Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-23 / 17. szám

aeque atque affectionibus humanis fűit, et tentationibus quoque, ad peccandum sollicitantibus, fűit objectus." ,,Qui homo erat, humanitate cum reliquis hominibus omnibus junctus, idem ab his omnibus eo distinctus erat, quod perfectus erat homo, merito xaz' dictus o ücoq rou ' ovöpcüTtou, ingenio quippe praeditus excellentissimo, eoque per peccatum non turbato, neque impedito, ' avafj.ápTyToq." „Ejusmodi vitám non modo Jesus Christus cum in terra adspectabiiis esset, sed eandem vitám etiamnum agit et patefacit." Jézus halála utáni életét bizonyítják azután történt csudákból, — pl. Pál apostol megtérése, — az egyház kormányzásából, — pl. hogy a reformatiót létre hozta. — „Potuisse Jesurn Christum ita, etiam postquam e terris discesserit, perpetuam agere atque ostendere vitám perfectam, minus est mirandum cum idem ille, etiam antequam in hanc terram veniret, vitám ejusmodi egerit." Örök életet csakugyan nem tulajdonitanak Jézusnak, „mert ezt sem ő, sem az apostolok nem hiszik, s csak annyit mondanak, hogy „Ábrahám előtt, világ teremtése előtt élt. A gröningai theologusok nem mindnyáján ismerik el, Hogy Jézus földi élete előtt is élt mint Logos. Némelyek a Logost isten erejének tartják, melyet Jézussal kitűnő mértékben közölt. A többiek szerint „sem függ Jézus tisztelete a praeexistentia elfogadásától, mert az első három evangelista is jeles hirdetője volt az Urnák, jóllehet a praeexistentiáról semmi határozott nyilatkozatot nem teszen".*) Szorosabban megegyeznek abban, hogy Jézus csak egy személy, csak egy természete van, az istenemberi. „Est igitur Jesu Christo natura spirituális una, quam et cum Deo et cum Divini item generis hominibus communem habét Habét autem hanc naturam spirituálém gradu excelsissimo, ita ut Deo proximus, hominibus omnibus ionge sit superior" 2

) — Az „isten fia" nevezetnek nem tulajdonitnak semmi metaphysicai értelmet, hanem csak az ó testamentomból vett népies szólásformának tartják.3

) A Christologia második része szól Jézus munkájáról. Hogy felséges müvét, az emberiség megváltását végrehajthassa, isten oktatta mind a földi előtti életében, mind ebben. Végrehajtotta egész földi élete, csudatételek, és az egyház alapitása által. A Dogmatika második része szól az istenről. Az egész természet, főként az emberi, isten-ismeretére vezet; de a keresztyén theologiában mindent Krisztusból kell kimagyarázni. — „ Jesus4

) Deum semper Patrem dixit et in se Patrem ostendit, eumque tenerum atque amore plénum, sed amore justo et sancto, suosque instituen*) „De Gron. Godg. p. 164. 2) „Lin. Theol. Chr. pag. 52. 3) De Gron. Godgel. p. 176. 4) Lin. Theol. Chr. p. 54-55. tem." — Isten a bünt megbünteti ugyan, de az absoluta praedestinatio az egyház értelmében, szeretetével össze nem egyeztethető. — Jézus egész élete, tanítása és az egyház alapitása által váltotta meg az embereket, nem pedig halála által engesztelte meg az isten büntető igazságát, s tett eleget bűneinkért. — A sz. háromság fogalmát elvetik, az Atya és Fiu közötti viszonyt egészen az Ariánusok szempontjából tárgyalják; a szentlélek nem személy, hanem isten ereje, mely az egyházat áthatja, s épen uuy nevezhetjük erőnek, igazságnak, szeretetnek, világosságnak, mint szentléleknek. *) A Dogmatika harmadik része az Anthropologia tanít az emberről. Itt szólnak először az ember természetéről, mely isteni, de fejteni, képezni kell; azután az ember rendeltetéséről, mely abban áll, hogy istenhez ha^ sonlók legyünk; végre az ember erkölcsi állapotáról, mely romlott és bűnre hajlandó. — Itt is mindent Jézusra viszonyítanak. Az ember eredeti romlatlan természete először és egyedül benne nyilatkozik; az ő életéből tanulhatjuk meg, mi az ember rendeltetése. Ö nem elérhetlen magasban lebegő ideál, hanem testünkből való test, csontunkból való csont, általa hozzá hasonló lahet és kell hogy legyen az ember. Mennyire romlott az ember, Jézus sorsa, és a k. vallás története tanúsítja. Végül a Soterologia, vagy Idvtan (Heilsleer) nem azt adja elő, mit tanit az evangeliom az ember üdvösségéről, hanem, hogy az evangeliom által minő üdvösséget ad nekünk Jézus. Az egyházra itt is nagyobb súlyt fektetnek, mint a melynek rendeltetése, hogy az egyes embert, mint az összes emberiséget az üdvösségre elvezesse. A sakramentumok csak mellékesen vannak említve a többi szertartás közt, s csak mint eszközök az egyház fentartására s tovább fejtésére; de a régi dogmatikusok érteimében vett sacramentum tan a gröningai dogmatikából egészen hijányzik. A soterologia egy részecskéjében szólanak az utolsó dolgokról, tanítják a lélek halhatatlanságát, de. tagadják a test feltámadását. Elégnek tartám a Dogmatika utolsó három részét csak röviden megemlitni, miután az elsőt, mely a gröningaiaknál legfontosabb, bővebben ismertettem. Még csak néhány szót az apologetikáról. Miután a Dogmatikában bebizonyították, hogy a ker. vallás igaz, és miként igaz, — az Apologetikában nem annyira védelmezik e vallást, mint inkább becséről szólanak s ajánlják. „Praestantissimam igitur dicimusreligionem, quam J. Chr. spectavit, non unam praestantem, quia nulla vera religio est, quin aliquam praestantiam habeat. Imo sola est absolute praestans, qualis in ipso Jesu Christo pláne perfecta aderat et ex ipsius mente in Christianis magis magisque fieri debet. Religio Christiana est a perfectissimo, Jesu Christo, profecta, jam in gentibus maximé diversis invaluit, eamque habét naturam, ut omnibus omnino desideriis satisfaciat, fierique igitur, et *) 1. De Godg. pp. 183-185 és Lin. Theol. Chr. p. 92-107.