Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-05-27 / 22. szám
KÜLFÖLD. Most tartották Párisban a két felekezetű protestáns lelkészek értekezleteiket, és több vallási társulat gyűlését, melyekről érdekességök miatt nem leszen felesleges néhány szót szólni. Maga a „Le lien" Franciaország első protestáns vallási lapja bevallja, hogy habár a lelkészek értekezletén az orthodoxok most is, mint eddig túlnyomó többségben voltak a szabadelvűek felett, mégis az eddigi évekhez mérve az értekezletet higgadtnak, méltóságteljesnek lehet mondani, s -ennek egyik oka az volt. mert a liberálisok mindamellett is igen szép számmal jelentek meg, ugy hogy az összes tagok '/3 -át vagy 2 /5 -ét tették. Először részletes értekezletet tartottak, melyen csak a két nemzeti egyház lelkészei és presbyterei szoktak megjelenni. Ezen részletes értekezletek egyikén Mettetal lelkész indítványozta, hogy a gyülekezet uj szavazattal szentesítse azon orthodox manifestumot, mely Guizot tollából került ki, s melyet a mult évi értekezlet magáévá tett. E manifestumban három igen érdekes pont vagyon, a mennyiben bennök elősoroltatnak azon dogmák, melyeket a francia orthodoxok a protertans vallás sine qua nonjának tartanak ; — e tanok pedig következők: ,,a) az Isten természetfeletti működésében való hit. a világ kormányzását és a keresztyén vallás megalapítását illetőleg ; b) a szent könyvek isteni és természetfeletti ihletésében és azoknak a-vallási dolgokat illetőleg feltétlen tekintélyében való hit; c) a mi urunk Jézus Krisztusnak, megváltónknak, az istenembernek örök istenségében, csodálatos születésében és feltámadásában való hit." Mettetal ezen indítványát a szabadelvű kisebbség nem fogadta el, okul hozván fel, hogy Guizot nyilatkozványa azzá teszi a keresztyénséget, aminek nem szabad lennie, t. i. rendszerré, melyben a külső cselekmények praeponderálnak a belső tanok felett, s kimondoíta a kisebbség; hogy a nyilatkozványt illetőleg a g a r d i értekezlet véleményéhez csatlakozik. Ugyanezen részletes értekezlet elhatározta azt is, hogy mind az egyesült államok kormányának, mind pedig Lincoln Ábrahám nejének részvétiratot fog küldeni, azon borzasztó esemény felett, melynek a köztársaság elnöke áldozatul esett.—A részletes értekezletetkövette az általános értekezlet, melyben az államtól elvált (autonom) egyházak lelkészei és presbyterei szoktak összejönni a nemzeti egyházakéival. Az itt előfordult tárgyak között felmerült azon kérdés is, hogy „a Krisztus feltámadása mily összefüggésben vagyon a keresztyén dogmaticával és apologeticával." E kérdés felett heves vita keletkezett *), melyben Pressensé orthodox lelkész ugy *) A „Magyar Sajtó"-ban egy párisi levelező igy irja le a tartott tanácskozást: ,,Az iíj. Coquerel, kinek papi állomásától megfosztására emlékeznek olvasóink, egyike vala az első szónokoknak. De alig kezde beszélni, mikor az igazhitű tisztelendő urak zúgással nyilatkoztaták ellenszenvüket. — Ha nem fognak csendesen kihallgatni, — jegyzé meg az ifjú pap nyilatkozott, hogy ha a feltámadás tanát elvetik, a keresztyén hit nem érdemli meg, hogy igaz voltában higyenek, s hasztalan hirdetik azt. Erre a liberális kisebbség erélyesen oda nyilatkozott, hogy a hegyi beszéd, az Úr imádsága. Jézus példázatai, földi életének három utolsó éve, lelki tusája a getsemani kertben s a kereszten történt halála még mindig megérdemlik azt, hogy Krisztusban higyünk, róla gondolkozzunk, s őt az embereknek hirdessük. Mind ennek dacára az orthodox többség kinyilatkoztatta, hogy „nem lehetséges keresztyén egyház a Krisztus testi feltámadásának hite nélkül;" mire azután a liberális kisebbség az értekezlet irodájába 52 aláírással a következő nyilatkozványt adta be: „A feltett kérdésre, hogy milyen összefüggése vagyon a Krisztus feltámadásának a keresztyén dogmaticával és apologeticával, alul irt lelkészek és laicusok ; — tekintve, hogy a Jézus Krisztus feltámadásának csodája régen megszűnt Krisztus isteni küldetésének és az ember lelki halhatatlanságának sine qua nonja lenni, tekintve továbbá. hogy ezen csoda az evangéliumokban sok történelmi nehézségekbe ütközik, hogy ezen nehézségeket minden komoly gondolkodású ember elismeri akármelyik theologiai irányhoz tartozik is ; tekintve, hogy az egész protestáns egyházban, különösen a mienkben is voltak és vannak emberek, kik az ujtestamentom elbeszéléseinek komoly tanulmányozása által oda jutottak, hogy a kérdésben levő esemény valódiságát vagy kétségbe vonják, vagy épen tagadják, anélkül, hogy Mesterükben való hitök akár megingott, akár megfogyatkozott volna; tekintve, hogy oly esemény, mely ily nagy controversiára szolgáltat okot, nem lehet oly souverain fontosságú, mint a minőt annak az orthodoxok tulajdonítanak; tekintve végre, hogy a modern lelkiismeret Jézus Krisztus iskolájában nevekedve, s tizennyolc százados keresztyén nevelés által kifejlesztve, megtanulta egyrészről, hogy a Mester tanainak isteni voltát nem kell függővé tenni az ő testi ujramegjelenésétől, másrészről pedig, hogy a lélek halhatatlanságában való hitet egészen függetlennek kell tekinteni ezen eseménytől, tekintve tehát mindezeket kinyilatkoztatjuk, hogy habár nem vagyunk is egy véleményben magunk között e történelmi kérdésre nézve, de abban mindenesetre egyetértünk, hogy magát a keresztyénséget külön kell választani e kérdéstől, s a hitnek élő s egyszerű bebizonyítását azon öszhangzatra kell alapítani. mely a Jézus szent tfmitása s az emberi lélek alapügy kénytelen leszek leülni. Azonban alig indult újra neki előadásának, mikor még erősebb zaj keletkezett a fekete padokról, mire Coquerel, kihúzván zsebéből egy írást, azt mint saját és barátainak nézetét a fenforgó kérdésre az elnöknek kézbesítő. E nézet tagadó választ tartalmazott. Utána mások, legtöbben orthodox értelemben nyilatkoztak. Idősebb Coquerel is szólni akarván, szintúgy lezugatott, ugy hogy ő is leülni kényszerülvén, elébb hátrafordult s azt kiáltá ellenfeleinek: hiszen anélkül is, hogy igy kiáltanának, szent embereknek hiszem önöket.
