Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-11 / 24. szám

b. Erdélyben gyakran látom, hogy koruzsló vén oláhnék ráolvastak a betegre, s ezen működésnél ezer jóféle szerrel vegyitett vizet is használtak, melyet azután valami tisztátlan állatra öntöttek, mormogván hozza a szükséges abrakadabrát. Az utrechti tudós theologusnak talán valami ilyenszerü fogalmai lehetnek a magneticus erők működéséről! ?) Luk. 11, 14. A beteget nem azért nevezi ördöngösnek, mert néma volt, hanem azért volt néma, s Máté szerint (12, 22) vak is, mert magas fokon volt ördöngös. Azomban, legyen ennyi elég a hollandi orthodoxusokról. A mivelt világot ugy is már kevésbé érdekli, mit tanitnak a maradás emberei, — ez régi, ismeretes dolog, — inkább arról óhajt tudomást venni, hogy azok, kik a vallás terén és a többi tudományokkal párhuzamban akarnak haladni, s már szükségesnek látnak egy ujabb reíormatiót, miként törekesznek arra, minő alakban akarják megvalósitni ? Van Oosterze egy kis röpiratából *) ismeretes a magyar közönség előtt. Ebben olvasni lehet, hogy ő legkevésbé sincs ellene a'szabad vizsgálódásnak, a legszomorúbb eltérések sem tartják vissza, hogy a tudományos kritika függetlenségét el ne ismerje; csakhogy az legyen valódi, becületes előítélet nélküli tudomány ne induljon ki olyan elvekből, melyek ha győzelemre jutnak, lehetlen a keresztyénség, isteni eredetét elismerni. — Máshelyen: a sátánt, mely a világosság angyalaként lépik fel, nem lehet csak azzal legyőzni hogy „megvagyon irva." Szükség van tehát olyan evangyéliomi tlieologiára, mely anélkül, hogy az üdvösségre vezető igazságokból valamit feladna, a !>or vizsgálódásait, törekvéseit is, a mennyire lehet, figyelambe veszi. A modern naturaiismust csak a modern supranaturalismus győzheti le. Azonban, mit ért Van Oosterzee a szabad vizsgálódás alatt, a fennközlött pár sor eléggé elárulja. „Vizsgálódjatok szabadon, legyetek mentek minden előítélettől. — kivévén azon egyet, melyet én is osztok; vizsgálódjatok szabadon, csak hogy aztán arra az eredményre jussatok, melyre én is jutottam." A modern supranaturalisták, egy más, nem kevésbé jeles vezére, kivel az utrechti theologusok kézen fogva haladnak, még nyíltabban beszél: **) „En a szabad tudomány eszméjével oly kevéssé vagyok eltelve, annyira nem tudom ezen szabadság előnyeit felfogni, hogy ugy vélem annál magasabban áll valamely tudomány, minél kevésbé széles körben mozog. Ugy vélem, hogy minél tovább haladott valamely tudomány, annál inkább kizárja az igazság és tévelygés közötti szabad választást. Egyedül az, ki még semmit sem tanult, szabad a tudomány terén." *) „Historie of román" ? Utrecht 1863. Magyarra fordította Torkos István ; a „Három fontos vélemény" közt. — **) Mr. G. Grroen van Prinsttrer ,.Het regt der Hervormde gezindheid". Amsterdam. 1848, pag. 178. Miként veszi V. Oosterzee tekintetbe a tudomány ujabb vívmányait, az ördöngösökről szóló tana, „Hádes" féle képzetei eléggé bizonyítják. Előtte a philosophia semmit sem ér, mert a disznók lelki természete körül még semmi ismeretre nem jutott; a geologia, geognosia Mózes teremtés históriájával szemben, — melyet leckéjén szórul-szcra magyarázott — csak liypothesisek tömkelege. A kor vizsgálódásait figyelembe venni, ugy látszik nem teszen egyebet nála, mint azok eredményét rég elmúlt századok álláspontjából ledorongolni. Kíilömben megkell vallani, hogy V. Oosterzee a maga álláspontján egyike a legkitünübb alakoknak. Rendkívül jeles előadó, nagyhírű egyházi szónok, s a tudományok minden ágában széles ismeretével tanitványit bámulatra ragadja. Ki tehát hajlandó lenne álláspontját elfogadni, nem könnyen találhatna tanárt, kitől többet tanulhasson. Az orthodoxus párt nagy reményt kötött ahoz, hogy Doedes és Oosterzee tanári széket nyerjen. Mennyire fog reménye teljesedni — még a jövő titka. Eddigelé nem dicsekedhetik győzelemmel, sőt ellenkezőleg, a modern theologia hívei folyvást szaporodnak, s közelebbről az utrechti theol, diákok is többször élesen támadták meg röpiratokban a két tudós orthodoxust. — A modern theologusok számával bátorságuk is növekedik, mind inkább odahagyják negatív álláspontjokat, s igyekeznek a lerombolt régi rendszer helyébe uj positivumot adni, mely a vallásos kedélyeket kielégitse. Mi lesz sorsa ezen éles pártviszály és szakadás mellett a hollandi ref. egyháznak? isten tudja! Talán a moctérn theologusok a megkezdett uton, a már nyert vívmányok mellé mindig többet fognak nyerni, s sikerül egy olyan reformatiót hozni létre, mely az ugy is igen számos hollandi felekezeteket nem fogja még egygyel szaporítani, mint az itteni lutheránusok reformatiója! Vagy talán ezen szenvedélyes orthodoxusok kétfelé fogják szakasztani ezen szép református egyházat! Mind ez a jövő titka. Ha a modern theologusok működésére figyelünk, az első feltevésre van jogunk ; ellenben az orthodoxusok felébresztik az utóbbi aggodalmat. Régebben, mikor az uj irányok felléptek, — minden eretneket excommunicálni akartak, miután ez nem sikerült, sőt az egyházi főtanács csaknem kizárólag liberális kezekbe került: nem ritkán lehet röpirataikban olvasni, hogy olyan egyházban, melynek fő igazgató testülete csak annyi tiszteletet mutat az atyák tana iránt, melyben mindenki azt prédikálhatja a mit akar, ők nem maradhatnak. — Mindenesetre magyar ref. egyházunk nagy érdekeltséggel várhatja a dolog kimenetelét. És ezzel ismertetésem főbb cikkét én is bevégzem, s még csak rövid ideig veszem igénybe az olvasó figyelmét, a hollandi ref. egyházi élet más mozzanatai körül. Kovács Albert.