Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-25 / 26. szám

háznak vissza kell magát tartani minden jogtalanság visszatorlásától s nem szabad semmiféle fogadástételt követelnie; a gyermekek confessionalis nevelését illetőleg azonban szükség, hogy kötelezze hívét minden a kath. egyháztól felállított ilynemű követelmények visszautasítására. 5. A prot. egyház a lelkiismeretszabadság elhamarkodott feladásának erkölcsi gyengeségnek, becsületérzésbeli hiánynak saját egyháza iránti közönyösségnek tekinti, ha a prot. eljegyzett, a gyermeknevelést illetőleg ígéretet tészen a kath. egyháznak. — 5. A prot. egyház minden gyermeknevelésre vonatkozó ily igérettétele't a jegyeseknek , — melynek, semmisége államtörvényileg mondatik ki — a későbbi jobb meggyőződés előtt sem irányadónak, sem kötelezőnek nem tekinti. 6. Attól nem tartva, hogy a házasság, ha annak egyházi megkötése az egyesek lelkiismeretére hagyatik, vallásos megszentesitéséből valamit veszítene: a prot. egyház elismeri, miszerint a házassági jogviszonyok teljes érvényesítése-, a vallástételek egyenjogúságának megőrzése-, s az egyéni iszabadságnak minden hierarchicus csonkitások elleni biztosítása érdekében , a polgári házasságkötés szükséges formája életbeléptetendő. — Ezen néhány thesisnek tiszta, világos kifejtése nem kevésbé köté le a gyűlés figyelmét; azonban ez értekezletnek egyes pontjai felett már merült fel néhány eltérő vélemény, de csak is egyes részleteket — vagy inkább kifejezéseket illetőleg, ugy hogy az egész értekezlet princípiumát szinte teljesen magáénak vallotta a gyűlés, oda utalván, hogy az alapelvből kifolyó kisebb vagy nagyobb de lényegtelen megvitatása a helyi egyletek s szűkebb körű bizottmányok teendői közé sorolandó. Holtzendorf után Schwartz Károly értekezett „aprót, tanszabadság s ennek határ a ia

felett: 1. A prot. tanszabadság előtt nem a h i t c i k k e k húznak határokat, melyek magok is továbbképzést szükségeinek, s nem is egyebek mint történelmi documentumai a reformatió idejéből való bithatározmányoknak s írásmagyarázatnak. — 2. A prot. egyháznak vallástételeit tartalmazó iratok csak a mult idők kapuit zárják be, a jövő tovafejlődés előtt pedig feltárják azokat. Ezek iránt eskü szerinti kötelezettséget követelni protestánsellenes s erkölcstelen. Ott, hol még ily eskü szerinti kötelezettség kívántatik, nem szabad, hogy az azoknak dogmatikai tételeire irányuljon, hanem csak lemondás legyen a római egyház alaptévelyeiről. — 3. A prot. tanszabadság előtt n e m az irás betűjének tekintélye húz határokat, hanem sokkal inkább követelménye a protestantismusnak a szabad kutatás az irás ban. — 4. Az írásban való szabadkutatás szükségkép egy szabad buvárlathoz vezet az irás felett «nnek hitelessége-kora s egyes alkatrészeinek előállási köre, — tudósításainak történelmi vagy nem történelmi volta — s végre szellemi tartalmának magvas takarójafe_ lett. — 5. A prot. tanszabadság nem tanönkény, hanem korlátolt a keresztyénség határai által. E határok nem amaz egynémely alapigazságok s alaptények, hanem a keresztye'nségnek egy alapigazsága, tehát az, hogy mindenkinek, ki ezen alapigazságban s ennek történelmi tovafejlődési körén belől áll, joga is lsgj en a prot. egyházban tanítani. — 6. A keresztyénység egy alapigazsága nem dogma- '' tikai, hanem vallás-erkölcsi. A Krisz- I tus keresztyénsége , a szeretet sistenfiuságnak evangyélioma, a mint ezt maga Krisztus nem csak tanitotta, hanem személyében fel is mutatta, élete s halála által megpecsételte. <— 7. A theologiai tudomány tanítójának szabadsága, korlátolva van még a tudomány komolysága *s méltósága által is, ugy hogy ott, hol könnyelmű gúny foglalja el a tudomány székét, megkell szűnni ama szabadságnak. — 8. Sőt határokat szab a néptanító s lelkipásztor tanszabadságának még a község műveltségi állapotára s szükségletére való paedagogikus tekintet is, s amaz átbághatlan, szent törvény : sehol sem rombolni újra épités nélkül, a tagadást csak mint eszközt alkalmazni, hogy az érzéki s külsőleges előterjesztések elbáritassanak s magasabb igazságokká emeltessenek. A tanszabadság kényes kérdésének ilyszerü megoldása teljesen megfelel az első prot. egylet princípiumának, úgyhogy, — habár egyes pontok formulázására merültek is fel többé kevésbé eltérő vélemények, — egészben véve teljes elismeréssel fogadá a gyűlés magáénak az igen fontos kérdésnek ily megoldását, s egyik legelsőbb rendű feladatának nyihánitá a tanszabadság reformjának keresztülvitelét az egyházban. Utolsó főtárgya volt a német protestáns egylet nagy gyűlésének „a mecklenburgi egyházi b a j" ügye, előadva dr. Ewald által. Élénk színekben tüntetvén fel Ewald ezen mecklenburgi egyházi bajokat: a nagy gyűlés kinyilatkoztatá, miszerint kötelességének ismeri azoknak gyökeres kurálásán munkálni. Igy folyt le a német prot. egyletnek első közgyűlése. Nevezetes s kétségkívül nagy horderejű kezdemény 1 melynek üdvös eredményi felett kételkednünk nem is szabad. — Oh mily lélekemelő volt a lelkes szónoklatokat hallani, midőn egy Welker, az államtudományok első rangú nestora, a nagy német szövetség politikájának egyik legfőbb vezetője hosszan s lángra gyúlt hévvel hirdeti az égető szükséget: törjétek le a bilincseket a keresztyénség örök igazságiról, adjátok vissza a a vallásos életnek krisztusi szabadságát! Bevégződvén a tárgyalások, elnök Bluntschli köszönetet mondott a tagok s vendégek részvéteért, az eisenacbi helyi egyletek vendégszeretetéért, buzgalmáért, s reményét fejezé ki, hogy a legközelebb jövő esztendőben valamely kitűzendő főbb városban ismét üdvözölheti a német prot. egylet munkás tagjait. Közli Lauk. o Károly. —