Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-11 / 24. szám

semmisítette, és az illetőket csak azért nem fenyítette meg, mert volt az eljárásnak bizonyos tekintetben törvényes alakja. Ha a fökormányszéknek több visszaélési esetekről lett volna tudomása, bizonyosan el nem mulasztja azokat az illető hatóságokkal további intézkedés végett tudatni, s ezek ismerve kötelességüket kétségkívül megtették volna a teendőket. A B. H. többször emiitett cikkét olvasván, az ember hajlandó lenne azt hinni, hogy a gymnasiumainkból kikerült ifjak az egyetemnek valóságos szemetjei, kik sem tudományos kellő készültséggel, sem elegendő erkölcsi alappal nem bírnak, hogy a magasabb tudományos pályát gyümölcscsel megfussák. S ime mit tapasztalunk ? épen az ellenkezőt. Minden szakban aránylag feles számú oly prot. ifjakkal találkozhatni, kik tanulmányozásban ugy mint magukviseletükben jeleskedve díszei az egyetemi ifjúságnak. — Ez ugy hiszem oly szóló tény, mely minden mende-monda után fölszedett tényeket elnémít. Utoljára is az egész cikk csak ama régi igazságot erősítette meg újból,hogy: Causa patrocinio non bona pejor érit. . B a 11 a g i M ó r. KÖNYVISMERTETÉS. Strauss F. D. Das Leben Jesu, für das deutsche Volk bearbeitet. (Jézus élete, a német nép számára kidolgozva.) Leipzig. 1864. 8 o. XXVI és 633 1. Ara 5 frt 40 kr o. é. körül. III. (Folytatás.) 2. Szükség már tüzetes vizsgálat alá vennünk azon nézetet, mely Strauss könyvének minden során, mint szabályozó vezérelv uralkodik. Értjük szerzőnk véleményét a csudáról általában. Ide vonátkozóJag a 146. lapon ezt találjuk. „Csuda alatt közönsége'sen oly dolgot értenek, mely véges okok hatásából és közreműködéséből kimagyarázhatatlannak látszik s a legfelső végetlen okfőnek vagyis magának istennek közvetlen beavatkozásakép tűnik fel. a végett, hogy isten lénye és akarata a világban érvényesüljön, főleg hogy isteni küldöttet vezessen be a világba, tartson életben, kisérjen tetteiben s legkiváltkép igazoljon az emberek előtt." A csuda annyi mint a természet törvényeinek megszűnése. Hogy efféle dolog valamikor előadta volna magát, a. történetvizsgálat soha és semmi esetben sem ismerheti el, ha csak oly helyzetben van, hogy saját törvényeit követheti. És ha mégis elismerné, le kellene mondania feladatának legnemesebb részéről, mely abban áll, hogy kideríti, miként származott egyik dolog a másikból. Strauss al korunk müveit szelleme és tudományos theologiája tökéletesen egyetért annyiban, a mennyiben a csudákat, ugy a mint a scholastikusok értelmezték s mint az evangyéliomi írók gyermeteg jóhiszemmel előadták, történetileg igazoltaknak el nem ismerik. Mi, kik e sorokban inkább tanulmányt, mint bírálatot adni igyekezünk, nem igényeljük magunknak, hogy e helyen saját érveinkkel álljunk elő az uj kori nézet támogatására,hanem idézzük a többször emiitett bíráló ide vonatkozó előadását a Pr. K. Z.-ból. „Mig némelyek azon meggyö/.ödesben vannak, hogy a keresztyénségnek a csudákra nincs szüksége, sőt hogy azok oly csüngeléket képeznek, mely már megérve van az eldobásra, mások azt hiszik, hogy a csudák elismerésével vagy tagadásával együtt áll vagy esik a keresztyénség. S mig némelyek S t r a u s ssal együtt azon hiszemben vannak, hogy valamely esetnek természetfelettiségét, mint nemleges mérvesszőt, teljes joggal állithatják fel a történeti előadásoknál, mások azt vélik, hogy ezen mérvesszö egészen jogosulatlan, miután inkább történeti bizonyságok által kell kiderittetnie annak, hogy valamely esetet természetfölöttinek vagy csudálatosnak kelljen-e tekinteni vagy sem Legyen szabad e lap olvasóit azon három jeles cikkre utasítani, melyeket dr. W e i s s e az 1858-iki 26. 27. és 29. számokban válaszul dr. R o t h e ellenvetéseire e cim alatt lett közzé : „A bölcsészeti istenhivés és a supernaturalis csudahive's." Dr. W e i s s e ott találóan bebizonyítja, hogy bölcsészeti okok miatt szintúgy mint theologiai érdekeknél fogva a supernaturalis csudahivésnek buknia kell. Mihez részemről még egy keveset akarok hozzá tenni. Tisztára kell végre valahára jőnünk azzal, hogy mindnyájan, a csudák védői szintúgy, mint az uj kor gyermekei, a régi világ naiv csudahivésének tetemesen megadtuk az árát. Azóta hogy előttünk a világnak mint k o s m o s nak tekintete feltárult a világ egy parányi részt sem enged át a csudák számára, s a komoly theisták előtt isten is sokkal nagyobb, hogysem oly kicsinyes, összefüggéstelen csudamunkákra adhatná magát; előttök az egész világ, a maga folyásában, egy nagy s szüntelen növekvő csuda, azaz az egész világot egy szakadatlanul valósuló isteneszmére kell visszavinni. Ennélfogva egyes csudák hivésének a mai világnézetünkben semmi alapja sincs már, mit abból is könnyen átláthatunk, hogy a jelenkorban semmiféle csudát sem vagyunk hajlandók megengedni s általában sehol egyet sem engedünk meg, hol valami különös érdek nincs hozzá csatolva vagy attól iüggeni nem látszik. Mert épen az teszi a világot kosmossá, hogy az szervi, magában határozódó fejlődés folyamában létez, s összefüggésében semmi csorba sincsen. Ennélfogva nem adhatjuk fel abbeli jogunkat, hogy ezen sarkigazságot: „csuda nincs," (nevezetesen ódonszerü értelemben s középkor nézete szerint vett csuda), szintúgy történeti mint természetbuvárlatainknak alapjává teszszük. Csupán ott, a hol a termé-