Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-23 / 17. szám

possit et debeat maximé universalis. De religionis hujus praestantia agendum est Apologeticae.'- *) Az Apologetikának három része van, 1. Commendatio Jesu Christi, 2. Ecclesiae Christi, 3. Religionis Christianae. Nem célom ezen részeket külön tárgyalni, mert az eddig mondottak is vethetnek rájok némi világot. Jézus személyének, működésének magasztalása itt is a fő doiog. Hogy kimutassák mily magasan áll mindenek fölött, töobek közt összehasonlítják az előtte élt legnagyobb alakokkal, minők : Konfucius, Zoroaster, Mózes, Pythagoras, Sokrates; a legkitűnőbb keresztyénekkel, minők Pál apostol, Origenes, Chrysostomus, Bernhard, Luther, Wilberforce és Mahumed „qui et ipse optima, quibus gavisus est, ex Jesu hausisse dicendus est, phantasia et religiositate sua adductus, inter Arabes Ecelesiam condere voluit meliorem, quam suo tempore Christianam existimabat esse. atque ita regnum religíoso-civile condidit, vitiis non paucis, sed imprimis virtutibus suae nationis conspicuum." Tehát G-röningában Mahumed is a jó keresztyének közt szerepei! Ennyit a gröningai iskola rendszeréről. Halljuk már saját magokat jellemezni: „Mi nem akarunk semmiféle rendszert épiteni, nem akarunk iskolát alapítani, hanem mint evangeliumi theologusok kötelességünk szerint igyekeztünk az igazságot mélyebben megismerni, és a történelem s régibb és ujabb theologusok nézete által segitve, egyszerűbbé és világosabbá, észszerűbbé és elfogadbatóbbá, termékenyebbé és áldásthozóbbá tenni annál, mint ránk maradott". ,?

Tudományos és egyházi irányunknak első jellemvonása, hogy igen ritkán vagyunk negativek, s mind:

g eléggé positivek, hogy keveset rombolunk, sokat épitünk. Második, hogy az elméletet és gyakorlatot egyesiijük. Mint a gyakorlat kedvellői valódi hollandiak vagyunk, kiknek törekvése mindig gyakorlati. Az evangelium szolgájára nézve legfőbbnek tartjuk, hogy a gyülekezetet oktassa, növelje, látogassa a hiveket, legyen első erényben és az isten félelmében, terjeszsze az evangéliumot, éljen Krisztus példája szerint, vele és istennel egységben. Mi a gyakorlatot az elmélet által igyekszünk tisztázni és tökélyesiteni, s ezért komolyan tanulmányozunk; de a tudomány ön magában előttünk mit sem ér, mert nem az ember van a tudományért, hanem a tudomány az emberért. — Előadásunkban az önmagát fejtő sokratica methodust követjük. A községet ugy mint tanítványainkat mindenek fölött az isten-félelmére igyekszünk tanitni; de mint valódi mystikusok az isten felelmét nem tesszük függővé bizonyos meghatározott vallásos fogalmaktól, vagy valamely rendszeres dogmatikától." A kalvinizmust ugy kívánják feltüntetni, mint a holland kharakterrel ellenkezőt; a valódi nemzeti jel— *) Lin. Theol. Christ. pp. 179—181, 187. **) L. Th. p. 206. lem a Remonstransokban nyilatkozott. Saját rendszerökről szintén azt mondják, hogy a nemzeti jellem valódi kinyomata, s történelmileg is a hazai theologusok nyomán fejlődött, idegeneknek kevés befolyása volt rá. Több tudóst, s tudományos irányt emlitnek meg, főként a régi alexandriai iskolát, melylyel legtöbb tekintetben megegyeznek. — „Jézushoz híven ragaszkodni s általa hinni az Atyában — a supranaturalistákkal; megismerni — a ví tionalistákkal; Jézust s általa az Atyát szeretni a mystikusokkal közös elvek/' (Folyt, köv.) EGYHÁZ-KÖVETÉS. Napjainkban — midőn az erkölcsiség korlátjai annyiszor, s oly különböző alakokban hágatnak át, hogy a jó lélek sir azok láttára s hallására — örömmel idvezeltem a „Prot. E. és I. Lap"ok idei 9. 10. és 11-ik számaiban „az agyház-fegyelemről" Sz. K. aláírással közlött valódi apostoli szellemben irt cikket, s midőn az abban kifejezett nézetek legnagyobb részének a legbensőbb meggyőződéssel aláírok, szabad legyen t. Sz. K. úrhoz egy őszinte kérdést intéznem, mely ez: „mi az oka, hogy oly jól átgondolt, s részletezett fegyelmei közt egy szó sincs az ,,oly sok egyházmegyékben — legalább a király-hágón inneniekben — gyakorlatban levő egyházköveté s r ő 1 '( Ez nem azért tünt fel előttem, mintha a 25-ik pont alatti 7 fokú íegyelmi eljárás valamelyike ne pótolhatná ennek hiányát; de mert szeretjük nevén hívni a gyermeket ; s ha azon esetekre is milyenekben nálunk legalább szoktuk az egyház-követést gyakorolni p. o. paráznaság, törvénytelen házasság, nein találjuk fel e fegyelmi eljárást t. Sz. K. úr nézetei közt, azon véleményben lehetünk igen sokan, hogy ott vagy nincs az egyház-fegyelem e neme gyakorlatban, vagy más név alatt hajtatik végre. Mi volt régebben az egyház-követés nálunk '? irtózik a jobb érzésű ember kimondani. Egy liosszu héten át — mint bélpoklos — az egyház tornácában ülve, minden bemenők és kijövök gunyjainak, pökdöséseinek kitétetve, a következő innepen, a legrneggyalázóbb módon az egyház belsejébe bevezettetve kellett, sokszor a legkíméletlenebb dorgálás, szemrehányás óráig nyúló szavait térden hallgatni — s az eszméletét is elvesztett bűnösnek, egy hosszú imádságot után-mondani, egy kárörvendő, legalább ujság-vágyó gyülekezet szine előtt, e neme az egy ház -követésnek, hála az emberibb érzést tanúsító ujabb kornak mindenütt megszűnt. De helyét felváltotta egy szelídebb modorú eljárás; melynél fogva a paráznaság bűnét elkövetők — inkább csakis ezek — ennek minden fokozataiban, a lelkész által, két, vagy több tanú előtt a lelkészi háznál — néhol az egyházban — bűneikre figyelmeztetve, azokról vallásttevő — s még jobbulást ígérő könyörgés elmon-