Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-09 / 15. szám

nem tulajdonai a juhok" Ján. 10, 13. Hát az a jó öreg esperes úr, kitől Schnell úr fiatalabb korában tanácsot kért, és ki őt azzal vigasztalta : „öcsém nálam sem megy jobban," mit bizonyit ez ? csak azt, hogy az esperes úr szerette a „dolce far niente"-t. Teljesen egyetértek Schnell úrral abban: „hogy a káténak, még ha a legjobb is az, holt betűje nem varázsolja elő a hitéletet!" De hát, ki mondja azt, hogy a kateeheta a katechizmus „holt betűjét magoltassa" a tanoncokkal ? A kateeheta •hajó eredménynyel akar tanítani, kell hogy előbb egészen beleélje magát a kátéba, és azt, mit tanítani akar, elébb átérezze és átélje lelkében. A franciáknak igen szép kifejezésük van; ők azt mondják: „apprendre par coeur," az az: egész szívvel, lélekkel kell tanulni. Ha igy „par coeur" tanulja és tanítja a lelkész vagy tanitó a katechizmust, akkor meg lehetünk győződve, hogy a gyülekezeteinkben hanyatlásnak indult hitélet rövid idő múlva ismét fel fog ébredni és virágzásnak indulni. De hisz Schnell úr is ezt állítja! Igen ám, de azzal a külömbséggel, hogy szerinte a positiv irányú theologusok és lelkészek a katechismus csak holt betűjét magoltatják és hogy ők a hitélet ébresztésére képtelenek. Ez ellen pedig protestálnom kell. Vegye akárki kezébe C a s p a r i, Bach' mann, Ir mischer, Vendel, Spener és más positiv lelkészek katechismusait, — hasonlítsa össze p. a rationalista D i n t e r katechismusi magyarázatát a positiv irányú N i e s s e n *) magyarázatával; — tekintsen A r n d t, H a r m s, S t i e r, L ő h e, Gr orock, Ahlfeld, Kapff és sok más positiv theologus prédikációiba és hasonlítsa azokat össze, R ő h r, Zollikofer, Schmalz, S c h o 11, S c h w a b e, W á c h t e r és más rationalisták prédikációival, — s aztán ítéljen: vájjon amazoknál, vagy emezeknél található az evangyéliomi igazság tisztán és hiven előadva ? Általában igen alaptalan ráfogás ez, mintha a positiv irányú, vagy orthodox lelkészek csak confessionalis dogmatikai formulákkal tractálnák a népet; valamint azt is alaptalan ráfogásnak tartom, mintha a positiv irányú theologusok fel nem vennék magukba a theologiai tudomány ujabb vívmányait, és mintha magukat azok ellen a stabilitás chinai kőfalával körülkerítenék. Nem formulákat adunk mi a nép elébe, hanem hirdetjük a „Krisztusbani megváltást, ugy a mint azt vettük magától Krisztustól, apostolaitól, és a mint azt az egyház hitvallási könyveiben vallja." De épen a magyarhoni protestáns, nevezetesen „ágostai" egyházban, „az egyház hitvallásának értéke devalváltatott, attól eltérőleg taníttatik az oskolai kathedrákban és prédikáltatik a templomi szószékekben." Mennyire térnek el némely tanáraink egyházunk hitvallásától, sőt mennyire (igyekeznek az egyházi hitet a növendékekben megingatni, azt könnyen bizonyíthatnám *) Unterredungen über den kl. katechismus Lutters. Kiel. 1862. Minden lelkésznek és tanítónak nem eléggé ajánlható könyv. be Schnell úrnak azon füzetekből, melyeket mint theologusok tanultunk. Hogy a templomi szószékekben is nagyobbára csak száraz morál adatik elő, nem pedig a Krisztusban megjelent Istennek üdvözítő kegyelme és uj élet, — arról részint személyesen győződtem meg, részint pedig meggyőztek arról a nyomtatott prédikációs könyvek. Ezen körülményre már Révész Imre figyelmeztet, mondván :,,Theologiai irodalmunk, már évtizedek óta, tulajdonképen semmi sincs, s mig legnagyobb részben „minden alaposabb tudomány és tiszta öntudatnélküli imák és egyházi beszédek" egész özöne áradozik, s lesz heverés párnájává a magyar reform. Sión őrállóinál, addig a nagyon ritkán megjelenő, s a külföldi theologiai műveltség jelen színvonalától messze elmaradó komolyabb tartalmú és irányú müvek, rari nantes in gurgite vasto." *) Hogy nem elég, hogy mi lelkészek csak morált prédikáljunk — azt is, de mindég csak mint a „Krisztusban való hit általi újjászületést" — arról a legtekintélyesebb homileták már rég döntő ítéletet mondtak. Nem akarok hivatkozni Palme r-re, Ébrenf e u c h t e r-re, vagy E b r a r d-ra, — hivatkozom H e r d e r-re kiről senki sem fogja mondani hogy orthodox theologus volt. Herder igy nyilatkozik: „Ist Morál die Hauptsache des Predigers, und etwa Bibel und Rede Jesu nur Citátum, was s o von Gott komrat, — dann lebe wohl Christenthum, Religion, Offenbarung — die Namen werden höfliche Maske, und das ist insofern alles. Dann könnte man ebenso gut aus Seneca und Epictet, als aus der Bibel predigen." **) Helyesen fogta fel tehát Schnell úr cikkem értelmét, midőn mondja: hogy cikkíró nem elégszik meg theoreticus theologiai életünk jelen kifejtésével és azon eredményekkel, melyeket emez a gyakorlati életben mutat. Ugy van ; én nem vagyok megelégedve a magyarhoni protestantismus jelen fejlettségével és irányával, mert látom, hogy igen n eg a t i v jellemű, elannyira, hogy ha a protestantismust mint olyant, a magyarhoni protestantismus szerint ítélnők meg, — azt sem tudnók, „mi tulajdonkép a protestantismus positivuma," sőt a protestantismust kiválólag „negatívnak" kellene tartanunk. Nem általlom kimondani: ,,hogy a protestantismus legnegativabb megjelenését a magyarhoniban látjuk és hogy már annyira jutottunk, miszerint Lutherre. Kalvinra lenne szükségünk, ki protestantismusunkat positiv alapjához visszavezetné és a nihilizmustól, melyhez már oly közel állunk, megmentené." Ha Schnell úr megelégszik „theoreticus theologiai életünk jelen kifejlésével és azon (sít venia verbo: nagyon sovány) eredményekkel, melyeket emez a gyakorlati életben mutat/' én ezért vele feleselni nem akarok, *) Vélemény a magy. prot. egyházalkotmány főpontjai felett. 71. 1 Jegzzet. **) Lásd Hagenbachnál. Kirchengesch. des 19. Jahrh. II. köt. 50 1.