Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-20 / 21. szám

istennel való egyesülését, vagyis vallásos életét tárgyalja a vallástudományi ennek feladata a vallás okosságát fölfogni. És ez kiindulási pontja szerint a tudomány többi részeihez hasonlóul, vagy történeti (positiv) — vagy speculativ — vallástudomány, de mindkét esetben theologia. E szerint a tudomány egész organismusa tárgyánál fogva erre a négy nagyobb tagjára különül, u. m. logikára, physikára (akár kosmologia) ethikára, (vagy pneumatologia) és theologiára. *) A tudomány e tagozódásából azonban még nem következik hogy az egyes ágaknak annyira különállóul kellett kezeltetniök, mint az egyetemi facultásokban, és egyes akadémiákban, ma már történik. A facultások keletkezését a mellett hogy a tudomány a kimutatott módon lehetővé teszi, még egy más szükség eszközlötte, nevezetesen, a tudományos igazságok gyakorlati kezelése. Mondtuk, hogy a főtanodának a tanulót arra kell képesitenie, hogy hivatásának megfelelőleg egy bizonyos körben a tudomány igazságait kezelhesse. Ezzel kimondtuk a tudományos képzettség gyakorlati jelentőségét is ; ha ugyan a tudomány igazságainak önálló kezelése alatt nemcsak azoknak tudományos feldolgozását és tovább fejtését értjük, hanem szinte a tényleges valóságban érvényesitését s másfelől a positiv viszonyoknak a kiérlelt igazságok szerint való öntudatos vezetését. — És igy igen természetes, hogy a mint a gyakorlati élet terén is minél több oly pálya keletkezett, s illetőleg minél inkább olyanokká alakultak a társadalmi Kíiunkakörök, hogy betöltésükhöz tudományos képzettség igényeltetik; túlfelől pedig annyira felszaporodtak az ismeretek, hogy egy embernek a tudomány egy körére kellett magát concentrálnia, hogy csak választott gyakorlati pályáját is betölthesse, azonnal szükséges lett az egyes tudományköröket önálló tanfolyamokká tenni. Tehát itt a gyakorlati szempont a másik határozó. Bármely gyakorlathoz mindenekelőtt kettő szükséges: először, hogy tisztán és szabatosan tudjuk azt a bizonyos, kitűzött célt, a mit valósítani akarunk; és másodszor, hogy az embernek készsége, és kellő ügyessége legyen ama cél érvényesítésére, s ezt természetesen épen magából a gyakorlásból lehet és kell megszerezni. Amaz a gyakorlatnak doctrinair, ez technicai oldala. — E szerint a tudomány gyakorlati kezelésére képzendő tanulónak azt is meg kell ismernie, hogy a tudománynak azon köre, a melyre kiválóan szánja magát, mikép képez egy egészet, és hogy minden ahhoz tartozó egyes stúdiumokat mikép lehet egy fő cél valósítására *) Erdmann a facultások alapjául csak 3 ágra osztja a tudományt, u. m. physika, ethica, és theologia. Hogy én miért vettem fel a négyes felosztást ? valamint hogy helyesen vagy helytelenül tevém-e ? magából a dolgozatból tűnik ki. Nézetem szerint legalább is annyira különbözik,, (s igy külön ág) a „tiszta észtan" a többi részektől, mint az ethika a theologiától. M. A. alkalmazni; továbbá magában az alkalmazásban is a lehetőségig gyakoroltatnia kell. — Ez épen a facultások s illetőleg az akadémiák közelebbi feladata, a hol az egyes ismeretágakat egy kitűzött gyakorlati célra vonatkozásukban tárgyalják, s e mellett ama célhoz szükséges technikai ügyességet is képezik. De magától értetik, hogy ama gyakorlati feladatnak, a melynek a tudomány egyes ágai mintegy alárendeltetnek, nem szabad a tudomány körén egyáltalán kivül eső célnak lenni, s általában nem olyannak a mely tudományban megismert igazságnál alsóbb rendű volna, mert akkor a tudomány s a benne megismert igazság tétetnék eszközévé idegen érdekeknek, következőleg csak amaz illető tudomány körében levő legmagasabb igazság érvényesítése szolgálhat a többi ismereteket maga alá vonó célul. (Folyt, köv.) A HOLLANDI REFORMÁTUS EGYHÁZ. II. M a t e r i a 1 i s rész. (Folytatás.) Istenről, vallásról. ,,Azon evangyéliumban, melyet az egyház Máté nevéről nevez, két igen érdekes elbeszélést találunk. Egyik le van irva a 19-dik r. 16 — 20 verseiben : „Egy ember Jézushoz méne és mondá neki: Micsoda jót cselekedjem, hogy az örök életet vehessem ? És ő monda annak : Tartsd meg a parancsolatokat. — Monda az Jézusnak: melyeket ? Jézus pedig monda: Ne ölj, ne paráználkodjál, ne orozz, hamis vallást ne tégy, tiszteljed atyádat és anyádat: és szeressed felebarátodat, mint temagadat." Nem feltünő-e, hogy itt Jézus szót sem szól az istenről ? minden az ember, a felebarát körül forog. Közönyös-e tehát, miként érzünk isten iránt ? Megnyerhetjük-e az örök életet, lehetünk tökéletesek, birhatunk-e kincset menyországban, a nélkül, hogy gondolatunkkal, érzésünkkel, akaratunkkal bizonyos összeköttetésbe lépjünk istennel ? Jézus itt csakis az erkölcsiségről szól, s váljon a vallás nem épen úgy az ember lényegéhez tartozik-e mint az erkölcsiség ? Ezen kivül, — váljon előszámlálta-e Jézus mindazon kötelességeket, melyekkel felebarátink iránt tartozunk ? Vagy pedig, nem lehetne-e az egészet az utolsóba „szeressed felebarátodat, mint te magadat" — befoglalni. A másik elbeszélés (Mát. 22, 35 — 41) igen alkalmas, hogy mind ezen kérdésekre megfeleljen. Egy törvénytudó farizeus kérdé Jézustól! „Mester melyik a nagy parancsolat a törvényben ? Jézus pedig monda neki: szeressed a te uradat istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez : szeressed felebarátodat, mint temagadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." Mily szembetűnő egyszerűség! Az emlékezetet nem kell többé egy hosszú sor parancsolattal terhelni, az