Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-16 / 16. szám

Mózes törvényei és ezek eseményeiről szóló külömböző följegyzéseket eszközölni. Mind ezeknél fogva több jehovista munkát kell fölvenni, melyeket később az elohista alapszövegbe beleszővén, megalakult a Pentateuchus négy első könyve. A mi azon iratok keletkezési korát illeti, mindössze a határokat lehet megállapitani, melyeken belől azok Írathattak. Sem az elohista alapszöveg, sem a jehovista gyűjtemények a királyság első koránál elébb nem keletkezhettek, miután bizonyos kifejezések világosan Salamon templona létezését mutatják és Jósue könyvében, mely pedig szorosan a Pentateuchushoz tartozik, említés van a Széfer Hajjásárról, mely, a mint 2. Sam. 1, 18-ból látható, Dávid után költ. — Más részről a legkésőbben költ iratok Juda királyságának lerombolásán túl nem írathattak, miután sehol e nagy eseményre célzás nem találtatik. Még kevesebbet tudhatni amaz iratok keltének helyéről. Ha Ewald határozottan állítja, hogy az Elohista Iudeában élt és irt, ez Nicolas szerint alaptalan ráfogás ; mert midőn Ewald a maga állítását arra alapítja, hogy az Elohista a cultust, a szertartási rendeleteket s a papságot illető vonások leírásában legkörülményesebb és ebből következteti, hogy a szerzőnek a templom közelében kellett élnie: ez Nicolas szerint azon hamis föltevésen alapszik, miszerint oly darabok is, hol a Jehova név van használatban, bizonyos irályi és más ismervek után ítélve az Elohistának tulajdonítandók. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY, A NEPISLOLAI KÖZLÖNY PROGRAMMJA. A ref. egyetemes tanügyi bizottmány, hogy a népiskolai ügy lehető elébb vitele végett mindent megtegyen, célszerű iskolai könyvek létre hozásán felül Népiskolai Közlöny megindítását hozta javaslatba a komáromi jegyzőkönyv 25* pontjában. A nagy fontosságú indítvány közhelyesléssel fogadtatott az egyházkerületek által; az eszme megvalósulását, mint az időszaki sajtó útján közzetett nyilatkozatokból látni lehetett, a közönség türelmetlenül várja és követeli. Szerencsés előjelek. A hazai protestantismus láthatárán egy ragyogó szivárvány kél a népiskola felett az irodalomban, mely annak jövő nagyságát hirdeti és biztosítja. Annak fejtegetésébe bocsátkozni, mennyire szükséges egy ily tartalmú folyóirat, csak bántalmára volna a közönségnek, mely az iránt oly kitűnő részvétet tanúsít, megérkezését szívesen várja. Nem ismerni a sajtó hatalmát rövidlátás, nem akarni elismérni konokság. Ismerjük a magunk egyéni állását szemben a közügyekkel; tudjuk, mi!y becses, drága és szent jogok örökségét vettük a proteatantismusban; tudjuk, hogy annak kebelében a tanügy mindnyájunk közös ügye s rendezéséből nem vagyunk kizárva. De ha jog reánk nézve egy oldalról, hogy hozzá szólhassunk, kötelesség más részben, hogy híven gondoskodjunk róla. A protestantismus nem tűrheti e setétséget és zárkozottságot, a világosság után eped, éltető eleme, mint mindenütt, a tanügy körül is, a nyilvánosság. Ennek leghathatósabb organuma a sajtó. Ho! a tanügy nem sokaknak ügye, hanem mindnyájunké ; hol arra nézve nincs más cél, mint megközelíteni azt, a mi az egészre nézve legboldogitóbb : ott gondoskodni kell, hogy nyitva legyen a tér minden hivatással biró munkás előtt. A protestantismus saját ügyének csak azon feltétel alatt lehet folyvást kezelője, ha mindent meg fog tenni érette, ha a haladás és tökéletesedés eszközeit híven fel fogja használni. E tekintetben semmi sem mérkőzhetik a sajtó hatalmával. Ennek köszöni nagy részben győzelmét a protestantismus. Ez a legyőzhetetlen erő azok kezében, kik világosságban járnak és akarnak világosságot támasztani az elmékben. Ebben és ez által él, fejlődik és terjed a tudomány, s ha mindenütt nélkülözhető volna is, a tanügy egy pillanatig sem állhat fel nélküle. A tanügy azon ága, melyről jelenleg szó van, a népiskolai ügy, illetőleg a népneveles a prot. egyház kebelén honunkban oly roppant fejlődésnek indult, nemcsak, hanem bátran kimondhatjuk, oly nagyszerű átalakuláson ment keresztül a lefolyt évtized alatt, minőt egy egész század sem mutathat fel a múltban. Nemcsak külsőleg terjeszkedett kiebb az ismeretek határa; nemcsak ujabb tanszakok vitettek be a népiskolába, melyekről ott azelőtt soha szó sem volt; hanem öntudatossá kezd lenni a munka, egy részben lélektani s illetőleg tudományos elvekre van fektetve az eljárás, mely kevéssel ezelőtt oly gépies és szellem nélküli volt. Sok részben utóiértük azokat, kik megett kevéssel elébb annyira hátramaradtunk. Örülünk, hogy fajunk hatalmas géniusza ösztönszerű fejlődéssel kevés idő alatt sokat bevégzett a nagy munkából, melyet mások századokkal elébb kezdettek; de hogy minden lehető visszaeséstől meglegyen óva a drága ügy, hogy véletlenül ferde irányba ne tereitessék; hogy az egyház és a közös haza érdekében áldásosán vitessék mindig előbbre : adjuk át teljes mértékben a nyilvánosságnak, 'hadd ápolgassa a közmunkásság, hadd virasszon élete felett a közrészvét. Arról van itt szó: miképen lehet a nép, a milliók értelmi s vallás-erkölcsi képezését minél áldásosabban munkába venni. Lehet-e ennél komolyabb, lehet-e nagyobb fontosságú feladat előttünk ? Nem méltán helyet foglalhat-e ez azon tárgyak közt, melyekkel az időszaki sajtó tüzetesen foglalkodik ? Valóban igen felötlő, hogy midőn nemcsak a magasabb tudományosság és művészet avatottai, hanem a kereskedők, iparosok, kézművesek, földmívelök sajátlagos