Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-09 / 15. szám

de ő se törjön ám oly büszkén pálcát a felett, ki ezzel megbékülni nem tud. — A hazai protestantismus erőtlensége és élettelensége feltűnő mértékben nyilatkozik mind tudományosságunkban, mind az egyház hitélelében. Mig külföldön: Német, Angol, Francia, Helvétországban minden évben különféle célú és irányú conferenciák tartatnak, *) p. Der evan^elische Bund, die deutsch evang. Kirchenconferenz, der Protestantenverein (ujabb idő óta), der deutsche evang. Kirchentag, die Friedberger Conferenz, die Sandhof Conferenz, die Pastoralconferenz für die Rheinlande, die Berliner Conferenz, die Gnadauer Pastoralconferenz, die schweizerische Predíger-gesellschaft, **) mig külföldön a bel és kül missio érdekeit előmozdító számtalan társulatok alakultak: addig mi more patrio — tétlenül összetesszük kezeinket és — — bámuljuk a külföld élénk tudományos életét és élősködünk azon, mit a külföld, mint kész eredményt, nekünk nyújt, — bánattal nézzük a külföld missio, bibliaterjesztő, és más jótékony intézeteit, és nálunk — az Egyet, evang. gyámintézet — — — csak teng. Igenis, agarakra, lovakra, hajtóvadászatokra, talán „egy pár kötet regényre" tudnak adakozni, de egyházi és szorosan tudományos célokra vajmi kevesen ! Mondja meg Schnell úr: vájjon ugy lenne-e ez nálunk, ha „több hitünk lenne," ha jobban érdekeinők magunkat az „eyangyéliom" tekintetében '? és hogy ez nálunk nincs ugy — „minek egyik föoka kétségkívül negatív irányunkban keresendő" — és hogy ezt egy, bár fiatal lelkész, fájlalja, és hogy elég bátorsággal bírt ezt kimondani: lehet-e azt oly „szörnyű illetlen dolognak" nevezni'? Valóban nehéz dolog köztünk embernek lenni! A fiatalabb erők hallgassanak, mert fiatalok ; és ha már szólnak ne merészeljenek oly tudósok ellen kikelni, kik náluknál — — — — öregebbek. Ezt nagy mértékben érezteti velem Schnell úr , csak amúgy „alto supercilio" leckéztet engem mintha valami confirmandusát rendreutasítaná ? Ha Schnell úr nekem tanácsolja :„hogy nézzek körül, kikkel van tulaj donképen dolg o m" — én viszont azt tanácslom neki: „bocsátkozzék le magasra emelt" (vagy képzelt) „székéről és beszéljen collegájával mint collegával." Nekem Schnell úr ellen semmi kifogásom nincs : cáfolja meg érdeklett cikkemet, nevezze állításaimat badarságnak, tudatlanságnak, vagy a minek tetszik ; legyen az ő kritikája még oly éles, csak igazságos legyen, nem fogom rosz néven venni; de protestálnom kell azon elbizakodottság ellen: mintha nekem — vagy akármely más — fiatalabb lelkésznek, tehát recrutának, jogom nem volna — bár élesen és tüzesen — megedzett harcosoknak álláspontját ostromolni. De elég erről! Még csak két rövid észrevételt szabadjon tennem. *) Csak a legfőbbeket említem. **) Ezen társulatok évenkénti működéséről referál : K a r 1 Matthes, Kirchliche Chronik cimü évkönyvében. Kérdéses cikkemben a legújabban megjelent káték feletti elégedetlenségemet nyilvánilottam, azokat ,,kipréselt citromokhoz" hasonlitván. Schnell úr erre felkiált : „ajándékozzon meg bennünket egy ki nem sajtolt kátéval.lí Feleletem ez: még nem érzem magamat képesnek katekizmusirásra; de ha előbb-utóbb katekizmust kiadandok, meglehet előre győződve Schnell úr, hogy abban az „egyháznak" tana leencl foglalva, ugy, a mint azt symb. könyveink előadják nem pedig ellapitva, kétértelmű flosculusokkal felpiperézve, mint jelenlegi kátéink nem csekély része. Végezetre felkérem Schnell urat. adna feleletet arra, mit gondolt azon mysteriosus felkiáltással: „F e 1-adatunknak legkevésbé sem felelünk meg, ha a cikkírót követjük, s ha azon eszközökkel működünk, melyekkel ő él (tán aljas eszközök-e azok ?) s melyekből nyilván látni, hogy hova gravital ?u

Hova gravitálok'? Ezt legyen oly szíves Schnell úr nekem megfejteni! Ad revidere ! A nagytiszteletii szerkesztő úr pedig tán nem fogja rosz néven venni, ha csillag alatti megjegyzésére egy igénytelen észrevételt bátorkodom tenni. Nagytisztelentőséged hivatkozik Meklenburgra, annak bebizonyítása végett, hogy orthodox országokban mennyire sülyedhet az egyházi élet. Fájdalom, Meklenburgban teljesen ugy állnak a dolgok, a mint azt nagytiszteletüséged rajzolta; csakhogy én ennek okát nem az „orthodoxiában," hanem „szerencsétlen politikai viszonyaiban" vélem találni. Köztudomásu dolog, hogy nincs rosszabb kormány egész Európában — tán csak a muszka vetekedhetik vele — mint a meklenburgi; nincs ország, melyben a nép, mely még mindég jobbágyi viszonyban áll a földesurasághoz, annyira sanyargattatnék, mint a meklenburgi. A földesúr paraszt alattvalója ellenében peres ügyekben gyakran a vádló, tanú és bíró egy személyben. A politikai újságok telvék a meklenburgi igazságszolgáltatás iszonyaival. Nem csuda tehát, hogy ezen hajdan nagyon vallásos nép teljesen demoralizáltatott és most is demoralizáltatik, ugy hogy minden nemesebb ügy, tt'hát a vallás és Isten iránt is közönyössé lett és az elfajultság oly magas fokára jutott, miszerint még az evangyéliomnak is ellentáll. Beteljesedett esen szerencsétlen népen bölcs Salamon mondása: „a mely uralkodó a hamisságnak beszédére hallgat, annak minden szolgái latrok" Példab. 29, 12 — és mit Ezekiel próféta mondott : „L egyen elég már néktek, ti Izrael fejedelmei! A törvénytelenséget és rag adózást távoztassátok el, ítéletet és igazságot cselekedjetek, vettétek el a sattzoltatásokat az én népemtől, ezt mondja az Ur Isten" Ezekiel 45, 9. Ebben látom okát annak, hogy ott a „templomok csak ugy konganak az ürességtől, és az Úr asztalához csaknem kötéllel kell a híve—