Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-05-20 / 21. szám
kimaradhatatlan correlatumai az egyházi főtanodák e's egyetemek. Ismét nagyon természetes és következetes eljárása a római egyháznak még ma is, hogy a hol és a mennyire csak hatalmában áll, az egyetemeket minden facultásaikkal dogmaticai tekinteteknek igyekszik alárendelni. — De ugyan ez okokból világos, hogy a főtanodáknak egészen egyházi intézetekké bekeblezése egyedül a róni. kath. egyház elvéből érthető, ott következetes eliárás; és ez eljárás rendén is volt a római katholicismus világuraságának korában, azaz akkor, mikor az összes európai művelődés vezére a róm. egyház volt. — Azonban az emberiséget semmiféle hatalom sem képes maradandóul megállítani haladásának egy stádiumán. A nemzetek műveltségének nagykorúságra jutásával a róm. egyház mindenben atyáskodó felügyelete nemcsak fölöslegessé, de sőt elviselhetlen teherré lön. Bekövetkezett a reformatio, a mely épen az által, hogy az egyházat minden világi azaz nem vallásos elemektől megtisztította, — ép ez által a belé keblezett szellemi hatalmakat, államot, művészetet, és tudományt s következőleg a főtanodákat is tőle emancipálta. Az összes polgárisodás menetének oly lényeges átalakulása minő a reformatio, valamint be nem végződhetett ugy nem is kezdődhetett egyszerre és egy ténynyel, hanem lassanként kellett oda érlelődni a dolgoknak. Igy a tudomány és főtanodák ügyében is. Még a reformatio érvényesülése előtt kezdték az emberek elevenen érezni, hogy a főtanodák nem csupán egyházi hanem országos intézetek is, és lassanként p. o. Németországban az egyetemek állításához a pápai jóváhagyás mellett a császári megerősítés is szükséges lön, (sőt később a 16-ik század közepén a pápa maga elismeri, miként az egyetem alapításánál a császári engedélynek meg kell előznie a pápai megerősítést) sajátságos, hogy Németországban épen a wittenbergi egyetem volt a legelső, a mely egyedül császári engedélylyel lön fölállítva. A reformatio után pedig különösen a prot. országokban (de egyebütt is) minden pápai s bármiféle egyházi engedély, vagy elismerés nélkül részint maguk az államhatalmak, részint az államban levő egyesek, testületek és társulatok csupán az államhatalom tudtával állítottak főtanodákat. És pedig nem csupán a jogi, vagy természeti tudományok müvelésére szolgáló akadémiákat, hanem a tudományok egyetemének kezelésével foglalkozó universitásokat, a melyekben nemcsak hogy a theologiai tudományok is tárgyaltatnak, de legtöbbnyire úgy a prot. mint a római kath. theologia külön facultásokban van képviselve. És ezen akár egyesek, akár államok által állított egyetemekből kikerült egyének csakúgy lesznek rom. kath., mint j>rot. papokká is, ha az illető egyház saját vizsgáin elég képesítetteknek találja őket az egyházi hivatalok viselésére. Igenis tehát az európai főtanodák történeti eredetüket tekintve az egyház kebeléből születtek meg és nőttek ki, de épen mivel természetűknél fogva nem abba tartozók, azért kinőttek belőle. Es ha még ma is oda az anyai kebelbe akarnánk őket visszaterelni, ekkor nem csak katholizálni, — hanem csecsemői állapotára visszakényszeriteni - kellene a tudományt és tanügyet, a mi lehetetlenség. Egyes tanodákat kétségen kivül lehet olyanokul rendezni be, hogy bennük a tudományos és akadémiai élet gyermekkori ártatlanságában és fejletlenségében éldegél, hanem azután a producált eredményük is g yermekes. Nyomosabbnak látszik már ama másik ellenvetés, a mely szerint a főtanoda vagy épen csupán theologiai akadémia (a főtanoda egy ága) vagy pedig a theologia is egyik kiegészítő része. És ha egyébként a főtanoda, nem egyházi intázet is, ha a többi tudományokhoz nincs is az egyháznak semmi köze, de legalább abba az akadémiába vagy facultásba már mégis csak bele szólhat, a melyikben saját positiv hitelveit tárgyalják, a célból, hogy a hallgatókat a papi hivatalra képesítsék. Mert hisz a theologiai tanfolyam az egyház számára áll fön. Csakhogy az okoskodásnak épen ez utolsó pontja sem áll, a min az egész követelés alapul. — Nevezetesen a theologia a körébe tartozó disciplinákkal együtt vagy tudomány, vagy nem. Ha nevn az, akkor a theologiai tanoda legfölebb confessiókat, liturgiái formulákat és egyházi rendszabásokat betanító iskola és nem akadémia. Ha pedig a theologia tudomány, t^gy azzal nem bárkinek is a kedviért, hanem azért lehet és kell foglalkozni, mert a tudománynak legalább egyik ága levén, tudományos gondolkodásunk reá vezet. Az egyetemen p. o. a melynek a tudományok egyetemét = a tudomány egész rendszerét kell felölelnie, nem azért lehet és kell theologiát tárgyalni, mivel az egyháznak ugy hasznos, hanem mivel a vallás igazságainak belátása, s gondolkodva megértése az emberi tudalomnak oly szükséges és kiegészítő oldala, hogy az nélküle hézagos volna ; — mivel a theologia magának a tudomány rendszerének egyik kiegészítő része, s az nélküle csonka volna. A theologiának a többi tudományokkal való ime benső összefüggését, s általában az egyes tudományoknak a tudomány egészében való egységét semmit sem zavarja, sőt megerősíti az a körülmény, hogy az egyetemeken az egyes tudományok egészen külön és egymás iránt annyira önálló facultásokban műveltetnek, hogy azok bármelyikét is külön tanodává lehet tenni, minők p. o. a mi theologiai és jogi akadémiáink. Valamint a tudomány magában egy, ismereteinknek egybefüggő teljessége, hasonlóul egynek kell lenni annak ,az intézetnek is, a melynek leglényegesebb feladata az ifjakat a tudomány templomába beavatni és tájékozni. Benne a tárgy bőségénél fogva is több tanároknak kell müködniök, s ezek száma a szerint szaporodik, a mint a tudomány valamely része annyira megnövekedik, hogy kezelésére egy külön embert igényel, de a nélkül hogy ez által a tudományágaknak egy egészszé összefüggése s a tanodának is egysége szétszakittatnék. Ez volt a studium generalenak vagy universitásnak történetileg is első alakzata, a mikor még a külömböző facultások nem is voltak fölál-