Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

a régi, az oroszlányt századok sem vetkőztették ki természetéből, sőt a legújabban is „Der alte Löwe knirscht — mint Hase mondja Polemikájában — gegen die eiserne Fessel, und gegen die Maulkörbe, welche ihm clie Civilisation angelegt hat." De nemcsak meglepő egyszersmind szégyenít ő, sértő e levél számtalan katholikusra nézve. Hála a józan felvilágosultság szellemének; minden műveltebb ország alkotmánya, társadalmi intézményei több kevesebb mértékben a nemes vallásos türelem, felebaráti szeretet szellemét lehellik; s ha elfeledjük Spanyolország Matamorasféle eseteit, némely együgyü, jámbor lakosú községeit Tyrolnak, melyek ezelőtt pár évvel menyre földre esedezének, hogy a 1860-iki alkotmány azon pontja, mely a protestantismusnak Tyrolban is szabad vallásgyakorlatot enged, semmisittessék meg; ezeket mondom eltudva, örömmel szemléljük a műveltségnek az emberiség nevelésében tanusitott csodaerejét. Csak hazánk történetében az utóbbi 30—40 évről, hány nevet tudnánk felemlíteni, melyek viselői ugy köz, mint magán életükben józan, türelmes szellemük fényes bizonyságit adák; katholikus főuraink közül számosakat sorolhatnánk elő, kik a legújabb időkben is tetemes áldozatot tettek talán oly vallásfelekezet, egyház számára, vagy talán oly irányú műveltség, < tudományosság oltárára, melyek közelebb kárhoztatva lőnek. Sőt az ország főpapjai között is nem egy van, kiktől nyilvános lapokban olvastunk ilynemű áldozatot,r

kik több kevesebb gyámolitást nyújtottak egyik vagy másik cultushelyiség felépüléséhez. És a miért ők Isten áldását várták, azért ugy szólva átkot vesznek; ők az emberiség, a közműveltség ügyét akarák előmozditni, és im most azt látják, hogy a sátánnak tettek szolgálatot; hogy a kiket, és a mely intézményeket ők külömbféle úton módon segítettek, azok a legfőbb pap által kárhoztatva vannak. Es még ha e kárhoztatás, s átok csak egy öreg ember átka volna, mint e lap mult száma mondá, de ez nem egy öreg emberé, hanem az öreg, az ezernyolcszáz éves létezéssel dicsekvő egyház legfőbb papjáé s legfőbb képviselőjéé, még pedig komolyan átgondolt, s az egyház múltjához és szelleméhez következetes nyilatkozata, illetőleg átka. — Nem csoda, ha sokakra nézve oly mélyen sértő. Az ujabb időkben gyakorta kérdésbe tette sok komoly gondolkodású ember hol magának, hol másnak; vájjon' a reformátióra volt-e valóban szükség? Luther és társai sz. tüzükkel nem hamarkodták-e el a dolgot, midőn az egyházzal szakítottak? Mily sok versengés, civódás, ádáz gyűlölség, kegyetlen ktil- s belháború szülője lett a 95 tétel, vormsi szilárd, ha tetszik makacs viselete. Mennyivel boldogabb lett volna a keresztyénség sorsa, ha egy akolban marad, s az egymás ellen fecsérelt anyagi s szellemi erőt közösen a keresztyénség, a tudomány, a népműveltség, felvilágosultság lassú, s fokozatos fejlesztésére fordítja. Á vallás és egyház erőszakos reformálása talán az e^ész társadalmi rendet feldúlta ? ellen-O ben ha a reformatió ügyét az egyház törvényes hatóságai, a pápa főnöklete alatti zsinatok s egyháznagyok vették volna kezökbe, lassabban tán, de kevesebb veszélylyel célhoz értünk volna, és e sok mindenféle vészes forradalom a politika, társadalom, erkölcsiség terén mind elmaradt volna ? E kérdésekre némely szellemdús katholikus iró oly ügyes feleleteket ad, az egységes, rendezett, öszpontositott catliolicismust oly megnyerőleg rajzolja^ természetesen, ezt csak eszményi oldaláról tekintve , hogy talán talán bánni kezdtük a reformatió létrejöttét, a korábbi sz. béke megzavarását; és talán azokat, miket hallánk azon nagy lendületről, melyeket a reformátió a népek egyetemes műveltségének, a tudományok minden ága fejlődésének, s Európa újjáalakulásának adott, kezdjük kétségbevonni. Vagy ha mi nem is, de a katholika egyházban számosan állottak elő, kik a reformátiótól minden érdemet, dicsőséget elvitatni akarva, törekedének kimutatni, hogy a józan haladás, szabadság s ezeknek gyümölcsei a római kathol. egyházzal teljesen kiegyeztethetők, hogy azon nemes humánus intézkedések, melyek a keresztyénség körében a közelebb mult egy század alatt létrejöttek, a kathol. egyház elveiből önként következtek, hogy a protestantismus akadékoskodása nélkül az emberiség sokkal könnyebben, szabadabban fejlődnék. E párt, mely kivált Belgiumban, de más katholikus országban is közelebb oly erélyesen működött, az encyclika által el van némítva. Jel-5*