Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-25 / 26. szám

tikai történelem taníttatott kétszer, mig e miatt a műveltség történelmének, a mi ennek főrészét képezi, az irodalomtörténet tanításának kellett szenvednie. Mások azon kétségöket fejezték ki, hogy ugyanazon egyén a mű­veltség és hazai irodalom-történet előadására mindenütt található legyen ; az ezt állítók természetesen nem lógták fel teljesen, mit akar érteni értekező a nemzet művelt­ségtörténete alatt; ez mindenesetre az értekezés hibája, miután rövidségénél fogva részletes magyarázatokba nem bocsátkozhatott. Határozattá lőn, hogy szerző értekezé­sét könnyebb tájékozhatás végett minden tanodának küldje meg; a 4-dik és 5-dik pontot illetőket addig is a tanodákkal eletbeléptetendőnek véleményezi az érte­kezlet. E vitákkal esti 8 óráig eltelvén az idő, miután a ta­nári nyugdíjintézet pénztára megviszgálásara bizottság lön kiküldve : mindnyájan gróf. K ú n Kocsárd úr es­télyére hivattunk meg, melyet a szokott kellékek bő mértékén kivül vidám és lelkes toasztok s jó zene fűsze­rezett. Másnap (május 31-én) a mltgos egyházi főtanács több rendbeli átiratát olvastuk fel, melyek közül neveze­tesebbek : az érettségi vizsga megtartási módját, a közta­nitói szigorlatot, az érettségi vizsgát, jogakadémia tervét, iskolai törvényeket, tanitói utasítások kinyomását ille­tők stb. Ezeket követte J a n c s ó Lajos, kolozsvári segédta­nárnak még a mult értekezletről ide át tett indítványa arról, hogy legalább főbb iskoláink elemi osztályaiban állandó tanitók és ne fiatal végzett diákok alkal­maztassanak. Értekező sötét színekkel festi a gyakorlatlan tanitók által előidézhető s előidézett káro­kat, ferdeségeket- kétségbevonván, hogy fiatal 22— 24 éves ifjaink az elemi osztályok tanítására képesek lehes­senek ; másfelől az állandó tanitók részére várható ered­ményt nagyon is rózsaszínben látja. Miután színezése mindkét irányban tulerős volt, nem csodálkozhatott rajta, hogy ellenfelei ép oly élénk színekkel festék az ellenkező alkalmazás által előjöhető hátrányokat. És valóban élénk vita fejlett ki. Jancsó pártolói az állandó tanítás mellett, ellenesei az ifjú tanitók mellett mindazon érveket felhoz­ták. mit csak a tapasztaltság mellett, annak ellenkezője s az ifjú tűz és lelkesedés mellett, viszont annak hiánya ellen felhozni lehetett. Végre a délig tartó vita eredménye az lőn, hogy igen is, kivált ott, hol mind a tisztességes fize­tésre, mind az évek folytán netalán megcsappant erélyű tanitó nyugalomba helyezésére elég anyagi erővel lehet rendelkezni, kívánatos az állandó tanitók alkalmazása; ellenesetben nem. Az idő ezúttal is annyira eltelt, hogy még csak a taná­rok özvegyeit és árváit illető pénztár megvizsgálására előtte való nap kiküldött bizottság teheté meg örvendetes jelentését, mely a tanári fizetések százalékaiból begyült pénzről vitt számadást hibátlannak találta, s a kezelőnek (Takács és Ocsvai kolozsvári tanároknak) buzgó fárado­zásokért köszönetet indítványozott. Délután M i h á 1 y i Károly n.-enyedi tanár ér­tekezése olvastatott fel a classica 1 i t t e r a t u­rának célszerű tanítás módjárói tanodáinkban. E szikrázó elmésséggel és ki­váló szakismerettel irt értekezés, s annyiban — a meny­nyiben a görög és latin classica litteraturát nem az ed­digi grammatikai modorban és szabályhalmazzal, hanem szavak, frasisok és jelesebb müvek crestomathiái szerint j s nem a jelenben fenálló kényszerrel, hanem az egyéni hajlandóságok iránti tekintettel kívánja előadatni— egy­szersmind okadatolt indítvány, megvitatása az egész délutánt igénybe vette. Az indítvány ellen a jelenben tőlünk nem függő körülmények hozattak fel; volt egy separatum votum is, mely az ó classicus nyelvek tanul­mánya helyett épen az uj kor classicusai tanulmányát ajánlá. Magát az értekező elmélete nézeteit illetőleg az értekezlet teljes méltánylattal nyilatkozott. Ohajtandó­nak látta, hogy értekező az elvei szellemében szerkesz­tendő tankönyveket minél előbb közrebocsáthassa, s kö­zelebbi tanulmányozás végett az értekezést minden ta­nodának megküldetni kéri. Az estvét algondnok tek. dr. Lészay Dániel úr pompás kis hegyi kertjében töltöttük el, mely a gyönyörű fekvésű város nyugati legkiesebb részén, egy a város felé nyíló völgyet foglal el, gazdag disz-bokraival, százados fáival és mulatóival. Itt a természet szabad kebelén, vidám zene közben hangoztak fel pohárköszöntőink mindazon szép eszmék­ért, melyek az ember és magyar ember előtt a remény és óhaj szava tárgyait képezik. Az élvezetes kirándulás­ból hazatérőkre már magasan járó hold mosolygott alá. Az értekezlet harmadik s ez évben utolsó napja G ö 1 d n e r Nándor m.-vásárhelyi segédtanár azon tudósításával nyílott meg, hogy a vezetése alatt álló fő­tanodai énekkar által sikerült több egyházi énekünknek négyhangzatos betanítása, s hogy az ottani karnagy Wocelka űr hajlandó lenne ezek átdolgo­zása és kiadására, ha a tanárikar vállalatában gyámoli­taná. Az értekezlet ez ajánlat tárgyalását körén kivül esőnek találja ugyan, de a szép eszmét helyeselvén, egyenként és összesen minden tőle telhetőt elkövetni kész egyházi zenénk emelése érdekében. Ezt követőleg Gáspár János nagy-enyedi ta­nár a tavalyi értekezlettől nyert megbízatása következ­tében birálatos kimutatását terjeszti elő a főtanodáinknál használt, vagy használatra ajánlott tan- és vezér­könyvek és segédeszközöknek. Miután ezen előterjesztés körénél fogva tantárgya­inknak egész tömegét felölelte : nem csodálhatni, hogy minden egyes tudomány-ág hosszas vitára nyújtott al­kalmat, s hogy a tantárgyak közül ezúttal csak is a val­lás, magyar, latin, hellen, német nyelvet érintő szakaszok tárgyaltattak, s az idő fogytán levén, értekező felszólít-

Next

/
Oldalképek
Tartalom