Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-30 / 18. szám

r r í> 0 (j o I. Formális rész. 1. „A református egyház a szentírást a keresztyén vallás egyetlen forrásának és próbakövének ismeri, mely által protestáns jellemét nyilvánítja a róm. cath. egyházzal szemben." Ezzel nincs az állítva, hogy csak a szent Írásban van az isteni kijelentés, mert a kijelentés nincs időhöz kötve, hanem folyton történő tény (een feit dat voortduurt). 2. A ref. egyház a sz. írással megegyezőleg megkülömbözteti a „sz. írás" és „isten szava" fogalmait. Isten szava a sz. írásban teszi isten kijelentését. Ezen kijelentésről tudósít a sz. írás, de ezen históriai tudósítás nem maga a kijelentés, tehát nem lehet isten szavának nevezni. Hogy Jézus élt, tanított, a keresztfán megholt, történeti tények, de elbeszélésök nem isten szava, hanem az igazság, mi ezen tényekkel összeköttetésben nyilvánult, s az ember belsőjében öntudatra jutott: evangélium, vagy isten szava. — A prot. confessiókban e két fogalom össze van zavarva, miből a régibb theologusoknál az a tévedés következett, hogy az egész sz. irást, — Pál apostol köpenyege históriájáig — isten szavának, isten közvetlen munkájának tartották, a szent írókat pedig csak a szentlélek írnokainak, s tévedhetleneknek. A gépies inspiratio elmélete a szentirással ellenkezik, tehát ha a ref. egyház alapelvét megtagadni nem akarja, a con -fessióból kihagyandó. 3. Megkülömböztetvén a sz. írás és istenszava fogalmait, az a kérdés áll elő, mi alapon lehet az isten szavát annak, a Jézus által alapított vallást igaznak és üdvözítőnek ismerni ? A rom. cath. egyház itt a csalhatatlan egyházra hivatkozik, a reformátorok a csalhatatlan szentírásra. Mind két okoskodás circulusban mozog, s az első nézet szerint az egyház, az utóbbi szerint holt betűk uralkodnának a keresztyének hite fölött. A későbbi rationalisták és supranaturalisták a ker. vallás igazságát historico-kritikai uton bizonyították, először megállapították, hogy Jézus isten küldöttje és fia volt, mert csudákat tett sat. Ezen módszer a ker. vallás igazságát néhány olyan ténytől teszi függővé, mely a tapasztalás szokott körén kivül esik, s különben is nem azért kell istent, felebarátinkat szeretni, mert Jézus csudákat tett, feltámadott. Azon alap, melyre a ref. egyház a keresztyén vallásról, mint históriai tényről való ismeretét épiti, — a dolog természete szerint nem lehet más, mint a szentírás bizonysága. Ellenben azon alap, melyre magának a vallásnak igazságát épiti, és a szentírásban isten szavát, mint saját meggyőződése kinyomatát ismeri fel, ép oly kevéssé lehet az egyház bizonyságtétele, mint a biblia könyvek valódiságának és hitelre méltóságának historicokritikai bebizonyítása, hanem a szentlélek bizonyságtétele, vagy más szókkal: magának az igazságnak hatalma az ember istennel rokon lelke fölött. A keresztyén nem ismer el más tekintélyt, mint az igazságét. Nem azért gyülekezik a keresztyénség Jézus zászlója alá, mert Jézus és az apostolok rendkívüli egyének voltak, hanem, mert elismeri, hogy tanuk isteni, szavaik az örök élet szavai. A ker. vallás igazságának bélyegét önmagán hordja, a keresztyén ember öntudata, gondolatja, érzése, okossága és lelkiismerete a Krisztussal való közösségben a sz.-lélek által megtisztítva — teszen róla bizonyságot. (í. Ján. 5, 6. stb.) Tehát a szentírás, mint a keresztyénség történelmi forrása, azon szabály, mely szerint a keresztyén ember, históriai szempontból megítélheti mi keresztyéni, s mi nem ; hanem vallásos szempontból tekintve a keresztyén hitének nem szabályát, hanem kifejezését foglalja magában. (Folyt, köv.) BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Mózes öt könyve. (Folytatás.) Nicolasnak a német részletkutatások felhasználásával irt jeles dolgozata mindenesetre sok világot dérit a hyperkritika által nem kevésbé, mint a kritikátlanság által váltig elhomályosított kérdésre; és nem kis érdeme Nicolasnak az, hogy a hozzávetésekben mértéket tartván, semmit nem állit, amit ugy ahogy adatokkal bebizonyítani nem törekszik. — Annál sajnosahb, hogy nem ott vette fel a vizsgálat fonalát, ahol a dolog természeténél fogva föl kellett volna azt vennie. Nevezetesen tisztába kellett volna mindenek előtt hoznia, mily természetűek lehettek amaz első kútfők, a melyekből a legelső följegyzések meritteítek. Ezt tennünk annyival szükségesebb, miután világos, hogy végeredményben amaz első kútfők milyenségétől függ az egésznek mivolta. Feladatunk lévén tehát a kérdést ezúttal lehetőleg kimeríteni, vizsgáljuk meg legelőször, mi úton jutottak a a sz. írás szerzői a világ s különösen az emberiség első eredetéről szóló tudósításokhoz'? Mert minél tisztább fogalmunk van Istenről és ennek az embervilágban fejlődés litján létesítendő szent rendéről, annál kevésbé oszthatjuk azok véleményét, kik a biblia keletkezését úgy képzelik, hogy Isten azt az Íróknak mintegy toll alá mondogatta. — Ha pedig ezt föl nem tesszük, a mint föl nem tehetjük, akkor mikép értsük azon dolgok leírását, melyek Ádám teremtése előtt történtek? Ki volt annak szemtanuja, hogy leírhassa ? Vagy meglévén már az ember, rögtön a míveltség azon fokán állott-e, hogy már történetíráshoz is hozzáláthasson ? Általában pedig honnan vették volna az első emberek a történetírás első legnélkülözhetlenebb kellékét, a korszámítást, mely hoszszas csillagászati észleléseket föltételez ? Hogy valaki felszámíthassa hány évig élt Ádám, mindenekelőtt az időnek évek szerinti felosztását kellett ismernie; ámde feltehető-e ez az emberi fejlődés legeslegelső stádiumán ? Ily kérdések özönnel tolulnak fel az előtt, ki a bibliát elfogulatlan elmével vizsgálja és valóban rosz