Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-15 / 3. szám
lől valamit hallott: az e levélben épen semmi meglepőt nem lel, sőt igenis természetesnek s következetesnek találandja. Trientben ki lett mondva, hogy mindaz, ki a római kathol. egyház tanait nem hiszi; átkozott legyen. E zsinati végzések fennállnak ma is. A párisi vérnászban 100,000 hugenottát legyilkoltak ; s Róma ez üdvös szigorúságért örömünnepet tartott, változtak elvei azóta? Most három éve (1862) csak a viliági hatóság gátolta, hogy Toulouse-ban az itt 1562-ben legyilkolt 4000 hugenotta lemé szár oltatásának az érsek által már megrendelt háromszázados jubileuma, meg nem tartatott. A 30 éves kegyetlen háború után kötött westpliali béke ellen 10-dik Ince protestált, mivel ez az ágostai vallástétel híveinek az eretnekség szabad gyakorlatát megengedte. A zöldcsötörtökön felolvastatni szokott „In coena Domini" bulla, gondolom eléggé ismeretes, melyet 1627-ben 8-ik Orbán ilyeténkép egészitett ki: Az Atya, Fiú és Sz. Lélek mindenható Isten részéről Péter és Pál apostolok és saját tekintélyünknél fogva kiközösitjük és kiátkozzuk a hussitákat, viklefit.ákat, lutheránusokat, zwinglianusokat, kálvinistákat, liugpnottákat, anabaptistákat, trinitariusokat, és a ker. hittől eltérteket, ugy egyetemesen és egyenként mindennemű más eretnekeket, bármi néven neveztessenek; továbbá azokat, kik ezeknek hisznek, vagy kedveznek, ezeket befogadják, védelmezik, azoknak eretnekségét tartalmazó, vagy a vallást tárgyazó könyveit mi tekintélyünk nélkül tudva olvassák, vagy maguknál tartják, nyomatják ... és mindazokat, kik az engedelmességet nekünk és a koronkénti római pápának makacsul megtagadják. E bulla, ha tán 14-ik Kelemen (1774) óta nem olvastatik is fel, de visszavonva sincs. De az ujabb időkben is Romának egyik legnagyobb theologusa P e r o n ne a római jesuita collegium tanára, kinek lábainál Európa minden cathol. országából évenként egy két leendő főpap képeztetik, nyiltan kimondja, hogy mindazok, kik a cath. egyház ellen protestáltak, azok az igazság és Isten ellen protestáltak; s hogy a „Protestantismus est actus rebellionis ;a kimondja hogy a vallásos türelem istentelen és képtelen (Tolerantia religiosa est impia, absurda,) s hogy a fejedelmeknek nem áll jogukban a hamis vallást országukba beogadni, kivált ha ők az igaz vallás hívei. A püspökök esküjében ma is bent van, hogy az eretnekeket tehetségem szerint üldözöm (Haereticos pro posse persequar.) Ezeket s ezer ilyesféléket ismerve tudva, mi — mint mondám — protestánsok semmi botránkoztatót nem igen találánk azon levélben, ez a fentebbieknél talán még szelidebb hangú. Hanem egészen másként vannak katholikus atyánkfiainak legtöbbjei, reájuk nézve a sz. atya e levele nem számitva, hogy egész Európa ujabb politikai s társadalmi intézményeivel ellentétes, valóban meglepő, de egyszersmind megszégyenítő és leverő volt. Innen van, hogy a tisztán politikai lapok is oly sokat foglalkoznak ezzel, hogy annyi minden kigyót békát kiáltanak reá, hogy úgy a katholikus világ egy nagy részét mintegy kimoshassák, kitisztítsák abból, mi e levélből reájuk ragadni látszik. Meglepő volt mondoni; mert habár ismeretesek voltak is legtöbb művelt katholikus előtt a római egyház középkori, s 16,17-ik századbeli elvei, de azokat legtöbben már elavultaknak, a felvilágosultság százada által eltemetetteknek hitte. Ha a protestantismus a katholika egyház ellen polemizált s felhozta ennek elveit, a múltból tetteit: a válasz rendesen az szokott lenni, az akkori idők olyanok voltak, történtek itt is, ott is, miknek a humanitas szempontjából nem lett volna szabad történni, de most már azok elmultak. Es im az eiicyklica tisztán olvasható pecsétet üt a protestánsok érveire. A mult évi protest. lap egy helyütt (811 lap) azt mondja „a francia katholicismns aranyos rámájú képhez hasonlit, melyben a festmény folyvást változik, de minthogy a ráma ugyanaz marad, azt hitetik el magokkal (t. i. az egyház főbb képviselői, papjai), hogy a kép is ugyanaz? Ez való; de megforditva is áll. Mivel a kép folyvást változott, az idők haladtával, a kor művelődésével ujabb ujabb alakot öltött, azt hitették el magokkal (az egyház felvilágosult szellemű fiai), hogy az aranyos keret is változott, s az ujabb idők humanitásának szelid keze végkép letörölte erről azon szenyfoltokat, melyeket azon a mult századok hagytak, s hogy azon fény, melyet a keretre az ujabb kor felvilágosultságának képe vetett, nem kölcsönzött, de valódi fénye a keretnek. Es im a főpapi levél bizonyitja, hogy Róma most is
