Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-06-25 / 26. szám
buzgósággal el, mint az ügy szentsége kivánja, s e miatt aránylag csekély eredményt mutattak fel: az ilyen egyházak, főleg azoknak lelkészei, jegyzőkönyvileg felhivatnak, hogy a prot. segélyegylet minél előbbi létesithetésére nézve, minden hatalmukban levő eszközt felhasználjanak, s oda működjenek, hogy az adakozások ne csak egyszer mindenkorra, hanem 10 évi kötelezettség mellett eszközöltessenek, igy lehetvén ama nagy horderejű intézetnek biztos alapot épiteni, s szép jövőt igérni. 3. A tanitó gyámintézet ügye is felvétetett, s annak tárgyalásakor kitűnt, hogy ez intézet pénztárába alig egy-két tanitó fizette be az alapszabályok értelmében az első évre kötelezett Összeget is. Valóban nagy csudálkozással vette közgyűlésünk, hogy épen a tanitó urak, kiknek családjuk biztositása célja ez intézetnek, ily hanyagul s közönyösen veszik ez ügyet, miként lehetne várni, hogy egyesek és egyházak adományaikkal halmozzák el e zsenge intézetet, ha magok a legközelebbről érdeklett tanító urak nem buzgólkodnak. Azért is felkéretett esperest úr, hogy visitatio alkalmával maga szedje be évenkint a tanitó uraktól a reájok rótt összeget. — Ezen eljárás, reményijük, célhoz vezet. 4. A mult őszi gyűlésünk óta egyházmegyénk lelkészei közül hárman haltak el, kettő az öregek, egy a fiatalabbak közül, u. m. Bartha József m. pélyii, Kovács Dániel m. péresi, és Fiók Sándor h. pályii lelkészek. Az elhalt hü szolgák nevei jegyzőkönyvünkben örökittetni határoztattak. 5. A megürült lelkészi állomások közül kettő törvényes választás útján betöltetett, nevezetesen M. Pályiban az ugyanott szolgált helyettes lelkész Báthori István egyező akarattal, M. Péresen debreceni segéd lelkész Harsányi Sándor szavazattöbbséggel választattak meg — Ezen választások megerősíttettek; M. Pélyiban pedig a lelkészválasztás megrendeltetett. 6. A h. pályii lelkészi állomás megüresedése — miután ott sem lelkész özvegy sem árva nem maradt — alkalmat adott következő határozatok hozatalára : n a) Azon lelkész, ki oly helyre választatik el, hol elödjénék sem özvegye, sem árvája nem maradt, első évi conventionalis levélben megirt, fizetésének fele részét a lelkész gyámintézeti pénztárba köteles befizetni. b) A lelkész gyámintézeti pénztárba kötelezett évi. fizetést az özvegyi év alatt maga az özvegy ; a kegyeleti év alatt pedig fele részben az özvegy, fele részben az elválasztott lelkész tartozik teljesíteni. c) A lelkész-özvegy a gyámintézeti segélyre csak az Özvegyi s kegyeleti év eltelte után tarthat igényt. 7. Az e.megyei s lelkész gyámintézeti pénztárakról vezetett számadásokat megvizsgáló küldöttség jelentése gyűlés elébe terjesztetvén, kitűnt, hogy a nevezett pénztárak állasa az 1864-ik év végén: A) Az egyházmegyei készpénzben : 413 frt 57 kr, kötelezvényekben: 2891 frt 10 kr o. é. B) A lelkész gyámintézeti készpénz: 618 frt 44 kr, kötelezvényekben : 5967 frt 2% kr. 8. Az esperesi hivatal által beterjesztetett, hogy a legközelebbi, időben bevégzett tagosítások alkalmával a főméltóságu Herceg Eszterházy ház teljhatalmú megbízottja nagyságos Mészáros Károly úr által — néhány egyházaink s belhivatalnokai részére — következő adományozások tétettek: Konyáron 31 x /% hold; Gáborjánban 21 hold; Kábán 44. Derecskén 68 hold. 9. Ezeken kivül számos, részint egyesektől beadott, részint az egyházak által fellebezett ügyek tárgyaltattak, melyeket azonban, mint leginkább magán érdeküeket mellőzök. A gyűlést követte a n.-bajomi egyház önkéntes felajánlása után rendezett ebéd, melyet barátságos beszélgetések, ujabb meg ujabb eszmecserék, s lelkes felköszöntések fűszereztek. B.-Újfaluban, junius 14. 1865. Némethi Lajos m. p. egyházmegyei jegyző. KÜLFÖLD. EISENACH. - Nt. Ur! Szerencs és lehetvén a német protestánsok egyletének folyó évi junius 7 s 8-dikán Eisenachban tartott első nagy gyűlésén jelen lenni: örömmel fogok tollat, hogy e nagy horderejű eseményről becses lapjába legalább vázlatos tudósítást irjak. Az első német prot. egyletnek célja — mint az e lapok f. évi 21-dik száma is közié — „a prot. egyháznak evangyéliomi keresztyénség alapján, ev. szabadság szellemében, s összes miveltségi fejlődésünkkel egyező megújítása, azaz: leküzdése minden nem protestáns, hierarchikus elemnek az egyházban, megóvása a protestantismus jogainak, tiszteletének s szabadságának, fenntartása s előmozdítása a külömböző felekezetek kölcsönös türelmének s tiszteletének, felköltése s fejlesztése a keresztyén életnek, istápolása minden oly vállalatnak s rnünek, melv a nép erkölcsi erejét emeli s jólétét előmozdítja, stb." — Nagy és nemes cél! S ki akarná tagadni, hogy az e célra törekvés, a vallás ügyeinek gyökeres reformálása újból egyik legégetőbb szüksége a kornak; ki ne érezné, hogy a keresztyénség és a magasra emelkedett kultura összeegyeztetése ismét a legkorszerűbb feladat ?! Ezen nagy feladat hivta életre az első német prot. egyletet is; amaz égető szükség gyüjté egybe most Eisenachban a nagy német prot. egyház-, állam- és közélet legjobb munkásait, mondhatnók vezetőit. Ott láttuk a német prot. theologiai tudomány első rangú tekintélyeit, a papi osztály legérdemdúsabb tagjait; ott láttuk, hogy a légióból csak néhányat nevezzünk — Ewaldot, Rothet, Schenkelt, Zittelt, Krauset (a berlini prot. K. Z. szellemdús szerkesztőjét) Hitziget, Hilgenfeldet, Petersent, Schwartzot (góthaij, Weisset (lipcsei tr.) — — s ki győzné a sok jelest elszámlálni! — Ott láttuk a német állam- s közélet
