Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

nem ártana egy kissé több figyelem, illetőleg buzgalom, lelkészeinktől egyes részéről ^ ezen édes mindnyájunk ügye iránt, — mert ha ügyszeretet heviti a keblet, a lel­készi tágas hatáskör a tanitó szegénysége miatt nélkü­lözni kénytetett vezér- s tankönyveket az ügy által leg­közelebbről érdeklett egyházzal mindenütt megvétetheti, — s ha e módon a szükségesek kézben vannak, útmu­tatásért egyesekhezi folyamodást legjobban nélkülözhe­tő vé fogja tenni a más egyházmegyékben már régóta divatozó néptanítói értekezlet." Eszmetársulatnál fogva — de meg, mert — tár­gyamhoz is igen illő — nem hallgathatom el e helyen, hogy mi módon osztályozta előttem, egy kedves tiszttár­sam, csak nem régiben, a tanítókat. „Négy osztályt ve­hetünk föl — úgymond. — Az elsőbe tartoznak : „a kik tudnak is, akarnak is" (természetesen, tenni); a másodikba: „a kik akarnak, de nem tudnak— harmadikba : „a kik tudnak, de nem akarnaks végre a negye­dikbe : „a kik se nem tudnak, se nem akarnak/' Az osz­tályozás, mondhatom : meglepően találó, — csak hogy egy roppant kérdőjel jő utána, — az t. i.: liogy jói van-e ez igy ? . . . s miután a felelet reá bizonyosan tagadó, önként következik a már sokkal nehezebbnek látszó kérdés : — mi módon lehetne eme négy osztályból egyet alkatni? .. . Kisértsük meg.—Az első osztálylyal ugy-e bár, semmi teendőnk ? — a másodikra nézve, melyhez szerény tanítónk is tartozik, s hihetőleg legtöbbet szám­lál, fölebb már elmondám igénytelen nézetemet ; — „a harmadikat, mint igen veszélyest elég joga s alkalma van kiábrándítani a nt. e.megyei kormánynak, —mig az utol­sót csekély véleményem szerint jövőben legjobban meg­szüntetheti „a szigorú tanitói censura." Ezt — nem ugy, mint eddigelé történt — a gyűlés helyszínén ki­nevezett ügynökök által csak ugy hevenyészve, — ha­nem a jó előre kinevezetteknek kevés készülhetése után, rendszeresen vive szeretnénk látni, s részünkről mindig fősúlyt fektetnénk a gyakorlati oldalra. S most jő az, a mi tollamat repesztené szét, ha ide nem irnám : — Ha va­laki, ugy én is barátja vagyok, a kiérdemlett, követke­zéskép méltányos protectionak, — de hogy holmi protec­tiok épen ekkor milliók anyagi s szellemi jóllétének hát­rányára történjenek, ettől fölötte igen ovakodnunk kell. — Továbbá a t. segédlelkész uraknál statutum által ké­születre kiszabott egy évi határidőt jó lenne egyszer s mindenkorra kiterjeszteni a segédtanítóra is, s meghosz­szabbitás által ne vegyünk el tőle csak egyetlen napot Be, melyet e téren többé haszonnal ugy se, — mig egy másikon talán jövőjét megalapitólag foghat fölhasználni. A községi fölügyeletre nézve, mely üdvös rendszer­nek, a célnak teljesen megfelelhetés szempontjából, szinte egy kis reformon kellene által esnie, — adandó alkalom­mal, s ha nt. szerkesztő úr megengedi, ugyancsak e he­lyen, szinte elfogom mondani jó akaratú véleményemet. S még egyet. — Ha már a legkisebb protestáns gyermeket is büszkének szeretjük nevelni önkormányzati jogunkra, (talán mondanom is fölösleges: hogy magából a jogból, épen azok élveznek legkevesebbet, vagy tán épen semmit, a kik nevelnek) — s az autonomicus hely­zetet előnyösebbnek tartjuk, és nagyon is méltán annál, melybe idegen kezek szabadon motozhatnak, ne negé­lyezzünk magunknak kárhoztatandó könnyelműséget, azon, egyházmegyénkben többek részéről nagyon meg­szokott, s már nem egyszer meg is rovott eljárással, hogy itt-ott fölmerült, s más uton hamar helyreüthető gyengé­inket, mindjárt a háztetőre ugorva kiabáljuk ki, mert majd jöhet, mint már nem egyszer volt is idő, melyben meg aztán hiában akarunk magas sarkú csizmában járni, miután ellenségeink ama már egyszer kikiabált hiányo­kat emlékezetben tartva, fegyverül foghatják ellenünk fölhasználni! — Többet ártó, mint használó megrovások helyett itthon, de meg a nyilvánosság terén is, minden ember fia sokkal örömestebb hallana, holmi apostoli sze­lidségszülte útbaigazító tanácsokat, (minőket kér és ad egyszersmind a fölebb közlött esperesi körlevél) gonddal készített módszertani fejtegetéseket, a mire — biztosit­hatom az illetőket, hogy elég alkalmat fog nyújtani az uj esperesi kormány által mindenütt fölállitatni célzott k ö -rönként i, — s majd később az évenkint legalább egy­szer tartandó általános néptanítói érte­kezlet. Az idvezitő szelid Jézus, ki ölébe véve áldotta meg szeretteit, a gyermekeket, adjon ezek anyagi s szellemi boldogsága tényezőinek erőt s kitartást a nagy munká­hoz, — s közölje lelki s testi kegyelmet azokkal is, kik közvetve bár, de amazokkal mégis egyforma ügyszere­tettel buzognak jó polgárokat nevelni drága hazánknak, a vallásnak s az egyetemes emberiségnek. Molnár István, néptanító. Oiw KÖNYVISMERTETÉS. Der Pseudo-protestantismus auf kir­chenrechtlichem Grebiete mit besonde­rer Berücksichtigung der protestantischen Kirchenver­háltnisse Österreichs von Johann Michael Szeberinyi k, o. ö. Professor an der theol. Facultát, Garnisonspre­prediger in Wien, Mitglied des Consistoriums der coord. Pressburger evang. A. C. Superintendenz und Mitglied des Ausschusses des „Slovenská Matica." Wien 1865. Wil­helm Braumüller. 161 lap. Ha valaki könyvet vesz kezébe a cim elolvasása után rendesen az előszSt szokta megnézni, hogy meg­tudhassa, mily célt akar az illető szerző munkájával el­érni, s mily irányban mükködik. Itt még az előszóra sincs szükség, hogy megtud­hassuk mire törekszik szerző; ugyanis mindjárt a cimlap után következő levélen olvashatjuk, hogy e munka Kuz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom