lehet a cultusminiszter, ha református. (60) A zsinat elnökét — a rendes papi tagok közül — szabadon választja. (62) A közzsinat szerkeszti az egyházi törvényeket, melyek csak azután nyernek törvényerőt, ha az utólagosan megkérdett tartományi kormányok nagyobb fele elfogadja. A közzsinati bizottság (Algemeene synotale commissie) hatásköre marad a régi, de összealkotása következő módosuláson ment át: (67) tagjai az utolsó közzsinat elnöke, alelnöke, jegyzője, — ez utóbbi csak tanácskozó szavazattal, — továbbá három pap és három presbiter, a mennyire lehet külömböző provinciákból. Ülése van, csak tanácskozó szavazattal egy theol. tanárnak, kit a három facultás rendre küld. (68) A három papot és három presbitert a zsinat nevezi ki, három évre, minden évben a tagok egy harmada kilép. (69) Az üléseken jelen lehet — szavazat nélkül — a cultusminister, ha református. Jelen szervezeten csak a közzsinat változtathat a provinciák kétharmada előleges beléegyezesével. Ezen szervezet érvényes ma a hollandi ref. egyházban. Jelentékeny külömbség ez és az 1815-iki alkotmány közt, hogy a világi elem a kormányzó testületekben nagyobb mértékben van képviselve, és hogy az állam nagy befolyása az egyházra ki van kerülve. Az 1815-iki alkotmány szerint meglehetősen a kormány akarata alatt állottak a zsinat határozatai, mely nagy befolyás sehogy sincs akadályozva az által, hogy a király is ezen egyház híve s különösen azóta, mióta Hollandban állam és egyház teljesen külön váltak. Figyelemre méltó azon elv, mely a presbiterek választása körül van kimondva, hogy t. i. azok a község „legtiszteletre méltóbb, legtanultabb, legelőkelőbb tagjai legyenek." — Cikkemben fennebb emlitém, hogy a liberálisok és orthodoxusok számát ugyan hozzávetőleg sem lehet meghatározni, de a míveltebb osztály nagyobb része, — a papokat sem véve ki — liberális, a míveletlenebb nagyobb része orthodoxus. Azt is emlitém, hogy a kormány, — bármennyire igyekszik külömben minden párt iránt igazságos lennie, — mégis a liberálisok iránt mutat nagyobb hajlamot. Ezen körülmények a liberális pártnak az egyházi kormányban meglehetősen biztosítják a többséget, s valóban az igazgató testületek túlnyomó nagy része, főként a közzsinat liberális kezekben van, miből nem ritkán származik összeütközés az orthodoxus nép és liberális kormányok és papok közt. Az 1854-iki közzsinat azon formulát, melyet a kibocsátott ifjú papoknak alá kell irni, következőleg állapitatotta meg: „Alul irtak, *) a i tartományi kormány által az evangyelium szolgálatára kibocsátva, ezennel nyilvánítjuk, hogy istennek az ó és uj testamentomban foglalt szent szavát a keresztyén, különösen a ref. egyház elve szerint teljes szivünkből elfogadjuk és hisszük ; hogy azon tannak, mely a hollandi ref. egyházban bevett symbolícus könyvekben foglaltatik, szellemét és velejét (den geest en de hoofdzoak) érvényre igyekszünk emelni, hogy következőleg isten örök végzését, különösen a Jézus Krisztusban nyilvánított kegyelmét, mint az üdvösség egyetlen alapját, a nekünk adott tehetség szerint a közönségnek komolyan és teljes szivünkből akarjuk hirdetni, hogy a vallásos ismeretet, keresztyéni hitet és életet egész igyekezettel előmozdítjuk, a rendet és egyességet ápoljuk ; és hogy e szerint az isten országának, különösen pedig a hollandi ref. egyháznak érdekét szívünkre *) Lásd az 1854 ki k. zsinat j. könyv 270 — 271 lapjait.