Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-02 / 14. szám

De lássuk továbbá az iskolai könyvek viszonyát az iskolákhoz. Ezek szellemi állása teljességgel nem egyenlő. Itt mívelt szülék gyermekei iskoláznak szorgalmasan egéaz éven át, amott műveletlenekké a téli szakon hanya­gul, rendetlenül. Ennek egyenes következménye, hogy az iskolák szellemi állása nagyon különböző. Épen azért a mely könyv terjedelmében és tartalmában egyik isko­lának a legcélszerűbb, a másiknak nem lesz elegendő, a harmadiknak igen terhes. Ezért az irodalomnak gazdagnak kell lennie, a bajon másként segiteni nem lehet. E mellett azt sem kell elfelejteni, hogy épen az elemi téren a tantárgyakat különféle módszeren lehet feldolgozni. Midőn most valamely pályázatnál egy bizo­nyos munka, első rendű jutalmat nyer : abban a szakban a pályázat azonnal be van zárva. íme, azt sem próbál­hatjuk meg, hogy a tantárgyat nem lehetne-e más mód­szeren ugy feldolgozni, hogy még haszonvehetőbb kézi­könyvet nyerjünk az iskolára nézve. Ez uton a mi isko­lai irodalmunk gyors fejlődésnek nem indulhat, már csak a miatt sem, mert a különféle módszerek becsére nézve tisztába jőni, azok lehető egyesitését megkísérteni, azok körül didacticai vizsgálódásokat tenni nem lesz alkalma a paedagogiai talentomnak. A mi eljárásunk mig ugy latszó előmenetelt ad a népiskolai oktatásnak, alapjában meggyengiti azt. Aztán fődolog volna a rendszerben a tartalom és az alak egysége. Hogyan fogjuk azt elérni, ha az egyik szerző megírja a beszéd- és értelem gyakorla­tokat, a másik a nyelvtant, a harmadik az ABO-ét stb. és azzal be van fejezve a rendszer? A mennyi a könyv, annyi a szerző, kik egymásról mit sem tudnak, nem ismerik egymás gondolkodását, nézeteit, irányát. Feltéve, hogy a maga nemében mindenik munka a legtökéletesebb, a rendszer még akkor sem lesz egyéb, mint egy mozaikmű, de belső organicus egysége, életfej­lődése nincs. Lehet egy rakott-hegedű (zengő érc és pengő cimbalom), de nem lesz termő élőfa zöldelő lom­bokkal, diszlő virágokkal, ízletes gyümölcsökkel. Ugyanazért változtassunk a rendszeren: tegyük olyanná, hogy teljesen haszonvehető legyen. Az egyete­mes tanügyi bizottmány kezeit kötve tartják az alapsza­bályok, de a superintendentiák beleegyezésével javitni lehet és kell azon, a mi egyben vagy másban javítást ki­ván. Ezt az egyházkerületek a magok részére feltartot­ták : ez oly alapelv, melytől a prot. superintendentiák soha el nem állhatnak. Legközelebb a tiszántúli főt. egy­házkerület bölcs és testvéri kebelből származott azon in­dítványa intéztetett a kerületekhez, hogy az eddigi u. n. házi kezelés helyét a népiskolai könyvek köz­ponti kezelése váltsa fel. A központi kezelés előnyei kiszámíthatatlanok, s azt a főt. superintendentiák figyelmébe eléggé ajánlani nem lehet. Ha ez egyszer életbe lép, legkisebb akadálya sem lesz annak, hogy az írói tiszteletdijak percentekben adas­sanak ki, s ezzel a szabad verseny nagyszerű elve lesz megmentve, mely nélkül a népiskolai oktatás ügyére még az unió törekvései sem hozhatnak kívánt mértékben áldást. Azonban e tárgynak nemcsak paedagogiai és financiális, hanem erkölcsi jelentősége is van. Honnan lehetne méltóbb joggal várni, és remélni, mint a legmagasabb testülettől a négy superintendentia egye­temétől, hogy az méltóságához ill őleg érintetlenül fogja hagyni az irói jog szentségét. Nincs nehezebb dolog az iróra nézve, mint bár tisztességes jutalom mellett is örökre megválni saját művétől. Egy fájdalmas utónyilat­kozatot már hallott ily tárgyban az egyetemes tanügyi bizottmány. Kimondhatnók, mert jegyzőkönyvébe van bevezetve a felszólamlás. S erről körül-belől el lehet mondani: ex uno diece omnia. Többen is lesznek a munkások között, a kik igy fognak érezni. De azon magas erkölcsi testület jövőre bizonynyal elutasít magától minden eljárást, mely által szent jogok kelle­metlenül érintetnek, s nem fogja a dijakat az iró és mun­kája, az apa és gyermeke között ezeket egymástól örökre elválasztó falul felállítani. Sőt inkább legyen az ugy al­kalmazva, mint a Volta oszlopában, az elemeket egy­mással összekötő közeg, mely azokat szorosabban egye­síti s folytonos tevékenységben tartja. Igaz, hogy az iró a könyv minőségéhez képest dí­jaztatik. De lássuk, a dolog természeténél fogva meny­nyiben megnyugtató ez eljárás. A könyv becse attól függ, minő szolgálatot tett vele az iró a közönsegnek. Ezt pedig egy iskolai könyvre nézve csak az iskola döntheti el és a közönség. Ha már két dolgozat kiadatik bírálatra, nyerjen az egyik első, a másik másodrendű jutalmat a bírálók véleménye nyomán ; megtörténhetik, hogy ez, mely papiroson szerényebbnek látszott, néhány év alatt kiszorítja győzelmes vetélytársát az iskolából. íme, az érdemes iró jutalmát elvette az ér­demetlen ! Es ez méltán fáj az egyik irónak, fáj hat a kö­zönségnek is; mert erkölcsi érzetet sért megvonni az ér­demtől a jutalmat, s érdemetlenre vesztegetni azt. Ily győzhetetlen nehézségei vannak jelenleg az isk. könyvek kiállításának. Ugyanazért központi kezelés, az irói díjazás percentek­ben, szabad verseny az irodalom terén. ArvaiJózsef. -Ot>— KÖNYVISMERTETÉS. Strauss F. D. Das Leben Jesu, für das deutsche Volk bearbeitet. (Jézus élete, a német nép szá­mára kidolgozva.) Leipzig. 1864. 8 o. XXVÍ és 633 1. Ara 5 frt 40 kr o. é. körül. II. (Folytatás.) Az első könyv „Jézus életét történeti váz­lat"ban nyújtja, melyet az Idvezitő születésétől számítva

Next

/
Oldalképek
Tartalom