Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-11 / 24. szám

A ref. tanügyi bizottmány által javaslatba hozott „Népiskolai Közlöny" kérdése mindinkább megoldása felé közelget. Ugy látszik, hogy már a közönség is teljesen tisztában van e szakközlöny feladatával, irányával. Csupán egy kérdés képezi még a vita tárgyát, az t. i. vájjon a meginditandö közlöny körébe vonja-e a felsőbb, különösen a gymnasiumok érdekeit, vagy legyen szorosan szakközlöny, még pedig olyan, mely kizárólag csak a népnevelés ügyével foglalkozzék. Én kezdettől fogva azon nézetben voltam s vagyok most is, hogy a tervezett lapot tisztán a népiskola érdekeinek kell szentelni s kizárni belőle mindent, mi a népiskola körén túl esik. Ezt kivánja saját érdekünk, népnevelésünk sz, ügye. Teljességgel nem értek egyet azokkal, kik azt hiszik és hirdetik, mikép egy önálló népiskolai közlöny, mint ilyen, részvét hiánya miatt magában fon nem állhatna; hanem, hogy nagyobb közönsége legyen és fönállhasson, okvetlen össze kell olvasztatnia a felsőbb tanintézetek ilynemű közlönyével. Én épen az ellenkezőt hiszem, azt t. i. hogy a tervezett lap csak mint tisztán népiskolai szaklap állhat fen, valamint egy tisztán felsőbb tanintézetek számára szerkesztett tudományos folyóirat inkább fentarthatja magát, mint egy határozatlan szinezetü, sem ide, sem oda nem tartozó egyveleg lap. Megvagyok arról győződve, hogy az ily vegyes tartalmú lapot, mely tudományos kérdések fejtegetése mellett a népiskola körébe vágó dolgozatokat is közölne, sem a népiskolatanitó, sem a felsőbb intézet tanára nem fogná érdekkel olvasni, legalább egy részét nem, s e körülmény maga is elég arra, hogy közönyt ébreszszen és sokakat a vállalattól elidegenitsen. A nagyobb képzettségű, felsőbb intézetbeli tanárt, valljuk meg az igazat, ritkán érdekli egészen a népiskolák ügye s viszont a népiskolatanitó bizonnyára olvasatlanul fogja félre tenni a classicus nyelvek köréből való legjelesb értekezést is; szóval, a dolog természete szerint az egyiket egy, a másikat más nemű tárgy érdekli, más eszme foglalkodtatja. S ha a tárgyra nézve megegyeznének is, a kidolgozásnak, az előadás modorának, tehát a nyelvnek is bizonyosan másnak kellene lenni a theoreticus-tudományos, másnak a gyakorlati téren mozgó lap hasábjsin. A kettős irányú lap, hacsak rendkívül bő tartalommal nem jelennék meg, mi árát célellenestn igen magasra rúgtatná, nem volna képes mind a két fél igényeinek megfelelni. E mallett, a ki ismeri a népiskola körét, a ki tudja, mennyi eligazítani és tennivaló vár reánk e téren, az tudja kétségen kivül azt is, hogy a népiskolai ügy egy maga is igénybe ,vesz egy lapot, még pedig teljesen és osztatlanul. Ha tehát közlönyt akarunk, mely határozott és üdvös befolyást gyakoroljon a népiskolára s annak ügyét előbbre vigye, ugy legyen az tisztán és kizárólag „Népiskolai szaklap." Ez meggyőződésem, s ezt röviden, egy pár szóval el akartam mondani a megindítandó „Népiskolai Közlöny" fontos ügyében. Ballagi Károly. ELKÉSETT HELYREIGAZÍTÁS. A beszédnek egyenese jó. Iiova tovább mind több több tény merül fel, mely szerkesztői pályám töviseit velem érezteti. Nem pusztán észszel és szívvel, ügyszeretettel és kitartással, hanem Árgus száz szemével is kellene prot. egyházi lap szerkesztőjének birnia, hogy a közóhajtásnak némileg megfeleljen. Olvasóink kétségkivül emlékeznek e lapok 11. számában „Interconfessionelles" cim alatt közlött amaz észrevételekre, mely eket a magyar főkormányszék abbeli rendeletére tettünk, miszerint a kath. ifjak az egyetemi rendes bejegyzéstől eltiltatnak, ha tanpályájukat prot. gymnasiumban végezték. — E tárgyra vonatkozólag később a „Bécsi ITiradó" apr. 1. száma „Tanulmányi jogosultság" cim alatt egy cikket hozott, mely hogy a bécsi lapok által gáncsolt repristináló intézményt ugy a hogy igazolja, hazai prot. intézeteinket földig legyalázza és súlyos vádakat emel a gymnasialis tanügy prot. kezelése ellen hazánkban. Nekünk csak ma jutott tudomásunkra a cikk létezése s ezzel együtt a keserűség érzete, hogy szerkesztőnek is csak két szeme van s ugy mindent egy maga nem láthat. Azonban a vidéken kiket a „Bécsi Hiradó'1, emiitett cikkének elolvasása felháborított, várva várták annak lapunkban történendő visszautasítását és midőn ez nem valósult, a helyett, hogy cáfolatot küldtek volna be hozzánk, kényelmesebbnek látták a Prot. Egyh. Lap szerkesztőségét kötelességmulasztással vádolni. íme a szerkesztői nyomorúság! Most pedig szóljunk a dologhoz. Az emiitett cikk okoskodásának rövid veleje ez: Hazánk protestáns gymnasiumaiban lelkiismeretlenül kezelik a tanitás ügyét, a fegyelmet felforgatják és készületlen ifjakat bocsátnak át az érettségi vizsgán, ezeknél fogv^ a főkormányszék helyesen, s épen a közmíveltség érdekében cselekedett, hogy a katliol. ifjakat gymnasiumainkból kitiltotta. E gyönyörű okoskodás praemissájára nézve cikkiró a következő soi disant tényeket hozza fel: