Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-04-23 / 17. szám
csak a „kegyes óhajtások" sorában látjuk azt életre nem költve üres és tétlen álomban szunyadni. Bizonyosan „valami bajnak kell lenni Dániában" hogy e sürgetős ügyet a tanügyi bizottmány Révkomáromban tanúsított meleg pártolása után is, mind e mai napig senki föl nem karolta s meg nem inditotta. Egyházi irodalmunk jelen stádiumán két vélnmény áll szemközt az érintett lap megindítása s keresztülvitele árdekében. Egyik külön szakadást akar, elszigetelve magát a gymnasiumtól és akadémiától, kizárólag „elemi iskolai közlönyt," mivel a népiskolai ügy, elienmondhatlanul megérdemel egy sajátlagos szak-közlönyt, de igénybe is veszi azt minden időben és mivel nem látja jónak az egymástól annyira különböző elemeket egy és és ugyanazon folyóiratban összeelegyiteni.. A másik nem véleményez különszakadást," hanem összes erővel biztosabb célt érni törekszik s a célba vett „növelészeti közlönyt" egyetemes protestáns iskolai közlönynyé óhajtja átalakíttatni. Én nem akarok itt sem egyik, sem másik vélemény mellett hosszasan vitázni; sem arról terjedelmesen értekezni, ha vájjon elemi vagy egyetemes iskolai közlönyünk legyen-e? Csak tájékozásul elevenítem föl kinek kinek emlékezete lapjain a mult idők elmosódott képeit — mindenek felett pedig a „tanügyi bizottmány" gondos figyelmét akarom e tekintetben az 1860-ik évre egy kevéssé visszavinni, és ujjal mutatni a különben jobb sorsra érdemes „Néptanítók könyve" szomorú sorsára, melyben csak 283 mond kétszáz nyolcvanhárom előfizető tengette a lelket iskola tanítóink részéről. Es e mélyen leverő és semmi szépet és jót fölkarolni nem akaró részvétlenség és megfásult közönyösség hallatára ily érzékeny felkiáltást olvasunk már 1861-ben az „Iskolai Lap1 , 10-ik száma első lapján: „Boldog Isten ! 283 előfizető egy nagy Magyarországból! nagyon csekély és hitvány szám protestáns tanítóink 4000-nyi nagy számához képest! Én félek, hogyha csak ily pártolásnak örvend iskola tanítóink részéről ez az igen hasznos és szellemi magas céljához mérve, nagyon is olcsó szakközlöny; ugy nem sokára kondulni fog másodszor is, népiskola tanítóink legnagyobb szégyenére, az enyészet harangja, e halhatatlan névre oly igen méltó „Iskolai Lap"-nak." Es az emiitett növelészeti közlöny szerkesztője az idézett szavakra ily őszinte, de keserű érzetből fakadt nyilatkozatot tesz közzé ugyan csak a 10-ik szám 84-ik lapján: „Nem szeretjük saját bajainkat közszemlére állítani, hogy a közönség mintegy csupa könyörület által indittassék a lapunkra való előfizetésre; de miután a t. szerző fönebbi cikkében erre alkalmat nyújtott, elmondunk egyet-mást őszintén. Előfizetőink száma e félévben 230, holott 250—260 kell csupán a nyomda és pósta költségek fedezésére, ha egy számban % ívnél többet nem adunk is. Innen yan, hogy eddig azon szándékunkat sem teljesíthettük, hogy % ív helyett gyakrabban adjunk egész ívet, sőt mellékletekkel is kedveskedjünk Mind erre ily körülmények közt nincs kilátás. A jövő félévben adjuk ugyan a lapot, még azon esetre is, ha a fönebbi szám a helyett, hogy szaporodnék, apadna ; de hosszabb időre ily áldozatokat jogosan senki sem várhat tőlünk. Mi önzetlenül, anyagi haszonra számítás nélkül álltunk e vállalat élére ; a mi jövedelemre kilátás lenne, ezt magára a lapra kívántuk fordítani. De ugylátszik, „tanítóink nagy részének tudomány semmi áron sem k e 1 1." És mélyen tisztelt „tanügyi bizottmány" vagy ki az érintett lapot kiadni vagy szerkeszteni óhajtja jövőben, ezeket tudva, hallva és olvasva, miután falusi taní -tóink legnagyobb része mind e mai napig, sem szellemileg, sem anyagilag magasabb fokon nem áll, mint 3 861-ben, ugyan támaszkodhatunk-e a gymnasium és akadémiai tanárok kizárásával elemi tanítóink egyedüli pártolására, a kérdéses szakközlöny megindításában ? Bizony, ha részletekbe akarnánk itt bocsátkozni, rettenetes dolgokat kellene elmondanunk, a néhai megboldogult „Néptanítók könyve" és az „Iskolai lap" részvétlenség miatt szenvedő életéből, melyre minden gondolkozás nélkül határoznának az illetők, egy protestáns egyetemes iskolai közlöny megindítása felett; mert én részemről igen félek e sikamlós téren kezet nyújtani a „Pataki Füzetek" Xy írójának, ki jóhiszeműségében s a falusi tanítókban vetett vérmes reményében, minden áron külön szakadást akar és ajánl. Ha külön szakadunk két iskolai lapnak kell lenni, s ez annál örvendetesebb jelenség lenne egyházi irodalmunk életében csakhogy akkor az egyik okvetetlen megbukik, mint megbukott falusi tanítóink nem kis szégyenére 1860-ban és 61-ben a „Néptanítók könyve" és az „Iskolai lap." Ennek okadatolása rövideden csak ennyiből áll: probatum est. És most, midőn nt. szerkesztő urnák is e tárgybani becses véleményét nagyon ohajtanók e lapok hasábjain, olvasni: minthogy iskolai ügy s magyar népünk nevelési ügye forog szőnyegen s ezt szóval és tettel is pártolni és elősegélni hazafiúi szent kötelességünk, ide zárok 3 o. é. forintot, szútori kisded egyházam hívei részéről, Czelder Márton kedves atyánkfia fölhívására, hogy Moldvában a szászkuti, és Oláhországban a p itesti egyszerre épülő két magyar iskola, mint a magyar nemzetiség plánta helyeinek fölépithetése elősegéllésében, kisded egyházam ezen néhány fillére is megláttassék a nagyobbak gazdag adományai között. Simon Sámuel, szútori lelkész. FELSŐ-BORSODI TANÍTÓI ÉRTEKEZLET. Felső-borsodi nt. egyházmegyénk még az 1862-ik év nov. havában megnyilt tanitóképezdei rendkívüli tanfolyamra kebeléből saját költségén négy — minta iskolai
