Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

Witenbergensis" felszenteltessenek, világos bizonyítéka annak, hogy egyházunk sajátszerű lutheri szint viselt. Ezen zsinat is kötelezte a felszentelendöket „omnino libros concordiae subscribere." (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. KÉT LEVÉL ÉS EZEK MELLÉ EGY KIS KOMMENTÁR. Belső-Somogy, dee. 15. 1864. Nagytiszteletü szerkesztő úr! — Alig néhány nappal ezelőtt két, a b.-somogyi népnevelésügy jelen stadiumával foglalkozó levélnek jővén birtokába, kedves kötelességemnek tartottam ezeknek mindegyikét nagytiszteletüségednek közlés végett annyival is inkább megküldeni, miután mindkettő nem csekély tájékozásul szolgálhat az ez ügy által közelebbről érdekletteknek, s több tekintetben irányadó lehet a célzott átalakításnak legtöbb helyen még mindig csak primitív szinét viselő prot. népiskolai élet mezején. Az egyik nt. H a 1 k a Sámuel b.-somogyi esperes úrnak a fölügyelete alatt álló népiskolák körlelkészeihez intézett első hivatalos levele, mely az eredetiről lemásoltatván, szórói-szóra igy hangzik : „Tiszteletes körlelkész úr, kedves jó uram! — Először van szerencsém önnel, mint körlelkészszel különösen szólani. Hogy eddig hallgatók e téren, oka az, mert más oldalról sokszorosan valék elfoglalva, — s hogy kik legyenek azon férfiak, kikkel nekem a tanügy és iskolaélet érdekében különösen kell érintkeznem, azt is csak mostanában sikerült megtudnom. Egyébiránt, hol egy egyházmegye választottai állanak a munka élén; hol oly férfiak, mint a kikből a mi körlelkészi testületünk áll, fáradoznak, munkálkodnak az elv elővitelén, a szent cél megközelítésén, ott az esperesi gyarló felhívás nagy részben szükségtelen is. E meggyőződéssel levén, bizton hiszem, hogy e tekintetben való késésem az ügynek még nem ártott; s csak jövőre álljunk résen, e mulasztásom még sokszor kipótolható lesz. Fogadja azért, kedves tiszteletes uram, mint körlelkész, első üdvözletem, első kézszoritásom. Sujtólag hatott rám a közelebb Nagy-Bajomban tartott közgyűlésünk testületileg tett azon jellemző nyilatkozata : „hogy sülyedni kezd iskolaéletünk És anynyival sujtóbb e nyilatkozat, mert minden kétségen fölül van, hogy miután testületileg történt, nem légből kapott ráfogás az. *) — Oda kell azért működnünk, tőlünk tel*) A tavaszi nagy gyűlésen tett im ez elnöki nyilatkozatot : „népnevelésügyünk örvendetes haladásnak indult/' szinte a szóban forgó testület ,,nyilatkozata" hü tolmácsolásának hívén, megvalljuk: hogy az ily mesésen gyors sülyedés okának kifürkészésére csekély talentumunk elégtelen; — annyit azonban szeretünk hinni, hogy azt, a csak még néhány hónapos uj esperesi kormányzatban egyáltalában nem jut senkinek még csak távolról sem eszébe — keresni. Közlő. hetőleg, hogy a kezdet ne csak tovább ne menjen, de teljesen megsemmisíttessék, s azon fokra emeltessék lassanként népiskolánk, melyen korunk előhaladott szelleme, hitfelekezetünk egyházi, s édes hazánk nemzeti közérdeke tudni, látni kívánja. Valóban szomorú volna, ha megmutatni nem tudnók, hogy van bennünk akarat, van erő, lépést tartani a közkívánatommal; szomorú volna, ha az egyházi önkormányzat magasztos elvének gyakorlatából népiskolánkra nem a haladás dicsősége, de a hátramaradás szégyene hárulna. Mit tegyünk hát, mert tennünk kell valamit, hogy életrevalóságunkat megmutassuk ? Szerintem mindeneknek előtte a baj, t. i. a sülyedni kezdés okát kell fölkeresnünk, s ha azt nemcsak megtaláltuk, de el is hárítottuk, akkor meg van mentve iskolaéletünk, meg van mentve becsületünk. Hanem ez a nagy dolog, ugy e bizony ? . . . Hic labor, hoc opus. Önnek, mint körlelkésznek, többször van alkalma érintkezni az ügy szentsége által érdekelt lelkészekkel, tanítókkal, elöljárókkal, kik között az ön jelenlétében mindenesetre az iskola a szönyegtárgy; az ezektől meghallott és fölvett, s a magáéival összevetett tapasztalataiból, viszonyítva azokat a gyermekek közt nyert észleleteivel, készítsen ön mindannyiszor lélektani alapon egy táblát, melyen hiven legyen rajzolva minden hibának elismert körülmény, legyen az bármely oldalról előidézve, mert a baj oka e tekintetben, sem itt, sem ott csupán, sem pusztán a tanítóban, sem pusztán a szülékben nem, — de — legalább az én együgyü véleményem szerint, az összes organismusban keresendő. Peccatur intra et extra! — Gondolkodjék azért, tiszteletes körlelkész úr, és tapogasson nyíltan föllépve; gondolkodásának írásba tett eredményét s a másokéival összevetett tapasztalatait, legyen szives közölni velem; majd én is a visitatio alkalmával a mit tehetek, megteszek; jegyezgetek; közlöm én is tapasztalataimat; s igy a jövő februári közgyűlés alkalmával tartandó tanügyi bizottmányi összejövetelünkre készen lehetünk egy programmal, mit bizottmányilag is, gyülésileg is meghányva vetve, irányadóvá tehetnénk majd egyházmegyénkre nézve. Bármily sújtó legyen is azonban a fölemiitett körülmény, kétségbeejtöleg még sem hat reám, mert hogy általános volna a sülyedés, hogy ne volnának egyházmegyénkben oly kitűnő helyek, hol a haladás szelleme érvényesülni törekszik ; hogy annyira neki indultunk volna a sülyedésnek, hogy többé tán föltarthatlanok vagyunk : azt szabad legyen kétségbe vonnom. Folytassuk mi jóakarattal, s lankadni nem tudó buzgósággal továbbra is hivatalunkat, s én hiszem, hogy más alakot öltend helyzetünk. Addig is hát, míg egyetemesen intézkedhetnénk, bizodalommal kérem önt: legyen szives legjobb belátása szerint s legjobb akarattal folytatni, urunknak, a gyermekek amaz isteni barátjának nevében, továbbra is hihivatalát; legyen ott mindenütt; a jót, a helyest hagyja helybe, és dicsérje meg; a roszat, a helytelent helytele-