Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-11 / 24. szám

Az (x) valóban az igazság. Tehát az apostolok az igazság prédikálásában nem tévedtek. A második tagot be kell bizonyítani, hogy jogunk legyen a harmadikban felállított következtetést kivonni. De miként? Arra nem lehet hivatkozni, hogy az apostolok nem tévedtek, mert még nincs bebizonyítva. Hol van hát szavaik igazságának próbaköve ? Vagy elkeli ismerni, hogy nincs, vagy akarva, nem akarva az okosságra hivatkozni. Ekkor azzal kell szavaikat összemérni, mit az ember igaznak tart, s elvetni, mi ezzel nem egyezik meir; vagy szavaikat ugy magyarázni, hogy a már elfogadott igazsággal megegyezzenek. Bár mit tegyenek ezen (gröningai) álláspont védői, végre is az okosság csalhatatlansága, mire építenek. Ez utóbbi nenehézség megszűnnék, mihelyt be lenne bizonyítva, hogy az apostolok — ámbár nem voltak tévedhetlenek, de még sem tévedtek. Mig ez, mint egy szilárd alapul, melyre a keresztyén község hitének épületét fel lehessen állítani, meg nem történik, a tévedhetlenséget el nem ismerjük. 2. Ki elismeri, hogy az apostolok nem tévedtek, kénytelen elfogadni, hogy csalhatlanok voltak. A gröningaiak elismerik, hogy az apostolok nem tévedtek, tehát azt is elkeli ismerniök, hogy Jézus mondotta ezen szavakat: „Ama vigasztaló szentlélek pedig, kit az atya az én nevemben elbocsát, az megtanít titeket mindenekre, és eszetekbe juttatja mind azokat, a melyeket mondottam néktek" (Ján. 14, 26.). Ha ezt hiszik, akkor hinniök kell azt is, hogy a sz. lélek valóban mindenre megtanította a tanítványokat, s mind azt, mit Jézus mondott eszökbe juttatta. Ha ezt hiszik, — miután a sz. lélek csalhatatlan, — azt is hinniök kell, hogy az apostolok szavainak Jézus megértésében és közlésében nem tévedhettek, vagyis — csalhatlanok voltak. Ki az elsőt hiszi, szükségkép az utolsót is hinnie kell. Ki ezt tagadná, a sz. lélek csaihatlanságát is tagadnia kellene; de ha hiszszük, hogy Jézus csalhatatlan volt, hinnünk kell, hogy a sz. lélek is az volt, melyet ö igazság lelkének nevez, mely nem magától szól, hanem a mit hallott, fogja szólani, s a tanítványokat minden igazságra megtanítja. Hogy lehet tehát a szent lélek vezetése alatt állott tanítványok csalhatatlanságában kételkedni ? ! Pál apostol szavai: „De ha szinte mi is, avagy a menyei angyal hirdetne néktek valamit azonkívül, a melyet néktek hirdettünk, legyen átok. A mint először mondánk, most ismét másodszor is mondom : Ha valaki néktek hirdet valamit azonkívül, a melyet vettetek, átok legyen. (Gal. 1, 8—9.): szólhat-e igy, ki az evangyéliom prédikálásában nem csalhatatlan ? Ha az apostolok nem voltak csalhatlanok, akkor a legtürelmetlenebb emberek voltak, kik csak valaha éltek." Jézus személyéről. *) „Az ember Jézus lett, született ; de isten fiáról emberré léte előtt nem mondja a szentírás, hogy lett, teremtetett, vagy született. Az ember Jézus fejlett, mint gyermek még nem volt az, mi működé sében; de ebből még nem következik, hogy emberré léte előtt az atya oktatta, képezte volna, (a gröningaiak ellenében,) Jézus valóságos isten, azok ellen, kik ezt tagadják, áz orthodoxusok hivatkoznak; a) azon öntudatra, melyet Jézus nyilvánított, midőn istenről mint attyáról, s midőn istenhez szólott. (T. i. soha sem nevezi azon értelemben attyának, mint az emberekének mindig megkülömbözteti: „az én atyám és a ti atyátok.") — b) Jézus magatartására, midőn istent káromlassal vádolják. Ez által nyilvánította, hogy vádlói semmit nem tulajdonitnak neki, mi célzatában nem volt. Jézus érezte függését az atyától j de nem kell feledni, hogy a fiu a földön megalázott állapotjában volt, s az égben sem lehet az atyától függetlennek képzelni. — c) Az apostolok bizonyság tételére: „Jézus feltámadott **) megdicsőült teste szoros s rokonságban volt az előbbivel, de nem minden tekintetben ugyanaz. Tanítványinak az előttök ismeretes testi alakban jelent meg, de a test törvényein kivül állott; valódi, de nem közönséges ; megdicsőült, de nem csak látszó teste volt. Lelki test volt, nem hus, a lélek kormányozta, hordozta, s mégis még mindig test, az igazság, szabadság és szépség tulajdonaival felékesítve. — „Jézus negyven napi második élete alatt csak kevésszer jelent meg. Hol töltötte a többi időt ? nem lehet meghatározni. Van az evangyéliomban említve, hogy a lelkeknek prédikált. Ez megegyeztethető azon test természetével, melyről az evangyéliom tudósít; az is természetes, hogy ezen idő alatt más úton is munkálta az atya dicsőségét — s az isten országa eljövetelét, mint néhány rövid megjelenés által. Ámbár a zsidó képzetet az alvilágról nem lehet határozottan bebizonyitani; de meg kell vallani, hogy az általunk lakott föld alatt (beneden de door ons bewonde aardeÜ) gondolhatunk egy helyet, hol a lelkek tartózkodnak." — Ezt igy tanítják Utrechtben, a mint szórói-szóra leforditám. A bűnről. ***) A bűnös objective bűnös isten előtt, nem pedig csak subjective bűnösnek érzi magát. Meg igazult ember, kinek isten bűneit nem tulajdonítja, s ugy tekinti, mint a ki engedelmes volt, nem vétkezett. Az úr halála nemcsak biztosítja, hanem eszközli a bűnbocsánatot. Halála által az emberek bűnei büntetését *) Doedes „Drie brieven, 2-de Over de Godheid van den Zoon Gods." **) Dr. J. J. Van Oosterzee „De veertig dagen des Heern, Utrecht, Kemink en Zoon, p. 142, s néhány megelőző. — ***) Doedes „Over de uitdelging der schuld door het bloed des Kruises," —