Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-04 / 23. szám

tartalmazó részeire alkalmazhatók nem lennének. „Történeti lények elbeszélésénél — ugy szól — elég ha az eltérő előadásokra nézve külömböző szerzőktől eredt külömböző kútfőket veszünk fel, nem igy a törvényeknél. Ezeknek gyakorlati jelentőségük van, még akkor is, ha a törvény keresztülvive nem lett, hanem, a mint gyakran megesik, csak mint eszményi követelmény lépett fel. Ha tehát valamely tárgyról kétféle törvényrendelet létezik, melyek egybe nem hangzanak és össze nem egyeztethetők, semmit sem érünk vele, ha fölvesszük, hogy két ember följegyzései, inkább azt kell föltennünk, hogy a mit jegyeztek, valósággal is külömböző volt, azaz föl kell tennünk, bogy a külömböző törvényekben külömböző gyakorlatról vagy, ha a törvények életbe nem léptek, szándékolt külömböző gyakorlatról szóló történelmi okmányok feküsznek előttünk. Ezzel a Pentateuchusnak tisztán irodalmi méltatásán túl vezettetünk és az egy tárgyról szóló külömböző törvényekben világosan külömböző időkben vagy helyeken divatozó külömböző gyakorlatokat látunk, melyek egy keresendő időpontban egybegyűjtve és szerkesztve lettek és épen nem elégséges itt az, hogy a látszólag régibbet elohisticus, a későbbit jehovisticusnak mondjuk"' E fejtegetés oly föltevésből indul ki, mely igen is áll az ujabbkoru európai rendezett társadalomban, hol egy fenálló törvény csak törvényhozó testület vagy absolut kormány mellett az államfő ünnepélyes kijelentése és kihirdetése nyomán módosittathatik. Izrael viszonyai azonban, a mint azokat a bibliából ismerjük, oly rendezett állapotban soha sem voltak. — A mint a fentebbiekben láttuk, csaknem minden kétségen felül állithatni, hogy a mózesi törvényeknek nagy része magától Mózestől megírva létezett és mégis hol találni annak nyomát a századokig tartott birák korában ? Nemde egészen kezdetleges társadalmi viszonyok közé látjuk magunkat ismét helyezve, mig csak Sámuel teremtő lelke újból nem constituálja az államot? — De a királyok idejében is mily kevés az, a mi Mózes pozitív törvényére vagy szellemére emlékeztet. Legjellemzőbb az egész kérdésre nézve, a 2. Kir. 22. és 23 ftben olvasható következő elbeszélés: ,,Lőn pedig Józsiás királynak tizennyolcadik évében, elküldé a király Sáfánt Azaliáhnak, Mesulám fiának fiát, az íródeákot Jehova házához mondván: „Menj föl Hilkiáshoz a főpaphoz, hogy végezzen a pénz dolgában, mely bevitetett a Jehova házába, melyet az ajtónállók beszedtek a néptől. És adják azt a Jehova házában felügyelőkül állított mívesek kezeibe, hogy ezek adják a míveseknek, kik Jehova házában munkálkodnak, hogy a ház romlását helyre állítsák. Az ácsoknak tudniillik és az építészeknek és a kömíveseknek, hogy vegyenek fát és faragott köveket a ház megerősítéséhez. De meg ne számláltassák őket a pénzről, mely kezükbe adatik, mert hűségesen járnak el. Monda pedig Hilkiás a főpap Sáfánnak az Íródeáknak: A törvénykönyvet megtaláltam Jehova házában és odaadá Hilkiás Sáfánnak a könyvet, és ölv«sá azt. Elméne pedig Sáfán az íródeák a királyhoz és megvivé a királynak a választ és mondá: Túladtak a te szolgáid a pénzen, mely a házban találtatott és átszolgáltatták azt a Jehova házában felügyelőkül állított mívesek kezeibe. És megjelenté Sáfán az íródeák a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Hilkiás pap. És olvasá azt Sáfán a király előtt. Es lőn mikor meghallotta a király a törvénykönyv beszédeit, megszaggatá ruháit. Es parancsolá a király, Hilkiás papnak és Ahikánnak a Sáfán fiának és Akbornak Mikája fiának és Sáfánnak az íródeáknak és Asajának a király szolgájának mondván: Menjetek el tudakozzátok a Jehovát én érettem és a népért s az egész Judáért e könyvnek beszédei felől, mely megtaláltatott; mert nagy a Jehova haragja, mely fölgerjedett mi ellenünk, mivelhogy atyáink nem engedtek a könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna, mind a szerint, a mint megíratott nekünk 23 f. Elküldé azért a király es hozzá gyülének Juda és Jerusálem minden vénei. Es fölméne a király a Jehova házába, és Júda minden férfiai és Jerusálem minden lakosi vele valának, a papok, a próféták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig. Es elolvasá előttük ama szövetségi könyvnek minden beízédeit, mely megtaláltatott vala a Jehova házában. Es felálla a király az állványon és megköté a szövetséget a Jehova előtt, hogy Jehovát fogják követni és hogy megtartják parancsolatait, bizonyságtételit és végzéseit teljes szívből és teljes lélekből, hogy megteljesítsék a szövetségnek beszédit, melyek irva valának e könyvben : és reáálla egész nép a szövetségre. Es megparancsolá a király Hilkiás főpapnak és a másod rendbeli papoknak és az ajtónállóknak, hogy hordják ki a Jehova templomából, mind azon edényeket, melyeket csináltak vala a Baálnek és az Astartának és az egész égi seregnek és megégeté azokat Jerusálemen kivül a Kedron mezején és elvive azoknak hamvát Bethelbe. Es megszűnteié az áldozó papokat, kiket tettek vala Júda királyai, hogy jó illatszert égessenek a magaslatokon, Judának városiban és Jerusálem körül Es megparancsolá a király az egész népnek mondván: Szerezzétek meg a páskhát Jehovának a ti Istenieknek, a mint meg vagyon irva e szövetségnek könyvében. Mert nem szereztetett vala olyan páskha a birák idejétől fogva, kik ítélték vala Izraelt, sem pedig Izrael királyainak sem a Júda királyainak minden napjaiban. Hanem Jósiás királynak tizennyolcadik évében szerezteték ez a páskha a Jehovának Jerusálemben." Ezeket olvasván, lehet-e még csak legkisebb kétségünk, hogy, ha léteztek is régi följegyzések nemzeti történelemről és törvényről, azok közönségesen ismerve és közkeletben nem voltak; különben hogy lehetne megmagyarázni a királynak a Mózesi törvénykönyvből olvasottak feletti oly nagy megdöbbenését és a népnek, mikor az olvasottak előadását hallja, mint valami oly dologra való kész ráállását, melyet eddig csak azért mulasztott el, mert nem ismerte; sőt a páskha ünnepére nézve világosan is kimondja, hogy „nem szereztetett vala olyan páskha a birák idejétől fogva, sem pedig Izrael királyai-