Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-08 / 2. szám

tek meg- hazánkban az ép oly hívő mint szellem­dús, de egyszersmind szabadság- és igazságszerető Eötvösünket, mit mondanak ők az Encykli­cában lidércképen fellobbant tűzjelenethez? Alig ha most ez egyszer vallásügyi kérdésben is né­zeteink nem találkoznak. Nem is minket, kik kívül állunk, sujt a pá­pai nyilatkozvány; mert hogy tettleg sújthasson, hogy sikerüljön az európai emberiség nem r. ka­tholikus felét a római pápa inquisitori hatalma alá hajtani, ahhoz még egyéb is kívántatik, mint egy jó öreg ember anathemája. — Azok s csak is azok vannak az Encyklica által sújtva és leg­szentebb érzelmeikben megtámadva, kiknek mint a római katholicismus híveinek, ama nyilatkoz­vány után nem marad egyéb választásuk, mint vagy megtagadni mind azon eszméket, melyeket eddig tiszta meggyőződéssel a keresztyén civili­satio legszentebb vívmányainak vallottak és megszakítva minden köteléket a velők nem egya­zon egyházi zászló alatt álló polgártársaikkal, nyerendő mennyei jutalom fejében a földet pokollá tenni; — vagy le kell mondaniok egyházuk azon dogmaszerü nézetéről, mely a pápa csalhatlanságára alapítja az egyház egysé­gét s az üdvösségre tartozó egyházrendeletek igaz voltát, meg kell tagadniok a pápa absolut tekin­télyét. Szomorú választás! lemondani vagy a humanitás elveiről vagy az egyház egységéről! Valamelyik hazai lap signatura tempó­r i s-nak mondta az Encyklicát. Szomoritó dolog lenne, ha az volna, ha a kor maga elveire is­merne az Encyklicában elmondott dolgokban. De hála Istennek, annyira nem a kor kifejezése az, hogy inkább abban láthatni a signatura tempo­rist, hogy amaz irat magoknál a római katholi­kus híveknél, sem valami különös meglepetést nem szült, sem nagy aggodalmat nem gerjesztett, sem haragra senki ember fiát nem indította. A kormányok oda sem nézvén neki, folytatják mű­ködésöket azon irányban, mely meggyőződésük szerint érdekükkel legegyezőbb s a népeknek legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mikép vé­lekednek eljárásukról Rómában. „Siessünk megmondani — ugy nyilatkozik a félhivatalos Constitutionnel — hogy a dec. 8-iki pásztori levélnek épen nincs meg azon jelleme és hordereje, melyet az egyház ellenségei nem fognak késni neki tulajdonítani. Ezen elméletek­nek nem lehet semmi gyakorlati foganatuk, s ezt senki sem tudja jobban magánál a pápai kor­mánynál, mert nem először történik, hogy ily nyilatkozatokat hirdet ki világszerte, mezeknek mindazáltal nem lett, tudtunkkal, azon eredmé­nye, hogy a tizenharmadik századba visszave­zessenek, és saját élete folytatásában megakadá­lyoztassák a jelen társadalmat.4 '' A francia lapok a Tuilleriákból sugallott­nak veszik e nyilatkozatot. íme a signatura tem­poris! ime a kort jellemző tény, hogy egy kor­mány, mely a suffrage universel alapján áll, ily hangon szól a keresztyénség fejének egy ünne­pélyes nyilatkozványáról. Mert jegyezzük meg jól, nem a pápa világi hatalmát támadják meg ama sorok, hanem annak a lelkek feletti befolyását. Oly hatalom, mely ere­jét kizárólag alattvalóinak szíve sugallataiból meriti, azon percben megszűnt az lenni, melyben ezek érzelmei amannak intentioival ellentétbe jöttek. Avvagy lehet-e a társadalom vezérszel­leme ott, a hol más nyelven szólnak, mint a mely a hívek nyelve, más reményeket táplálnak, mint a melyek a híveket buzditják s a honnan jövő rendeletek senki lelkiismeretének többé törvényt nem szabnak ? Ha a katholicismus nincsen arra kárhoztatva, hogy elenyészszen. aminthogy örökigazságualap­gondolatánál fogva nem lehet, elébb utóbb ki kell bontakoznia az antisocialisakká vált formák­ból és institutioit oly alapokra kell fektetnie, hogy a hivők egyetemes meggyőződése törvé­nyes formában nyilatkozhassék, s akkor de csak is akkor lesz eleje véve azon már többször is­métlődött jeleneteknek, hogy az irányadó törvé­nyes felsőbbség kijelentett nézetei a társadalom egyetemes szellemirányával ellenkezésbe jönnek. A jelen mindig a múltnak kifolyása; a jelen ugy fejlik a múltból, mint a fa terjeszkedő ága­zatával a kicsi magból. Ámde az európai tár­sadalom múltja a keresztyénség; ennek szel­leméből merítette hitelveit, erkölcseit, nyilvá­nos intézményeit, tudományát, művészetét, szóval szellemi egész létét s igy az e tereken uralkodó eszmék nagyban legalább azon el­vekkel nem ellenkezhetnek, melyek nekik alapul szolgáltak. Azt mondani tehát, hogy az európai 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom