Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-07 / 19. szám

igazsága és érdeme által nyerte, hanem isten örök jó tetszéséből és kegyelméből. Azonban ez az ember eszményképe, mi csak hoszszas fejlődés által valósul meg. 3. Jézus személyéről. Az ember eszméje, mely a teremtéskor isten előtt állott, Jézusban megvalósult, vagy az ige testté lett. Jézus tanában, életében, működésében nyilvánult az igaz vallás. — Jézus valóságos ember volt, de istennel a legszorosabb összeköttetésben. Isten Jézusban volt, a mennyire csak a végetlen az emberi természet képes, hogy az istent befogadja. Az ember Jézus azon orgánum, mely által a logos, mely a mindenséget isteni erővel és élettel áthatja, dicsőségét a földön kijelentette. Jézusban isten és ember a legtökélyesebben egyesült, ő istennek az emberi tökélyben lehető legfőbb nyilvánulása volt. 4. A bűnről. Az ember nincs még annyira fejlődve, hogy a Jézusban nyilvánult vallásos életet kellőleg méltányolni tudja, a testiség gyakran erőt veszen a még teljesen ki nem fejlett lelken, s az ember bűnt követ el. A bün nem függ az ember akaratától, hol nyilvánul elválhatlan és szükségképi összefüggésben áll az emberi nem lépcsőnként előhaladó kibontakozásával az érzéki élet kötelékéből, elöhaladásával az erkölcsi szabadság és önállóság felé. A tapasztalás bizonysága szerint az ember érzéki és szellemi természete közt olyan viszony van, hogy az inger a vétkezésre, vagyis a kisértet minden emberrel, még Jézussal is közös. Midőn a szellemi természet elesik, a testi győzelmeskedik: az ember bűnt követ el. Ha a bünt mint esetet tekintjük, nem tartozik szükségesképen az emberi természet lényegéhez, hanem a mindenkivel közös, eredetileg meglévő lelki adomány, s erkölcsi erö mértéke szerint jő elő kisebb vagy nagyobb mértékben, vagy épen nem is jő elő. Ugy látszik, hogy közönséges emberek közt nincs teljesen bűntelen, hanem Jézusban valódi bűntelen életben nyilatkozott az emberi természet nemessége. A. bün természetes és szükséges ugyan, de csak időszerű jelenség az emberiség fejlődésében, s isten örök világ-tervében eszköz isten országa megvalósítására. A jónak hatalma egykor a rosszat lefogja győzni. Az erkölcsi erő a testiséggel való küzdésben fejlik ki, nincs győzelem küzdés nélkül, küzdés ellenállás nélkül. 5. A megigazulásról. A bűnös állapotban az ember igen boldogtalan, s hogy szabadulhasson isten maga lépett fel mint az emberiség növelője ; elküldötte a prófétákat, s az időnek teljességében a tökélyes embert, Jézus Krisztust. A küzdő és szenvedő emberfia meggyőzte a bünt és halált, s a földi embert, az ég polgárává tette. Jézus alapja isten kegyelmének, s a benne vetett hit által igazul meg az ember. A Krisztusban vetett hit nem függ az ember akaratától, az egy neme volna a saját érdemnek, s istent világtervének kivitelében akadályozná; hanem alapja objective az isteni igazság külső kijelentése (<pavépwacqsubjective pedig az isten lelkének az ember belsőjében történendő működése [anoxaXoíjjiq, xXvjocq). Igy igazul meg az ember isten ingyen kegyelméből, nem hitéért, hanem a hit által. 6. A tulajdonitásról, váltságról. Ezen világnézet szerint a bün objective, vagyis mint isten ellen szabad akaratból elkövetett tény, nem létezik, különben a megbocsátás lehetetlen volna. Keresztyén fogalom szerint a bűnbocsánat isten erkölcsi természetéből foly. O atya, senkit nem kárhoztat, hanem megbocsát és megszentel (Ján. 3, 17.). Jézus igy szólott a bűnös asszonyhoz ,,nem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezz" (Ján. 8, 11.).. Ezen fogalommal nem fér össze a közönséges felfogás a bűnről, tulajdonitásról. Jézus azon tudatot ébresztette az emberiseg keblében, hogy az ember nem ugy áll istennel szemben, minta bűnös a bíróval, ki őt elitéli, hanem mint az eltévedt fiu, ki bizalommal kérheti atyjától ,,bocsásd meg bűneimet." Ez a mély értelme van Jézus áldozata bűntörlő erejének, vagy a váltságnak. A Jézus Krisztus által szerzett és biztosított váltság az ember lel-i ki erejének kifejlésében, s tehát a léleknek az érzékiség! bilincseiből a benne való hit általi megszabadulásában! áll. A megváltás célja, hogy minden külső kényszerítést eltörölvén, az embert szabaddá s a vallás terén önállóvá tegye. — Isten nem a bűnöst, hanem a bünt kárhoztatja. Hol a bibliában megboesáthatlan bűnről, örök büntetésről van szó (Mát. 12, 33; 26, 24; 19, 24), Jézus csak a közszólásformákhoz alkalmazta magát, s azonnal oda teszi, hogy a mi embernek lehetetlen, istennek lehetséges (Mát. 19, 26). A váltság megvalósulása, s az isten országának jövendő győzedelme nem függnek az ember akaratától, hanem alapjok isten azon örök végzésében van, hogy Jézus Krisztus által s a benne vetett hit által az emberi nem rendeltetését megvalósítsa. Krisztus megváltó, nem csak azon értelemben, hogy azokat, kiket isten üdvösségre határozott, megtarthatja; hanem azon értelemben is, hogy azokat, kik az igazság erejének engednek, meg kell tartania. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. NÉPISKOLAI KÖZLÖNY ÉS A PÁLYÁZATOK. Sárospatak, april hó. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 14. számában a pályázatokról egy fontos cikk jelent meg Arvai Józseftől. Midőn én ezt nagy figyelemmel, ismételve átolvastam volna, gondolkodni kezdettem a felett, nem jó volna-e ezen cikkhez, mely reám sok tekintetben igen nagy hatással van és volt, nyilvánosan hozzá szólani. Igy tűnődtem magamban, talán legjobb lesz hallgatni, hiszen mások is hallga t n a kj erre azonban egyáltalában nem voltam hajlandó, mert utóbb is nem jó a fontos ügyeket agyonhalh