Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-02 / 27. szám

veszszük, s tehetségünk szerint előmozdítjuk. Ezen aláírásunk által kötelezzük magunkat a fennebb írtakra, s azon esetben, ba ezen nyilatkozat és fogadalom valamely része ellen cselekednénk, a jogosított egyházi gyűlések ítéletének magunkat alávetjük." Ha a szíves olvasó visszaemlékszik a leydai Scholten tanárra, ezen aláírási formulában annák teljes kinyomatát fogja felismerni. Nincs tehát Hollandiában a református pap a symbolicus könyvekhez kötve, csak isten szavához, melyről a biblia tudósít, és a symbolicus könyvek szelleméhez, mely „isten absolut uralma, és kegyelme a Jézus Krisztusban, mint az üdvösség egyetlen alapja." Ilyen alkotmány mellett természetesen az orthodoxusok képezik az ellenzéket, vagy a liberálisok szerint a reactiot, saját kedvenc szójárásuk szerint pedig az antirevolutionaris pártot. Pártot ? ! nem, — ők nem nevezik magokat pártnak, ők Krisztus igaz egyháza, mely harcol a sötétség fejedelme, a sátán, az eretnekség ellen. Fájdalom ! az egyházi alkotmány terén a pártharc ép oly éles, mint a theol. tudomány mezején. — Minden zsinati ülés után elárasztják e kis országot szenvedélyes röpiratokkal. Pl. az 1864-ki közzsinat megnyitását megelőző egy év alat% általában a tanitásszabadság, különösen az erre szabad tért nyitó aláírási formula ellen 24 röpirat jelent meg, valamennyi felszólítva a közzsinatot, hogy a dologban intézkedjék. A k. zsinat ugy nyilatkozott, hogy a keresztyénség szelleme nem áll néhány dogma elfogadásában, hanem az élő vallásosságban. A modern theologusok, ha mégis tagadnak sok olyan tantételt, mi eddig a keresztyén egyházban érvényben volt, s ma is a közönség egy tekintélyes része előtt tiszteletben áll; de a közönség egy más tekintélyes része azt bizonyítja, hogy a modern theologusok a közönség lelki épületére áldásteljesen működnek, s következőleg nem szegik megfogadalmokat, nem űznek gúnyt a ref. egyház alapelveiből. Ellenben nem hiányoznak olyan orthodoxusok, kik papi tisztök fő célját, a közönség lelki építését félre ismerve, a szószékbe olyan tárgyakat és polémiákat visznek fel, melyeknek helye az egyetemek tanszéke és az irodalom, határozott Ítéletet mondanak oly dolgok felett, melyek körül a tudomány Ítélőszéke a vizsgálódást még nem zárta be, s ezek által egy nagy rész boszantására, a viszálkodás élesztősére szolgálnak. A zsinat a tanitásszabadságot nem akarja korlátozni, mert Jézus szelleme az igazság és szabadság szelleme. A mennyiben a kérdéses iratok nagyobb része egyházi tanácsok nevében van szerkesztve „hitetlen" papjaik ellen, a k. zsinat nyilvánítja, hogy mint a községi egyházi tanácsokra van bizva, hogy papjaik tudományos iránya felett ítéljenek. A közönség erre nézve a szabad választásban birja az ellenőrséget, a mennyiben pedig később panasza van, a törvény rendes utja nyitva áll előtte. Van Oosterzee, mint a közzsinat tanácskozó tagja az utrechti theol. fac. részéről ugy nyilatkozott, hogy ámbár a kérdéses iratok nagyobb részével egyet ért, különösen határozottan, a mennyiben az úgynevezett modern irány ellen vannak intézve, de elismeri, hogy a jelen körülmények közt a k. zsinat máskép nem intézkedhetik. *) Azonban nem terjeszkedhetem ki azon rengeteg polémiára, melyet az itteni éles pártszenvedély mellett minden zsinati ülés, az alkotmány minden pontja felett kifejtett. Csak a 23-dik articulus körül egy egész kis irodalom állott elő. Ezt azért említem meg, mert a liberális párt e pont körül jelentékenyen hibásnak mutatta magát. A törvénycikk a papok, presbiterek választási jogát a községnek tulajdonítja, de általában nem elég világos, s mintegy szándékosan nyitva látszik hagyni az utat a vissza élésekre. A harmadik joga alatt a külömböző természetű pátronusi jogok értetnek, minővel bírnak némely községben a földes urak, másban a királyi család egyik vagy másik tagja, meg más szegény kis községekben ezeknek jelentékeny segélyt nyújtó nagyobb községek stb. Ilyen helyeken a község által kijelölt két vagy több egyénből a patrónus választ egyet, vagy megfordítva. Azonban a liheralisok jónak látták a jogosított harmadik alatt az egyházi tanácsot is érteni, s a legtöbb helyen az egyházi tanács maga kezdte magát kiegészíteni, s a papokat választani. Mely községben egyházi tanács és község ugyan azon theologiai irány hive volt, nem állott elé nehézség; de sok orthodoxus községnek volt liberális ta nácsa, s lett természetesen liberális papja is. A panaszok száma nagy volt minden esztendőben, s a liberális k. zsinat még sem intézkedett határozottan. A közelebbi zsinat az ügyben ezt rendelte: („Art. 1.) A papokat, presbitereket, diakónusokat, — fenn tartva égy lehető harmadik jogát, — választja az egyházi tanács, egyesülve, egy collegiummal, melynek tagjait az egyház szavazatképes tagjai választják. (Art. 3j A collegium több tagból kell hogy álljon, mint az egyházi tanács, de nem többől két annyinál **) A mult évi közzsinat az alkotmányon ismét jelentékeny módosításokat vett tervbe; kiemelendő főkép, hogy a világi elemet az igazgató testületekben még nagyobb mértékben akarja képviseltetni, dé ez még eddig csak terv, s csak a következő közzsinaton válhatik törvénynyé, ha a tartományok legalább kétharmada elfogadja. Végül álljon itt egy rövid egyh. pénzügyi statistika. 1860-ban az állami kiadások közt a protestáns egyházak részére =1,766,669 forint van bejegyezve. ***) Ebből pótolják az olyan papok fizetését, kiket egyházok nem képes illőleg díjazni. Ugyan e célra az irt évben a tartományi pénztárak 38,150 frtot adtak ki. #) Lásd az 1864-ki k. zsin. j. könyv 236—251, 309— 310, 313—314 lapjait. -**) 1. 1865-ki k. zs. j. könyv 232 — 233 lapjait. -***) Egy holland forint értéke 17 porosz garas, vagy 85 o. é. kr. teljes értékű ezüst pénzt értve alatta, oszlik 100 centre.