Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-16 / 16. szám

veitek szájából is j mert Hollandiában akként foglalkozik a nép a theologiával, mint hazánkban a politizálással. Nemcsak egyesek, de vannak egész liberális vagy orthodoxus községek is, talán legtöbb esetben papjok irányát követve. A harc a két fél közt roppant éles, egyik sem ment a túlzásoktól, s ámbár a liberálisok még oly módon nem szervezték magokat, mint pl. a reformatio idejében a prot. egyházak, — mégis az orthodoxusolc már emlegetik, hogy a két párt tulajdonképen már két egyház. A két fö irányban négy osztályzatot lehet megkülömböztetni, u. m. 1. ó humanisticust (Gröningai iskola), 2. ó deterministicust (Leideni iskola), 3. az empirico-kriti" kust (Opzoomer), 4. a modern supranaturalist (Qrthodoxusok). Az első három irányt nevezik liberálisnak, a 2-ik és 3-ikat különösen modern theologiáaak Ha még élesebb megkülönböztetéseket akarnánk tenni? több osztályt is vehetnénk fel, mert a gröningaiak s főként az orthodoxusok neve alá több — habár a fődologban egyező, de részleteiben eltérő irányt kell befoglalni. Azonban ők magok is megelégesznek ennyi osztálylyal, s a különbségeket, mint ugyanazon iskola árnyalatait emiitik. 1. A gröningai iskola. Van Heusde a történelem és görög literatura nagyhírű tanára Utrechtben (1804 — 1859), kit gyakran „Praeceptor Hollandiáé" névvel tisztelnek meg, jelesebb tanitványiból egy Önképző kört alakított, melyben históriával, régi nyelvekkel és a szentirással foglalkoztak. Van Heusde felállította elvül, hogy minden kört, minden nemzetet saját álláspontjából kell megítélni, s valamely irott müvet szintén azon kor szempontjából, melyben keletkezett, kell felfogni. Ez utóbbi intézetet az ifjak — köztök először Pareau — a szentírásra is kezdték alkalmazni. Bámulva vette észre az irt jeles ifjú, mily egészen más alakot nyer a dogmatika, ha az ember az irás magyarázásában ezen elvet szem előtt tartja; s ez idő óta az utrechti baráti körben mindig többet foglalkoztak a theologiával, főként a hollandiak müveivel, minők Erasmus, Hugó Grotius (de Groot), Hemsterhuis, az ujabbak közül Muntinghe gröningai, Van der Palm leideni, Heringa utreehti tanárok. Az utrechtivel egy időben GrÖningában is állott fel hasonló önképző társaság, melynek sokkal inkább volt célja a theologia mivelése, mint az utrechtinek. Van Heusde ezen körre is nagy befolyást gyakorolt, részint közvetve Utrechtböl Gröningenbe menő tanulók által, részint közvetlenül is. Ezenkívül itt is olvasták a már emiitett holland tudósok műveit, s az idegenek közöl főként Herdert. E két önképző kör tagjaiból kerültek ki a legismertebb nevü holland theologusok, főként a gröningai iskola tagjai: De Geer, Hugenholz, Kist, Van Oordt, Koijaards, Van Teutem, van Doesburgh, Koorders, Pareau, Muudling, Roorda, Amshoff, Herwerden, Schukking, Rutgers, Hofstede de Groot s mások, kik részint mint egyetemi tanárok, részint mint hires papok működnek. Az emiitettek közöl sokan GrÖningában, vagy környékén telepedtek meg, elébbi baráti viszonyukat, melynek célja a keresztyén eszmék tisztázása, tovább folytatták, s 1837 óta ,,Waarheid in Liefde" cimü lapot adnak ki. Ez a gröningai iskola története megalakulásáig, de ez a kezdete egyszersmind az uj iránynak, az uj életnek is a holland theologiában, és az azon — valószínűleg az egész mivelt keresztyénségre roppant befolyású theologiai harcnak, mely itt most a kedélyeket annyira elfoglalja, mint — hogy hazámfiai annál könnyebben megítélhessék — Magyarhonban a politikai harcok. Itt és amott, csak különböző téren, sok tekintetben élet vagy halál függ a harc kimenetelétől. Lássuk már mit tanitanak a gröningai theologusok.*) „Az egész rendszerre kiterjedő alapelv, s egyszersmind a keresztyénségben is legfontosabb, hogy Isten a tökéletes kijelentés által, melyet Jézus Krisztusban adott, növel minket, hogy Istenhez mindig hasonlóbbak legyünk ;" vagy mint röviden kifejezik ,,Isten a Jézus Krisztusban van." Ezen főelvet ekként részletezik és fejtegetik ; ,,Objective — nagyra becsüljük mi az ujtestamantum tanait, melyek alakjokra, s tartalmokra nézve felülmulhatlanok, hasonlithatlanok, s minden vallástanitóra nézve szabályozók ; nagyra becsüljük Jézus teljesen bűntelen szent személyét, mely valóságos isteni alak : de a keresztyénségben a fődolog a kijelentés, vagyis Jézus Krisztus földi küldetésének, sorsának, életének, személyének és működésének tényei. Subjective fődolog, hogy Isten a J. Kr, által növel minket, hogy magához mindig hasonlóbbakká tegyen. Jézus személyéből, beszédeiből, tetteiből, Istenhez való viszonyából megtanulhatjuk, mi az Isten, mi az ember, s mi viszonyban van az ember Istenhez. Jézus személyéről igy szól: „Ö Isten és ember fia, az egyház kifejezése szerint istenember 0 Istennek tökéletes képmása, de különbözik az egy Istentől, kitől küldetett, s kinek alá van rendelve. 0 valóságos ember, de tökéletes, bűn nélkülvaló és szent. Nem Isten és ember, hanem isteni ember, egy személy, s egy — istenemberi — természettel bir." A kijelentés célja, hogy minket Krisztus által Istenhez vezéreljen, hogy Istenhez mindig hasonlóbbakká tegyen. Ezért jelent meg istenfia a földön, ezért alapította, s tökélyesiti folyvást az Ő anyaszentegyházát. O hozzánk hasonló lett, hogy minket magához hasonlókká tegyen s a többi. A fentebbiekből látható, hogy ezen irány a supranaturalismus és rationalismus vegyüléke, s a sokszor használt rationalis-supranaturalista nevet adhatnók a grönin*") Ismertetésemet — hol mást nem idézek — „Hofstede de Groot" egyik legkitűnőbb gröningai theol. tanár „De Groninger Godgeleerden in hunne eigenaardigheid" cimü könyve alapján teszem. Megjelent 1855-ben Groningenben.