Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-09 / 15. szám

de ő se törjön ám oly büszkén pálcát a felett, ki ezzel megbékülni nem tud. — A hazai protestantismus erőtlen­sége és élettelensége feltűnő mértékben nyilatkozik mind tudományosságunkban, mind az egyház hitélelében. Mig külföldön: Német, Angol, Francia, Helvétországban minden évben különféle célú és irányú conferenciák tar­tatnak, *) p. Der evan^elische Bund, die deutsch evang. Kirchenconferenz, der Protestantenverein (ujabb idő óta), der deutsche evang. Kirchentag, die Friedberger Confe­renz, die Sandhof Conferenz, die Pastoralconferenz für die Rheinlande, die Berliner Conferenz, die Gnadauer Pastoralconferenz, die schweizerische Predíger-gesell­schaft, **) mig külföldön a bel és kül missio érdekeit előmozdító számtalan társulatok alakultak: addig mi more patrio — tétlenül összetesszük kezeinket és — — bámuljuk a külföld élénk tudományos életét és élőskö­dünk azon, mit a külföld, mint kész eredményt, nekünk nyújt, — bánattal nézzük a külföld missio, bibliater­jesztő, és más jótékony intézeteit, és nálunk — az Egyet, evang. gyámintézet — — — csak teng. Igenis, agarakra, lovakra, hajtóvadászatokra, talán „egy pár kötet regényre" tudnak adakozni, de egyházi és szorosan tudományos célokra vajmi kevesen ! Mondja meg Schnell úr: vájjon ugy lenne-e ez nálunk, ha „több hitünk lenne," ha jobban érdekeinők magunkat az „eyangyéliom" te­kintetében '? és hogy ez nálunk nincs ugy — „minek egyik föoka kétségkívül negatív irányunkban keresendő" — és hogy ezt egy, bár fiatal lelkész, fájlalja, és hogy elég bátorsággal bírt ezt kimondani: lehet-e azt oly „szörnyű illetlen dolognak" nevezni'? Valóban nehéz dolog köztünk embernek lenni! A fiatalabb erők hallgassanak, mert fiatalok ; és ha már szólnak ne merészeljenek oly tudósok ellen kikelni, kik náluknál — — — — öregebbek. Ezt nagy mértékben érezteti ve­lem Schnell úr , csak amúgy „alto supercilio" leckéztet engem mintha valami confirmandusát rendreutasítaná ? Ha Schnell úr nekem tanácsolja :„hogy nézzek körül, kikkel van tulaj donképen dol­g o m" — én viszont azt tanácslom neki: „bocsátkozzék le magasra emelt" (vagy képzelt) „székéről és beszéljen collegájával mint collegával." Nekem Schnell úr ellen semmi kifogásom nincs : cáfolja meg érdeklett cikkemet, nevezze állításaimat badarságnak, tudatlanságnak, vagy a minek tetszik ; legyen az ő kritikája még oly éles, csak igazságos legyen, nem fogom rosz néven venni; de pro­testálnom kell azon elbizakodottság ellen: mintha ne­kem — vagy akármely más — fiatalabb lelkésznek, te­hát recrutának, jogom nem volna — bár élesen és tüze­sen — megedzett harcosoknak álláspontját ostromolni. De elég erről! Még csak két rövid észrevételt szabadjon tennem. *) Csak a legfőbbeket említem. **) Ezen társulatok évenkénti működéséről referál : K a r 1 Matthes, Kirchliche Chronik cimü évköny­vében. Kérdéses cikkemben a legújabban megjelent káték feletti elégedetlenségemet nyilvánilottam, azokat ,,kipréselt ci­tromokhoz" hasonlitván. Schnell úr erre felkiált : „aján­dékozzon meg bennünket egy ki nem sajtolt kátéval.lí Feleletem ez: még nem érzem magamat képesnek kate­kizmusirásra; de ha előbb-utóbb katekizmust kiadandok, meglehet előre győződve Schnell úr, hogy abban az „egy­háznak" tana leencl foglalva, ugy, a mint azt symb. köny­veink előadják nem pedig ellapitva, kétértelmű flosculu­sokkal felpiperézve, mint jelenlegi kátéink nem csekély része. Végezetre felkérem Schnell urat. adna feleletet arra, mit gondolt azon mysteriosus felkiáltással: „F e 1-adatunknak legkevésbé sem felelünk meg, ha a cikkírót követjük, s ha azon eszközökkel működünk, me­lyekkel ő él (tán aljas eszközök-e azok ?) s me­lyekből nyilván látni, hogy hova gravital ?u Hova gravitálok'? Ezt legyen oly szí­ves Schnell úr nekem megfejteni! Ad revidere ! A nagytiszteletii szerkesztő úr pedig tán nem fogja rosz néven venni, ha csillag alatti megjegyzésére egy igénytelen észrevételt bátorkodom tenni. Nagytisztelen­tőséged hivatkozik Meklenburgra, annak be­bizonyítása végett, hogy orthodox országokban mennyire sülyedhet az egyházi élet. Fájdalom, Meklenburgban tel­jesen ugy állnak a dolgok, a mint azt nagytiszteletüsé­ged rajzolta; csakhogy én ennek okát nem az „orthodo­xiában," hanem „szerencsétlen politikai viszonyaiban" vélem találni. Köztudomásu dolog, hogy nincs rosszabb kormány egész Európában — tán csak a muszka vete­kedhetik vele — mint a meklenburgi; nincs ország, melyben a nép, mely még mindég jobbágyi viszonyban áll a földesurasághoz, annyira sanyargattatnék, mint a meklenburgi. A földesúr paraszt alattvalója ellené­ben peres ügyekben gyakran a vádló, tanú és bíró egy személyben. A politikai újságok telvék a meklenburgi igazságszolgáltatás iszonyaival. Nem csuda tehát, hogy ezen hajdan nagyon vallásos nép teljesen demoralizáltatott és most is demoralizáltatik, ugy hogy minden nemesebb ügy, tt'hát a vallás és Isten iránt is kö­zönyössé lett és az elfajultság oly magas fokára jutott, miszerint még az evangyéliomnak is ellentáll. Beteljese­dett esen szerencsétlen népen bölcs Salamon mondása: „a mely uralkodó a hamisságnak be­szédére hallgat, annak minden szol­gái latrok" Példab. 29, 12 — és mit Ezekiel pró­féta mondott : „L egyen elég már néktek, ti Izrael fejedelmei! A törvényte­lenséget és rag adózást távoztassá­tok el, ítéletet és igazságot csele­kedjetek, vettétek el a sattzolta­tásokat az én népemtől, ezt mondja az Ur Isten" Ezekiel 45, 9. Ebben látom okát an­nak, hogy ott a „templomok csak ugy konganak az üres­ségtől, és az Úr asztalához csaknem kötéllel kell a híve—

Next

/
Oldalképek
Tartalom