Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-16 / 16. szám

gai theologusoknak, ha magok nem tiltakoznának ellene. Hofstede de Groot ezt irja: „A mi irányunk historicophilosophiai, vagy még helyesebben: mi Istennek Jézusban történt kijelentését és tanítását ugy fogjuk fel, mint ^ megtörtént, s folyvást történő tényt, melyet mi exegeticailag, történelmileg, szemléletileg, mystikailag és gyakorlatilag igyekszünk mindig jobban jobban felfogni, megmagyarázni s az emberiség hasznára fordítani," Előadván röviden a gröningai theologia mind tartalmi, mind alaki fő elvét, lássuk miként kezelik a tudomány egyes ágait. Az egész theologia a kristologia, mint központ körül forog. Krisztust a bibliából ismerhetjük meg, e végre szükség van az „exegetikai tudományokra/' — A biblia azon szent iratok gyűjteménye, melyekben Isten szavát tisztán és hamisítatlanul megtalálhatjuk. Azért most nem lehet meghatározni, hogy az isten századok előtt mit tehetett vagy mit nem tehetett, s a sz. könyvek közül melyik authentikus, melyik nem, — s épen azért a tübingai iskolának e tárgyra irányzott nagyszerű munkásságát nem sokra becsülik, de azon ellenkező nézetet, mintha isten a szent iratokat közvetlenül diktálta volna, sem fogadják el, hanem közép utat választottak. Külömbsé£et tesznek a biblia s isten szavai közt, s ismét isten azon szavai közt, miket Ábrahámhoz, Mózeshez stb. intézett, s azok közt, miket hozzánk intéz az evangéliumban ; s ámbár az ó testamentom fontosságát sem tagadják, melynek ismerete szükséges, hogy az ujat meglehessen érteni; de valamely keresztyén igazság bebizonyítására soha sem idézik. A szent irók nem voltak csalhatatlanok, s némely természettani s históriai tény elbeszélésében valóban tévedtek is, de az evangelium prédikálásában nem, hanem a teljes igazságot hirdették. A gröningaiak sokat fáradoznak a biblia terjesztésén bibliai társaságok által, több exegetikai munka is jelent meg tőlok, melyek ellen általában azt hozzák fel a más pártbeliek, hogy felületesek. Ezen ítéletre igy szólnak a gröningaiak: „Sok theologus álláspontjából, — jóllehet ők egyébként nem szólanak rólunk méltánylás nélkül — ez teljesen igaz. De ezen theologusok a keresztyén tanok bizonyítására Jézus és az apostolok mondásait szokták idézni, miket aztán nyelvtanilag és történelmileg magyaráznak. Mi ezt nem tesszük, legalább nemcsak ezt tesszük. Mi mindent istennek Jézusban történt kijelentéséből és tanításából hozunk le; tehát kevés, de nagy, mindent magokban foglaló tényekből, minők isten fiának küldetése, személye, működése, tanítása, szenvedése és halála, feltámadása s az egyházat igazgató működése. . . Használjuk ugyan Jézus és az. apostolok mondásait is, de mint bizonyítékokat csak második I helyen.4

Második forrás, miből Jézust meglehet ismerni az „Egyháztörténet," mert lézus folyvást működik az egyházban, s vezeti azt rendeltetése célja félé. A világtörténet Jézusig nem egyéb, mint az emberiség folytonos előkészítése Jézus megjelenésére. „Az egyháztörténet a Jézusban folyvást történő kijelentésnek, tanításnak és annak elbeszélése, miként fordították az emberek ezen kijelentést és tanítást hasznokra." — Hofstede de Groot „Lineamenta Históriáé Ecclesiae Christianae" cimü munkájában ezen szempontból tárgyalja a dolgot. Felveszen egy előkészítő időszakot, felmutatja, hogy a régi népek, főként a zsidók története s a görög philosophia miként működtek mind ugyanazon egy célra, hogy az emberiséget Jézus elfogadására képesítsék ; hogy Zoroaster, Sokrates, Mózes megannyi lépcsők, melyek által az ember közelebb jutott a legfelségesebbhez, az Isten egyszülött fiához; hogy Jézus megjelenésekor az emberiség egy tekintélyes része több oldalú fejlettsége által képes volt, hogy egy olyan erkölcsi vallásos társaság tagja legyen, milyen a keresztyén egyház, sőt annak épen szükségét érezte. •— Jézus után az események, pl. N. Konstantin megtérése, a reformatio, a francia forradalom stb. azon eszközök, melyek által Jézus az egyházat igazgatja, tökélyesiti, magát ismételve kijelenti, hogy öt, s benne az istent mindig jobban meglehessen ismerni. Minthogy azonban az egyház történetében nemcsak Isten működik Jézus által az emberekben, hanem az emberek is Isten akaratja s Jézus tana ellen : — Jézus Krisztus ezen isteni működését csak az ismerheti s külömböztetheti meg — tisztán, ki őt előbb az uj testamentomból teljesen megismerte. Hogy az egyházban a kijelentés folytonosan tart, pápista fogalom. Külömbség, hogy a gröningaiak szerint a későbbi kijelentés próbaköve az evangelium, mely közvetlen és teljesen tiszta kijelentés, a későbbi pedig csak közvetett; a pápisták szerint pedig a csalhatatlan egyház, a pápa. A gröningaiak szerint az uj testamentom a keresztyén igazságok egyetlen próbaköve, fő, de nem egyetlen élővizet adó forrása, mert a későbbi kijelentésben is a vigasztalás és tanítás gazdag forrását találjuk. Az apostolok kiaknázhatatlan bányát nyitottak meg az emberek előtt, miből a későbbi tanitók már sok becses ércet hoztak fel, s némely dolgot világosabban kifejtettek, mint az uj testamentomban találjuk ; pl. Augustinus segítve a tapasztalás és philosophia által, nem más, de mélyebb felfogást ad a bűnről mint Pál apostol; Bernhard az isteni kegyelem s emberi szabadság tanát; Luther a megigazulásét, Schleiermacher a vallásos érzést fejtették tovább. E szerint a keresztyén igazságok alakra és tartalomra nézve már nem ugyanazok bennünk, mint az apostolokban. A „keresztyén morál" tárgyalásában a gröningaiak sokkal inkább eltávoznak a szokottól, mint a biblia magyarázásban és egyháztörténelemben teszik. A morált Pareau L. Gr. ezen tárgynak a gröningai egyetemen rendes tanára dolgozta ki — „Initia institutionis Christianae morális" *) cimü könyvében, mely a holland theol. irodalom ezen ágában korszakot alkotó mű volt. Szerinte *) „Groningae, apud Oomkens. 1842." 31 *