Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-25 / 26. szám

IV. Jelen momentumban elégséges feltételek vannak ahoz, hogy üdvös eredményre számítva, kísérlet tétessék. Ezen kísérlet azonban csak akkor sikerülhet, ha mindkét fél hozzá lát a munkához, az egyház úgy mint az elidegenedtek. 1. A z egyház kénytelen a) tisztelettel s világos tudattal békét s barátságot kötni az ujabb kultúrával. Barátságos békét kötni, de azon jogfentartással, hogy a modern művelődési élet alája hajlik Krisztus szelleme nevelő behatásának. Szükség, hogy az egyház maga is együtt emelje, épitse a művelődési életet, ennen tisztításán s megszentesitésén munkáljon. — b) Az egyháznak saját belviszonyait oly módon kell rendeznie , hogy azok a mai azaz modern keresztyének tényleges szükségleteinek valóban megfeleljenek, névszerint a tanban s alkotmányban, c) A tant illetőleg szükség, hogy az egyház a j e 1 e nb e n élő nemzedéknek hirdesse Krisztust, tehát saját nyelvén, azaz: saját érzésével, I gondolatával s kifejezésmódjával, nem pedig a rég múlt időkből most már csaknem pusztán történelmivé létt dogmatikai alakban; — s általán semmiféle rendelvényszerü alakban. Sokkal inkább valódi szükség a kortársakra nézve ama nagy, különös történelmi tények, melyeknél fogva a világban isteni kijelentés van. Ennek ténylegességéről bizonyosnak lenni, s ezt oly helyesen s oly tökéletesen megérteni tanulni a mint a most meglévő eszközökkel lehetséges: e z a kor szüksége; ennek segélyezésére kell az egyháznak minden ereiét fordítni. De ezt csak azon esetben teheti, ha egyrészről, bízva saját szent ügyében, félelem nélkül enged a kutatásoknak teljes szabadságot, s más részről ha arról is gondoskodik, hogy a theologiai munkásság eredményi vissza ne tartassanak, idegenek ne maradjanak a nemtheologus gyülekezetek előtt, hanem a lehetőségig közvagyon legyenek. Ez utóbbit illetőleg, az irói közlemények számára törendő új utakon kivül, különös intézményekre is lesz szükség, kiválólag nem istentiszteleti tangyülésekre (conferences) lehetőleg szabad alakban, melyeknél a nemtheologusok segítsége is igénybe veendő legyen. Igen természetes, hogy mindezzel leginkább az egyház szolgáinak teendői fognak sulyosbulni (azaz igy aztán majd több kívántatnék meg papjainktól, mint hetenként egy-egy prédikációcskát irni vagy épen csak elmondani!) — d) Az alkotmánynak oly átalakulásra van szüksége, hogy az egyházban s ennek vezetésében a nemtheolog u s vagy világi keresztyénségnek is engedtessék s biztositassék illő befolyás, más szóval: az egyházbak nem szabad papiegyháznak maradni, hanem gyülekezet-község egyházának kell lenni. Ebben aztán már benn van foglalva, hogy az alkotmány (egyh. szervezet) minden egyes egyháztagnak lehetőleg szabad tért s alkalmat kénytelen nyújtani önálló együttes munkára az egyház célja felé, — az egyházi közérzület s patriotismus általánosabb keltésére. 2. Az egyháztól elidegenedte kn e k , a modern műveltség embereinek szinte ki kell lépni egyház iránti részvétlenségökből; meg kell tanulniok i 1 1 ő 1 e g méltatni a vallásnak, keresztyénségnek s az egyháznak tényleges hatalmát, — mi nálok még oly gyakran hiányzik, — annak jelentőségét, sőt nélkülözhetlenségét mindazon" érdekeket illetőleg, melyek a modern életet mint fő erők mozgatják, — egyáltalán az erkölcsi érdekeket illetőleg. Be kell látniok az egyháziatlanoknak, hogy az erkölcsi közéletnek vallás nélkül általán nincs alapja, nincs lelke, s hogy különösen a mi közéletünknek alapja sőt épen gyökere a keresztyénség. Mindezek felett pedig be kell ismerniök amaz erőknek jelentőségét s nélkülözhetlenségét önmagok egyéniségét— személyét illetőleg is. Ily belátás mellett aztán legyőzhetik magokban ama régi egyháztól! borzadályt, melyből egyáltalán fel kell ofcsúdniok, hogy jobbra forduljon a dolog. Mert épen az ő visszatérésük lenne az egyháznak egyik leghatásosb motívuma arra, hogy elhatározza magát a fenebb említett Önátalakitásra. V. Ha tehát oda akarunk jutni, hogy mindkét rész segédkezet nyújtson ezen elmellőzhetlen követelmények betöltéséhez, szükség van mindazoknak egyesülésére, kik ama követelmények szükségessége és sürgőssége felől meg vannak győződve, hogy aztán egyesült erővel s jól megfontolt terv szerint munkálhassanak ama követelményeknek egyházon belőli mindig általánosabb s erősebb ébresztésén. — A protestánsok egylet.e i ! y egyesülés akar lenni. Ennyi Rothe jeles értekezésének veleje. Értekező lelépvén a szószékről, elnök felszólitá az egylet tagjait a thesisek megvitatására. Azonban az elnöki felhívásra nem vitatás, talán némely pontok feletti küzdelem, hanem általános örömnyilatkozat lőn a válasz a felett; hogy ama csiklandós kérdés ily szellemdúsan, ily mesterileg oldatott meg értekező által; ugy hogy ha Péter szájából a pünköstnek első ünnepén ama szentlélek szava hangzók, melyet még az idegen nyelvűek is megértettek Róthe értekezésénél is bizonnyal ama szent léleknek kellett magát megbizonyítani, mert lettek legyen bár a halgatók között egy vagy más pontra nézve eltérő véleményüek, de az egésznek lényegét, magvát — princípiumát mindenki sajátjának ismeré s vállá. Rothe után Professor Holtzendorf értekezett „a vegyes házassá gu

-ról elmondván 1. hogy a prot. egyháznak nem szabad vegyes házasságot sem rosszalni sem akadályozni. 2. A kath. klérus követelése, miszerint a prot. jegyes házasságkötés előtt esküvel Írásban vagy valamely más alakban igérje meg, hogy a házasságból származandó gyermekeknek katholikus nevelést adand, megsértése a katholikusok s protestánsok egyenjogúságának, veszélyeztetése a confessionalis békének, megzavarása ugy a házas mint a nemzeti életközösségnek, elnyomni akarása a prot. egyházhoz tartozók jogos lelkiismeretbeli szabadságának. — 3. A prot. egy-