Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-02 / 14. szám

husz külön cikkbe osztva találunk. E cikkek tartalmát és eszmemenetét a következőkben igyekszem adni. Azon „mondaszövedéka

ből, mely Jézusnak gyermek- és ifjúkorát tárgyazza, csupán két vagy három pontot fogadhatni el történetinek. Egyik, hogy Jézus Galileában Názáreth városában született, onnan következtetve, mert őt életében s holta után is mindig galiléainak és názárethinek nevezték. (Mát. 26, 69. 71. Márk. 1, 24. 14, 61. Luk. 18, 37. Ján. 1, 46. 7, 41. 19, 20. Csel. 2, 22. 3, 6. 4, 10. 6, 14. 22, 8. 26, 9.). — Itt vegyünk egy kis lélekzetet. Jézus Bethlehemben születését, mint tudva van Máté és Lukács állítják, (Márk és János nem említik), de a két evangyélista oly ellenmondásba keveredik egymással, mintha csak szántszándékkal akarnának farkasszemet nézni. Máté és Lukács elbeszélései ép oly eltérést tüntetnek fel, mint valamely kelme színe és visszája, melyek különben egy és ugyanazon kelmét mutatnák, csakhogy más-más oldalról. Hogy Lukács előadása egészen alaptalan, arra nézve a tudományos theologiában már nincs semmi kétség, később ez ismertetés folytán röviden mi is kimutatni fogjuk. Jézus szüléi abból az okból, mit ő említ, teljességgel nem utazhattak Bethlehembe. Azonban másként áll a dolog Mátéval. Az ő előadásának hiányai lehetnek, de alaptalansága koránt sincs kimutatva. Nincs szándékomban ez úttal tüzetesen tárgyalni Jézus születési helyét, annyival inkább, mert e tárgyban e lap 1864. évi 29. száma kitűnő alapossággal értekezett, de lehetetlen mégis röviden ki nem nyilatkoztatnom, hogy Strauss (ugy szintén Renan, Jézus Elete. Lipcse. 1864. 60. 1.) azon okoskodását, hogy ,miután Jézust názárethinek nevezték, tehát Názárethben is született' részemről nem találom meggyőzőnek, sőt a következtetést helytelennek is tartom, miután a közélet csakugyan ezer analóg példát tud felmutatni, melyek szerint „názárethi"nek hinak valakit, a nélkül hogy azért az illető „Názárethben" született volna. Igy, többek közt nekem is van egy igénytelen barátom, kit ismerősi s én is méltán miskolcinak tartunk, miután őt egész családi s rokoni köre, gyermek- és ifjúkorának minden emléke Miskolchoz kötik, s a ki ennélfogva teljes joggal tartja Miskolcot hazájának, ámbár nem ott, hanem G e 1 e j é n látott először napvilágot. Sőt, hogy még sokkal kevesebb is elég arra nézve, hogy valaki nevéhez bizonyos jelzőt illesszenek, azt ugyanezen barátomról vett másik példával bizonyítom. O ugyanis 18"** táján pár évet töltött Makón segédlelkészi állásban, s midőn azután onnan hason minőségben a szomszéd H.M.-Vásárhelyre ment át, ott a nép előtt mindjárt ezen a néven lett ismerős: „m akói káplá n." De kinek jöhetne azért csak gondolatába is, ez elnevezésből azt következtetni, hogy ő meg már Makón született volna ? Szerintem tehát Jézust kortársai széltire nevezhették „názárethi"nek, a nélkül, hogy mi e körülménynél fogva feljogosítva lehetnénk Názárethet Jézus születési helyének is declarálni. Ezzel nem állítom, hogy Jézus Názárethben nem születhetett volna, hanem csak azt kívántam megjelölni, hogy Strauss fentebbi indokolása nem helyes, s a bizonyításnak még egy kis hia van. Előttem a Názárethben lehető születésre nézve az a körülmény is többet bizonyít, (kivált hogyha az evangyéliomi elbeszéléshez történeti kétség nem fér), a mit i. h. Ballagi Ján. 1, 46 s köv. vonatkozólag kiemel. — Jézus anyja Mária, atyja, legnagyobb valószínűség szerint József ács volt, kinek mesterségét ö maga is folytatta. (Márk, 6, 3.) Fivérei és nővérei voltak (Mát. 13, 55. Márk. i. h.). Előbbiek közt különösen említtetik Jakab, „az Úr atyafia" (V. ö. Gal. 1, 19. 2, 9. 12.). Hogy Dávidnemzetségből származott volna, részint a két nemzedékrend ellenmondásainál s megbízhatatlanságánál, részint azon szinte gunyoros nyilatkozatnál fogva (Mát. 22, 41 s köv.) válik történetileg kétségessé, melyet Jézus, kortársainak a messiásról mint Dávid fiáról alkotott képzetökre vonatkozólag ejtett (191-193 11.). Szellemi kiképzéséről szinte semmit sem közlenek a kútfők. Lukács (2, 41.) a 12 éves gyermekben már egy kész bölcset, egy theodidaktos-t akar feltüntetni, ezen előadásnak azonban történeti értéke nincs. Valószínűleg tudós iskolai növeltetésben nem részesült. Szabadabb vallási eszméinek megfogamzására s kifejtésére nagy fontosságú körülmény volt, hogy Galileában növelkedett fel, melynek pogányokkal és samaritánusokkal kevert zsidó lakosságát a hitére kevély Júdea becsmérelve lenézte. Keresztelő Jánoshoz viszonya, ki bemeritette, nem volt befolyással szellemi képződésére. János a megtérésre keresztelvén (Mát. 3, 6. Márk. 1, 5.), midőn Jézus e szertartásnak alávetette magát, jelképesen a bünvallomást is letette, erkölcsi tökélyt különben sem negélyezvén (Márk. 16, 17. s köv. Luk. 18, 18 s köv.). Valószínűleg huzamosb ideig maradt János tanítványa, kitől, mint néptanítótól, egyet-mást elsajátítania szüksége lehetett. Álláspontját azonban nem osztá, János nemzetének vallás-erkölcsi emelését dorgálás s az isteni büntetéssel fenyegetés által akarta eszközleni, Jézus itt nem állapodott meg. Nyájasságra, szelídségre volt hajlandó, s János rideg askesisét, mely csak uj veszély lett volna az erkölcsiségre, elvetette. Nyilvános fellépése János fogságra vettetésével történt. (Mát. 4, 12.). A negyedik evangyéliom (Ján. 3, 14.). Jánossal ugyan még elfogattatását megelőzőleg „lerakatja fegyvereit Jézus előtt,u

de ezen előadásnak történeti becse nincs. Az sem valószínű, hogy Jézus a keresztséget még életében elkölcsönözte volna Jánostól (Ján. 3, 22. v. ő. 4, 1 s köv.), miután, hitelesebb tanuk szerint (Mát. 28, 18. Márk. 16, 16.), csak feltámadása után rendelte el a szertartást (194—198 11.). Vallási öntudatát illetőleg fel kell tennünk, hogy mielőtt kortársainak theokratikus messiásfogalmait magára alkalmazta volna, már kész vallási alapnézetekkei bírt, minélfogva a messiás-eszmét átalakitá s nemzeties és érzéki alkatrészeitől megtisztitá. E pontra nézve János evangyélioma jóformán semmi világosságot sem nyújt. Adatai után el nem indulhatunk, mert nála ,öröktől fogva létező igéről/ ,mennyből leszál-