Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

nitse, és róvja meg, — szóval: buzdítson és lelkesítsen a cselekvésre szülék és tanítók körül. Ennyit általánosan. Különösen pedig a következőkre kérem ezúttal: 1. Legyen szíves tudtul adni a felügyelete alatti iskolák tanítóinak s felügyelőinek, hogy a visitatio az iskolában is meg fog jelenni tiszti szerint, s ezért ott egy teljes specimen mindig készen tartandó. 2. Szeretném, ha velem együtt tiszteletes lelkész úr is ugyanakkor minden iskolában jelen lenne, hogy együtt látnánk, hallanánk és tapasztalnánk, -— sőt én ön utasítása szei-int vizsgálódhatnám. S erre tisztelettel kérem is. 3. Legyen szíves tudtomra adni, hogy hány iskola van felügyelete alatt, és melyek azok névszerint'? — Ezt azért kérem, mert többektől haliám, hogy egy uj fölosztás tán célosabb lenne a mostaninál. 4. Küldök egy mintapéldányt az „iskolamulasztások táblás jegyzékéből/' — s egyet a „vizsgálati táblából" oly céllal, hogy az iskolamulasztások följegyzése azonnal a szerént történjék a felügyelete alatti iskolákban, s a tanulmányok már visitatiokor a mintatábla szerint legyenek föladva. 5. Ajánlom ön figyelmébe azon társulatot, mely a szigeth-vidéki körben még a mult nyáron, s ennnk példájára, a mint hallom, közelebb két más körben is „dalárda" cim alatt oly céllal alakult, hogy tanulmányozván, gyülekezeteink istentiszteleti éneklésere javitólag szépitőleg hassanak. *) Mert nem lehet tagadnunk, hogy gyülekezeti éneklésünk a hallgatókra, a távolállókra nézve nem legkedvezőbb hatást gyakorol. E tekintetből ajánlom önnek is e társulatot, s ajánlom, hogy ajánlja ön is gyülekezeteinek Ivánka Sámuel s.-pataki énektanár most megjelent „Karénektáru

-át. **) Tisztelettel, szeretettel! Hobol, nov. 26. 1864. H a 1 k a Sámuel m. k. esperes lelkész. Eddig a buzdító s lelkesítő esperesi körlevél, melynek, hogy hatásra számított szavai nem fognak csxipán irott malaszt maradni, elég biztosíték reá ama szíves mozgékonyság, melyet az érdeklettek között már is előidézett. Miután azonban, „minden áron az okot kell először kikutatnunk, hogy azt elhárítván, meg legyen szűnve az okozat, foglaljon itt helyet mintegy irányadóul egy szerény tanítónak egyik tiszttársához irt még szerényebb levele," melynek szülőanyja szinte a föntebbi esperesi körlevél. „Kedves collega uram! Én, igaz, sok vagy több évig tanultam. Pápát mint másodéves papinövendék hagytam oda. Ámde ezután nem hogy erősbültem volna az általam végzett tanokban, de sőt a színészetnél s katonaságnál annyira elfelejtettem mindent, hogy midőn tíz *) Ezt N.-Bajomban, aligha 1863-ra nem imputálták a tanítóknak ! ? . - . Közlő. **) Csak maga a szigethvár-vidéki kör 20 példányt hozatott meg belőle még a n.-bajomi közgyűlés előtt. Közlő. év múlva segédtanítóvá lettem, csak messziről rémlettek előttem, a miket tanultam. Segédtanítóvá is az akkori n—i *) pap N. N. mellett lettem. Ettől — jó lélekkel mondom, mit sem tanultam. Azután \N —be mentem. Ott N. atyafi azért volt rosz hozzám, mert igen jó volt. Ettől sem tanultam semmit. Saját szorgalmam s tapogatódzásom után „(szegény ember lévén, vezér- s tankönyveket nem szerezhettem)" mentem ugyan, a mire mentem, de ez még mind kevés arra nézve, hogy a mostani kor kívánalmainak megfelelhessek a tanítói pályán. ,.Haladni azonban vén létemre is szeretnék." Ennek következtében kerestem én most fel önt, — önt, ki felől hinni akarom, hogy, mint Krisztus hü kővetője, s tanítványa, ismereteit, s a tanítói pályán tett tapasztalait mással is közleni kész és serény. Kérem pedig önt, kedves collega uram, a következőkre: 1. Legyen ön szíves nekem csak igen röviden útmutatóul megírni: a) Miképen vezényli iskoláját ? b) Miféle vezér-könyveket használ? . . . (t. lelkész úr ígérte, hogy megfogja hozatni.) c) Tanítási naplót vezet-e ? 2. Legyen szíves azon tanmenetnek, ha csak impurumát is, megküldeni, melyet tegnap mutatott. 3. Ha vannak önnek saját dolgozatai, — azaz: hogy vannak is — s nem volna ellenére, hogy azokat más iskolában is tanítsák, kérném szinte leirás végett elküldeni. Más tanitó tán szégyenlené is ilyesmire kérni föl tanitó-társát; én azonban azzal tartok, hogy „tanulni nem szégyen," s csak ön legyen szíves busás kérésemet teljesíteni, — a szégyenlés elülhet. Bocsásson meg kedves collega uram, alkalmatlankodásomért ; bizodalmam van önhöz, azért teszem. S ha kérésemet ön szíves leend teljesíteni: hozzám való jóságának mindenkor hálás elismerője leszek. Becses válaszát elvárva stb. N. N. tanitó. A legelső, mit e szerény sorokban ritkított betűkkel látunk jónak nyomatni ez: ,,hogy levélíró, dacára hosszabb idő ótai hivataloskodásának, lelkészeitől, mint helybeli felügyelőitől semmi szakmájába vágót nem tanult;" — a második megjegyezni való : hogy „szegénysége miatt, vezér- s tankönyveket nem szerezhetvén," a lelkészi közönyösség s ez utóbbi ok miatt „magára hagyottan, folyvást tapogatódzni vala kénytelen;" — föltűnő benne 3-szor, hogy „vénke létére is tanulni akar," s de mert nem juthatván közelebbről magány,- vagy nyilvános iskolához, 4-szer: egyik „tiszttársát kéri föl privátim, hogy neki ez érdemben útmutatással szolgáljon." — És már most bátran föltehetjük e kérdést: hogy micsoda mindezekből a tanulság ? . . . „Az, hogy *) Nevek helyett a szokásban levő N. betűt használom, — különben a kezeim közt levő eredeti levélen, ott állnak biz azok teljesen kiirottan. K ö z 1 ö