Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-04 / 23. szám

i • . >•'' • 1 , tesen a XC. zs.-nál 53 bassus közöl 40, a C1I. zs.-nál 62 bassus közöl 40, a CIY. zs.-nál 84 bass. közöl 47 egyező stb. az öszhangzatok alaphangjaiban hasonló az arány. Éa igy ha igazságos Íteletet szabad felette mondani, a vezérkönyvben levő ref. egyházi énekek nagy része öszhangzat tekintetében nem egyéb, mint a Maróthiféle elévült és a mai tökéletesebb zene szabályainak meg nem felelő harmonicus igazgatott kiadása, melyben sok dallam még bevégző öszhangzattal sem bir. És mivel szerző leginkább teljes hármassal akarja a melódiát felékesíteni, tehát a bassus semmi melodicus^elosztással nem birván, többnyire hangugrálásokból áll, legalább a melyeket én átnéztem, egyben sem találtam fel a helyes ellenpontozást, sem a hangzatok egyes hangjainak, az öszhangzatuk által való helyes kifejezését Az öszhangositást ilietőleg én ugy vagyok meggyőződve, hogy itt a szerzőnek nem szabad sem a Maróthi sem más öszhangosítása által magát megköttetni, hanem mennie kell azon az úton, melyet az ének szelleme előtte feltár, még pedig úgy, hogy az egymásból minél folyóbb legyen; de nem szabad emellett az ujabb zene tökéletesebb szabályait is szem elől téveszteni, hanem a kettőt össze kell egyeztetni, és a helyes ellenpontozás által az egyes szólamokat minél dallamosabb menettel előteremteni, hogy igy mind betanítása, mind betanulása könnyebbé és kevesebbé tétessék. De lássuk. 3 or. A tactusba való beosztást. Itt nem egyebet mint minden gondolkodás nélküli, a francia rhytmus dévaivaliójával történt beosztást találunk. A tactusba való beosztásnál főszabály az, hogy minden szakasznak értelme legyen, azaz ha ott egy kis megszűnést teszünk, a fül benne meg ne botránkozzék, de a lehetőleg legjobban kielégitessék, mint a beszédben egyes szavaknál, például : minden ember — dicsérje — az urat. Ez megfelel egy melódiái három szakaszra osztott sorának ; ugy de a vezérkönyvben ily beosztást sehol sem találunk, hanem kényszerítve van : igy kell lenni, akár jó akár nem. Igaz, hogy a ref. egyházi énekek melódiái az időben nem mathematicai beosztással készültek, mint az ujabb darabok, de mindazáltal a leghelyesebben be lehet őket osztani, a melyhez nem kevés próbálgatás is figyelmes tanulmányozás kívántatik, a mikor aztán már az ember előtt feltárul minden hangnak lelke, s ujja és kívánt mennyisége, s a hangizek összetételei magok kimutatják, mintegy a tactus értelmét. Tudjuk, hogy a francia szöveghez készült rhythmus teljességgel nem felel meg várakozásunknak, melyet kimagyarázni onnan lehet, hogy a francia szöveg magyarra áttéve, a szavak helyei igy egyes mondatok avagy verssorok kinyomatai a dallamhoz képest megváltoztak, és igy a magyar szöveg nem ott kívánja a dallamban a megkívántató magasztosság úgy a vallásos szelid érzelem kitüntetését, hol a francia ; ennélfogva a francia rhythmus megbolygatása és teljes mellőzése nélkül nem is képzelhető helyes beosztás; mert a beosztást épen ugy lélek é& tüz vezeti, mint annak teremtését avagy orgonára vagy négyes karra való áttételét, melyet tehát a francia rhythmusnak szabályozni nem szabad. Győződjék azért bár ki is arról, hogy a vezérkönyvet nem a közöny, nem a részvétlenség ejti el, hanem saját hibás szerkezete és bár magam is őszinte elismeréssel vagyok Ivánka úr iránt kifejtett szorgalmáért és önfeláldozásáért, de a vezérkönyv hiányait, távol minden sérteni vagy ártani akarástól, a nyilvánosság előtt felfedezni erkölcsi kötelességemnek tartottam. Végre nem ludom elfojtani azon óhajtásomat: Vajha a f. t. egyházkerületek egyetértőleg magas pártfogások alá vennék már énekeink reformjának megmérhetlen horderejű ügyét, pályázatot hirdetvén (mert egyes vállalkozók buzgalma e téren megtörik) mindenek előtt 1. A szövegre. 2. A mennyiben sem a Sz. Nagy K. úr Énekhangzatosa sem Ivánka S. úr énektára a célnak teljességgel meg nem felel, egy oly hangolvasást tanitó kézi könyvre, a népiskolák számára, mely az ifjú nemzedéknek alapos ismeretet és oly gyakorlatot adjon, hogy akármelyik egyházi ének dallamát, ha soha nem tanulta is, rögtön habozás nélkül tudja a hangjegyről hanggal leolvasni, megtartván ezen könyv készítésénél a fölebb mondott határt. A logikai „egymásután" szerint csak igy következnék. 3. A ref. egyházi énekek dallamainak, a magyar szöveg és ref. vallásos érzelem megkivánta rhythmusra való alkalmazása, s egyszersmind hangszakaszokra való osztása, (melyet már Hajdú L. úr is hozzáértőleg eléggé fejtegetett) hogy az, mint egyházi ének, bármely vallásfelekezet egyházi énekeivel, mind kelleme, mind szabályossága által kiállhassa a versenyt. Egyszersmind ezzel egybekapcsolni az egyes hangok közeinek (a mennyire lehet a mai korban is remekeknek mondható régieket minél sértetlenebbül hagyván) az ujabb zenei szabály szerint helyesebbre lett változtatását, és a régi gyengébb dallamoknak teljes elvetését és helyébe ujak készítését; mert a zsoltárok, dicséretek és halotti énekek 190 melódiája közöl alig van 60 avagy 70, mely a helyes bírálatot, mint melódia, kiállhassa. 4. A melódiáknak négyes karra való áttételére, melynél a helyes ellenpontozás szabályai mellett fő figyelmet, nem csak a minél dallamosabb menetre, de a dallamok egyes hangjaiban rejlő tüz és lélek kitüntetésére is kell fordítani. A fölebbiek igazolására, tudniillik hogy a reí'. egyházi énekek dallamainak a mai uralkodó zenei hangnemekre népszerű helyesebb átírása, a hangközöknek ízletesebb változtatása, a dallamok egyes hangjainak Öszhangositás állal való teljes kifejezése és hangszakaszokra való beosztása mennyire lehetséges, mintákat készítet -tem, melyeknek kiadására, a zenészeti lapok tisztel'