Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-11 / 24. szám

tartják fon őket és állítottak ujjakat, ez okból s több hozzájáiult körülményekből hamar állami intézményeknek tekintették a főtanodákat, (még Erdman is e nézeten van, ki különben a teljes tanszabadság hív'e), és ez alapon azután ott meg az államkormány avatkozott néha a tudomány kathedrai kezelésébe, de soha sem az állam javára, mindig az illető egyetem kárára, vele csak botrányokat idézett elő, de egyetlen tudományos irány kifejlődését, egyetlen gondalat köztudomásra jutását sem tudta meggátolni. Az volt a szerencse, hogy a prot. német népnél a kormánynak a tudományba való ez erőszakos beavatkozásai csak ritkább kivételes túlkapásai voltak. *) Nem, a főtanodák valamint nem egyházi, ugy nem is állami, hanem tudományos intézetek, még akkor is ha az egyház vagy állam fizeti őket. — Az államnak szüksége vau tudományra és jogtudósokra hasonló okból, mint az egyháznak theologusokra, s e mellett mint az egész országot magába ölelő legtágabb jogi és erkölcsi hatalomnak gondoskodnia kell a polgárok minden oly szellemi szükségeinek fedezéséről, a melyeket csak nagyobb mérvű közerővel lehet kielégíteni, mert hisz az a közerő leginkább ö maga az állam. Ezeknélfogva az ország értelmiségének tudományos kiképzésére, s a tudomány emelésére igenis kötelessége az államnak tanodákat állitaniy valamint a nemzet aestheticai szükségeinek a kielégítésére színházakat, képcsarnokokat stb. — De vájjon mivel az országos színházat, vagy egy festész akadémiát az állam tartja fön anyagilag és védi, e körülmény feljogositja-e az államhatalmat arra, hogy ne csak az illető pénznek kellően a művészeti célra fordítását ellenőriztesse, hanem abba is bele szóljon hogy Egresi Leart vagy Coriolant mikép fogja fel s adja elő ? hogy a drámabiráló aesthikai bizottmány minő darabokat fogadjon el'? vagy Kaulbach hogyan fesse Jeruzsálem szétrombolását? Ugy-e mindez nevetséges visszásságnak tetszenék, és a művész soha nem teremthet egy alakot azért, mert az állam érdeke olyanul kívánja, hanem csupán mivel az ugy szép. — A művészet és a tudomány öncél, a melyhez egy nemzetnek föl keli emelkednie, azt magából ki kell fejtenie, de a politika hullámzó érdekeinek alárendelni soha nem szabad. Es valamint az egyház ugy az állam sem szólhat bele a habár maga által fizetett tanodák tanárainak előadásába s tudományos vizsgálódásába sem, miként nem szólhat bel© a művész compositiójába. Igenis az akadémiai vagy egyetemi jogtanárnak is joga és kötelessége ha a tudomány ugy kívánja bármely positiv törvénynek, az alkotmány bármely pontjának igaztalanságát, ha képes, akár az egész államszervezet rosszaságát érvekkel kimutatni, s hallgatóinak őszintén előadni. De nem sza*) A protestáns tanszabadságnak a világtörténetben egyik legragyogóbb példája, az igen buzgó vallásos Károly Lajos pfalzi reform, választó fejedelemnek az a tette, hogy a soha keresztyénné nem lett zsidó Spinozát „a philosophálhatás teljes szabadságának biztosításával" a heidelbergi egyetembe rendes tanárul hívta 1673-ban. M. A. bad azt mondania, hogy ama törvényeket a melyeknek tarthatatlan rosszaságát kimutatta, el kell gázolni, mielőtt az arra illetékes törvényhozó hatalom eltörölte őket, (ez már lázítás volna) és addig ő maga is köteles ama bár nem igazságos törvényeket megtartani, mert ha áthágja cselekedeteért kell hogy megbüntessék, de soha sem kathedrai és tudumányos irányért s nézeteiért. Ezeket láttam szükségeseknek a vizsgálat alá vett kérdés megfejtésére elmondani. Kissé inkább akartam hosszadalmas, s a többszöri ismétlésekkel unalmas lenni, csakhogy a tárgyat lehetőleg minden oldaláról s minden lényegesebben érthető ellenvetés legyőzésével hozhassam tisztába, és bebizonyítva mutathassam ki, hogy a főtanodák a tudomány müvelését illetőleg mind az egyháztól, mind az államtól teljesen független tudományos intézetek, s bennük a tanároknak erkölcsi kötelessége egyedül a tudományt szabadon szolgálni. Molnár Aladár, A HOLLANDI REFORMÁTUS EGYHÁZ. 4. Az orthodoxusok, (Vége.) Említettem fennebb, hogy a gröningaiak szerint az ujtestamentom irói nem tévedtek ugyan, de nem voltak tévedhetlenek, s ez gyakorlatilag a közönségre nézve mindegy. Ezen állítás ellen az orthodoxusok *) igy okoskodnak: A közönségnek, hogy az evangyélium igazságában higyen, szilárd alapra van szüksége. Ezt valamennyi pap, tanár és theologus bizonyítása nem adja meg, csak azon hit, hogy az apostolok tévedhetlenek voltak ; csak ez által van biztosítva, hogy szájukból az igazságot hallja. A tévedésnek még lehetőségét is ki kell zárnunk." Ezután két tételt állit fel 1. Nem lehet bebizonyitni, hogy az apostolok nem tévedtek, ha tagadjuk, hogy tévedhetlenek voltak. — Ki ezt akarja tenni, a következő syllogismust állithatja fel. Az apostolok a mit közölnek (x), ugy adják elő, mint Jézus szavait; Jézus valósággal mondotta azokat (x). Tehát az apostolok nem tévedtek, midőn Jézus saját szavait közölték. Hogy itt a zártételt felállíthassuk, előbb a másodikat be kell bizonyítani. De hol a osalhatatlan bizonyság, melylyel az apostolok szavait össze lehetne hasonlítani ? Ki az apostolok tana igazságát akarja bizonyítani, ha a tévedhetlenséget elveti, csak subjectiv téren mozoghat. Erre nézve a következő okoskodást állithatja fel: Az apostolok mit mondottak (x), igazságként prédikálták ; *) Doedes. „Drie brieven aan Dr. Meyboom, 1-te ovar de onfeilbaarheid der apostolén" te Utrecht, bij Kemink en Zoon. 1852.