Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-16 / 16. szám

a morál nem erkölcstan, nem erénjtan, nem kötelességtan vagy Ascetika, hanem „vizsgálódás a fölött, miként képezte és képezi Isten az ö fia által az embereket, azon országban, melyet a fiu a földön alapi!ott, és ma is igazgat." —- Az emberiség tökélyesitésére Jézus az egyházat állitotta fel, élte munkásságát az apostolok tanítására fordította, kik csiráját képezték az egész emberiséget egykor magában foglaló egyháznak. Erről szól a bevezetés. ,,De Jesu consilio, quod ad hominum animos informandos spectat." A morál első része az anthropologia : „De homine et humano genere, divinitus per Christum informando." Fej tegeti, hogy lehetséges, miszerint Isten a Jézus által képezze az emberiséget. Lehetséges, mert az ember eredeti isteni természete a legmagasabb fokú kifejlésre fogékony ; sőt szüksége van rá, mert eredeti állapotát elveszítve, mostani állapota bűnös. A gröningaiak szorosan megkülömböztetik az ember eredeti erkölcsi természetét (natura=aanleg) mely romlatIan;

isteni; és az ember tényleges erkölcsi állapotát (conditio=toestand), mely bűnös. Nem Isten oka a bűnnek, mert Isten az embert a maga képére teremtette, hanem az ember, mert — Pareau szerint — szabadságával vissza élt, s a test kívánságainak engedett: Hofstede de Groot szerint ebből a testtel nem biró bukott angyalok bűnét nem lehet kimagyarázni, tehát a bűn oka az önzés (Zelfzucht), mely az embert Isten törvényével ellenkező cselekedetre ösztönzi — A bűnről való tan az, melyben a gröningai theologuaok egymástól is, s a symbolikus könyvtől is leginkább eltérnek. A külömbség azonnal kitűnik, ha a heidelbergi káté 9, 10, 11-ik kérdéseit a gröningaiak tanával összehasonlítjuk. A heidelbergi káté: Quaest. 9. An non igitur Deus homini injuriam facit, qui ab eo in lege sua fíagitat, quae praestare non queat ? Resp. Minimé: Nam Deus hominem talem condiderat, ut ea praestare posset: verum homo, impulsore diabolo, sua ipsius contumacia, se et omnem posteritatem divinis illis donis orbavit." A gröningaiak szerint: „igazságtalan-e Isten irántunk, s többet kiván-e tőlünk, mint a mennyit megtehetünk ?" Felelet. „Nem, Isten senki iránt sem igazságtalan, s nem kívánja tőlünk, mit meg nem tehetünk. Már saját lelkiismeretünk mondja, hogy Isten szeretetből akarja, hogy hozzá, ki maga a szeretet, mindig hasonlóbbak legyünk, és hogy ezt az Ő segitsége által meg is tehetjük. Ezenkívül látjuk az isteni igazgatásból, hogy miután az emberiség szándékos engedetlensége által tőle elhajlott* Isten azután sem hagyta magára, hanem szeretetéből kifolyólag nem szűnt meg isteni rendeltetésünket szemünk elé tárni, s segitni, hogy ezen rendeltetést elérjük." Heid. kát. Quaest 10. „Num Deus hanc cuntumaciam et defectionem hominis dimittit inpunitatem ? Resp. Imo vero horrendis módis irascitur, cum ob innata nobis peccata, tum ob ea, quae ipsimet committi-mus: eaque justissimo judicio temporalibus et aeternis suppliciis punit: quemadmodum ipse promunciat: Maledictus omnis, qui non permanet in omnibus, quae scripta sunt in libro legis, ut ea faciat." A grön. szerint: kérdés : „Bűntelen hagyja-e Isten a bűnt? Fel: Teljességgel nem, hanem ha az ő szeretetteljes szavára nem figyelünk, igazságos és szent törvénye szerint megbüntet a jelen és a jövő életben. A jövő élet büntetését borzalommal várhatjuk a jelen életét látjuk és tapasztaljuk naponként a biin következéseiben, minők: az értelem meghomályosulása, a szív nyugtalansága, sokféle szerencsétlenség, növekvő szolgaság a bűn uralma alatt, s a bün borzasztó hatásának mindig erősbülő értése." Heid. káté. Quaest. 11. An non igitur Deus etiam est misericors ? Resp. Est ille quidem misericors, sed ita ut etiam sít ju .tus. Quapropter postulat ejus justitia, ut quod adversus summám Dei majestatem est, id etiam summis, hoc est, sempiternis cum animi tum corporis suppliciis luatur. A grön. szerint, K. De Isten nem könyörülő-e ? Fel. Isten könyörülő ugyan, de éppen mert könyörülő, nem pedig gyenge és közönyös, szent és bölcs szeretete azt kívánja, hogy a bün megsemmisüljön, s azért intézi ugy, hogy mi testünkben és lelkünkbek a bün nagyon keserű és gyötrő következéseit érezzük, hogy miután tőle egyetlen nyugpontunktól s legfőbb boldogságunktól eltértünk, szálljunk magunkba, térjünk vissza atyánkhoz, hogy az ő közösségében boldogok legyünk. Az emiitett eltéréseket az egyház fogalmával szemben sok bibliai helyek szokták igazolni. Pareau moraljának első része záradékképen arról szól, hogy az ember és az emberiség csak Istennek a Jézusban adott tanítása által szabadulhat meg a bűntől, hogy azután erkölcsi természetével megegyezöleg képződhessék, s rendeltetésének teljesen megfeleljen. A morál második része „Theologia" nevet visel, s szól: ,,De Deo, hominem humanurtiqun genus per Chrístum informante." Isten az embert tanítja az igazság isteni kijelentése, a szeretet isteni nyilvánítása és az egyház által, mely ezen kijelentést és nyilvánítást az ember öntudatára és érzésébe hozza. — A gröningaiak általában nagy súlyt fektetnek az egyházra. „Jézusnak különös célja volt, hogy az emberiséget egy anyaszentegyházba egyesítse, ez a keresztyénség lényegéhez tartozik, e nélkül Jézus müvét és célját nem tudnók teljesen felfogni" s a többi. Végül a morál második része fejtegeti, hogy ez által, mif Isten a Jézus által teszen valóban el van érve a cél, hogy az emberiség fejlődjék, tökélyesedjék, sat. Miután megvan fejtve, hogy mimódon (I. Rész) és kiáltal (II. Rész) lehetséges az ember fejlődése, a harmadik rész arról szól „mivé kell lenni az embernek, miként lesz azzá, miként őrzi meg és tökélyesiti ezen állapotát, s mi eredményt nyer ez által." (Folyt, ltöv.)